Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - De kenyérrel is! Farkas Géza
Második évfolyam. 10. 8 zá m. Pozsony, 1884. évi márczius 8. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISIOIA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára sStZg&^ XT > . . u Negvhasabos pent sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr Felelős szerkesztő : TIRSZT^rÉHNTÖZZKlY FERENCZ. többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom: ])e kenyérrel is ... ! (Farkas Gejza). — Népiskoláink s a biblia. (Kapi Gyula). — Még egy pillantást Lutherre. (Schwalm). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. De kenyérrel is! in. Ideje immár, hogy szóljunk értekezésünk keretébe vont másik két tárgyról is. Ezek elseje, némely egyházi alapítványok. — Mindenek előtt rövid fogalmát kívánjuk adni az itt értett alapítványoknak : mely szerint egyházi természetű alapítványnak kívánjuk tekinteni mind azon — egyszerre vagy időszakonként — egyesek vagy erkölcsi személyek által folyóvá, tett összegeket, melyek az egyház keretén belől bármely humánus czél előmozdítására szenteltettek. Ha már most értekezésünk eddigi irányából valaki azt következtetné, hogy itt valami-féle leleplezések következnek, — dolgok, melyek eddig a titkolódzás leplével takargattattak, s melyekről eddig a nagy közönség értesülve nem volt; annak sietünk előre kijelenteni, hogy minden más inkább feltehető szándékunkról — csak ez nem. Még kevésbé szándékunk valakit gyanúsítani, vagy bárminemű módon sensatiót kelteni; — egyszerűen csak a létező állapotokra akarunk rámutatni. Úgy hisszük a dolog természete azt kívánja, hogy ne maradjunk általános állításoknál, minthogy ez könnyen félreértésekre szolgáltathatna alkalmat: — bocsátkozzunk tehát részletekbe. Egyházmegyénkben — például — az özvegy-árvaintézet állapota eléggé virágzó. De nem tekinthető egészséges állapotnak az, hogy tekintélyes összegek olykép vannak elhelyezve, hogy azok után a kamatok is nehezen folynak be, — fedezetök pedig vajmi kétséges. — A lelkészi üresedések alkalmával felmerülő időközi jövedelmek a belépő lelkészeknek becsárban átadatnak, s ezek után az átvevő lelkész magasabb kamatlábat kénytelen fizetni — mint az intézetnek bármely más — idegen — adósa. — Tudjuk milyen nehézségekkel van összekötve egy lelkészi állomás elfoglalása — egy külön háztartás — s gazdaság megkezdése. Az ilyen kezdőket, mint az egylet tagjait nem nagy kamatlábbal sújtani, de olcsó előleg által segíteni kellene, hogy mielébb rendezett viszonyok közé jutva, — eleget tehessenek tagsági kötelezettségöknek. Ujabban az esperességen az az intézkedés történt, hogy ezentúl a belépő lelkész az időközi jövedelmet természetben szolgáltassa ki, s a gondnok a terményeket árverezze el, s a begyült összeget azonnal szolgáltassa be a pénztárba. Ezzel a lelkészek a tehertől meg lennének mentve. — de az árverés természetéből kifolyólag kérdés — nem fog-e az intézet jelentékeny kárt szenvedni? Jóval általánosabb éidekű a kerületeknek kiszolgáltatni szokott államsegély. Egy kerület — ha nem csalódunk — kezdettől fogva, kettő hosszabb — rövidebb idő óta, tőkésíti az államsegélyt. Első a dunántúli, a más kettő a dunáninneni 1) és bányai: a tiszai kerületről nincsen tudomásunk. Az már most a kérdés : milyen okok bírhatták rá a kerületeket az államsegély tőkésítésére, s helyes-e tehát az a tőkésítés? Ismét nem szándékunk a kerületek ebbeli intézkedése felett pálczát törni, — csak egyéni meggyőződésünknek kívánunk e helyt kifejezést adni; készeknek nyilatkozván a döntő ellenérvek előtt meghajolni. Egyik így hangoztatott ok — a zsinat. Egyházunk intéző körei azon meggyőződésben vannak, hogy egyházunk ügyeinek rendezésére okvetlen szükségünk van zsinatra. A zsinattartás azonban a jelen időkben felette költséges. E költségeket egyházunk gyönge vállai (szegénysége) nem bírhatják el; itt van az államsegély, ezt tőkésítsük, mind addig, mig abból a zsinattartás költségei kikerülnek . . . Eltekintve az ellenpárt véleményétől — feltéve hogy zsinatra szükségünk van, - az államsegély e czélra való tőkésítése nem látszik a leghelyesebb eljárásnak. Ha életszüksége egyházunknak a zsinattartás, akkor megfogjuk azt tartani államsegély nélkül is - aminthogy megtartották apáink a pesti zsinatot: az a teher pedig, l=a "^Sajnos a dunáninneni eltűnő csekély részt tőkésít, a tőkésítést nagy arányban teljesíti.
