Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Tankönyvkérdés a theol. akadémián

•426 De kötelezett tantárgynak levén, minden felekezetre vonatkozólag, nyilvánítva: ezzel ki van mondva, liogy e tanítás ellátása, ép úgy az állam érdekében történik. Kötelezett voltánál fogva, továbbá, tanítása a tanterv szerinti időhöz lévén kötve : az idő megválasztása nem függ azoktól, kik ezen tantárgy tanításáról gondoskodni vannak kötelezve. S ha hozzáveszszük ehez, hogy úgy az állam, mint más felekezetűek által fenntartott középiskolák, sok helyen nagyobb számmal vannak : teljes lehetetlenség, hogy teendőkkel, kivált ily helyeken, úgy is túlterhelt lelkészeink végezzék ezen oktatást. Még a hol, a legnagyobb erőfeszítés mellett, ez lehető volna is: lelkészeink sokkal csekélyebb anyagi ellátásban részesülnek, szegénységünk miatt, hogysem ily működést és fáradságot, megfelelő külön díjazás nélkül kívánni lehetne. Legtöbb helyen azonban, nem is tartozván ez a lehetőségek közé, kölön hitoktatók alkalmazása válik szükségessé. Ily ujabb megterheltetést, úgy is túlterhelt egyházaink meg nem bírnak; ily ujabb terhek viselésére, semmi forrásunk, semmi alapunk sincs. Es így, ha terheink fokozásának csak ezen egy tényezőjét tekintjük is: méltán hivatkozhatunk arra, hogy a segély, melyben egyházunk „egyházi czélokra" részesül, igen csekély; legkevésbé felel meg azon helyzetnek, melyben más, vagyonos vagy állam által gazdagon dotált, egyházakhoz viszonyítva, a ránk háruló anyagi megterheltetéssel szemben vagyunk. Minthogy pedig a folyó évi költségvetésbe is a korábbi segélyösszeg van föl véve, hivatkozva a fönnebb előadottakra, tisztelettel kérjük : hogy az egyházi czélokra szánt segélyt, az ágost. hitv. evang. egyházra vonatkozólag, úgy a jelen évben, valamint jövőre, fölemelni s akkép megállapítani méltóztassék, hogy a Királyhágón inneni négy egyházkerület mindenikére, az eddigi 5000—5000 frt. helyett legalább annyi essék, mint a testvér protestáns egyházak egy-egy egyházkerületére. Mély tisztelettel maradtunk Budapest 1884. évi novemberhó 27-én. A mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgái : A magyarhoni ágostai hitvallású evangyéliomi egyetemes egyház. Br. Prónay Dezső s. k. egyetemes egyházi és iskolai felügyelő. — Győry Elek s. k. egyetemes főjegyző. j Az akadémiai tankönyvek kérdéséhez. Bognár Endre e becses lapok 50-ik számában, hivatkozással az egyetemes gyűlésen tett felszólalásomra, érdekes reflexiókat tesz az akadémiai tankönyv kérdésében. Azt gondolom, hogy a czélra nézve nincs közöttünk eltérés. Minden komolyan gondolkodó protestáns embernek óhajtania sőt követelnie kell, hogy egyházának leendő papjai, a népnek legközvetlenebb vezetői és tanítói a szellemi műveltségnek azon magaslatán álljanak, melyet a mai előrehaladott kor jogosan megkíván, s mely önkénytelenül tiszteletet ébreszt a lelkészek iránt. Az e czélra alkalmazandó módokra és eszközökre nézve kétségen kivül vannak eltérő nézetek azon tapasztalat és benyomás különfélesége szerint, melyet reánk a theologiai akadémiából kikerült fiatal embereknek készültsége és magaviselete gyakorol. Én a magam tapasztalatai után indultam; de mielőtt észrevételeimet az egyetem előtt megtettem volna, gondosan kérdezősködtem minden kerület papvizsgáló tagjainak tapasztalása után is, nehogy egyesek gyengeségéből hamis következtetést vonjak az egészre. Szomorú, de igaz, hogy a theol. tanintézeteink eddig igen alacsony tudományos mértéket szabtak tanítványaikra. Ez indított engem felszólalásra, nem azért, mintha én oly nagy súlyt fektetnék a tankönyvre, mint azt Bognár Endre nekem imputálni látszik; vagy a tankönyvet arra valónak tekinteném, hogy „annak tananyagát a tanuló bevágja," — hanem azért, hogy rámutassak a hiány nagyságára, a tanulók azon méltó panaszára, hogy még tankönyvük sincs, és hogy a drága időt kénytelenek a füzetírás szellemölő munkájára pazarolni. Tudom én azt, hogy a tankönyv magában véve nem biztosítja az eredményt; de a felett talán még sem lehet komolyan vitatkozni, hogy alkalmasabb segédeszköz, mint az irott füzetek. Készséggel elismerem, hogy a kegyelettel fölemlegetett tanár füzetei jók voltak, hogy évről-évre a tudomány vívmányaihoz képest kibővültek; de az illető tudományt még csak elsajátítani akaró tanítványokat nem fogadhatom el illetékes birákul arra nézve, jó vagy rosz-e az irott füzet. Épen abban áll az irott füzetek veszedelme, hogy az illető tanáron és tanítványokon kivül más nem is bírálhatja meg! A tudományos világ nem fér hozzájok; tehát nem mondhat felettök ítéletet. Sőt többet mondok : maga az egyházi főhatóság sem tudja, hogy leendő papjai minő alapossággal, minő mérték szerint, és minő szellemben taníttatnak, mert az illető tanárok füzeteinek sem tartalmát, sem terjedelmét, sem szellemét nem ismeri! Helyes dolog ez? Nem fejtegetem. Az én felfogásom szerint a tankönyvnek más czélja van az akadémián, és más a gymnasiumban. Az akadémián inkább tájékoztató vezérfonal, mely a midőn összefoglalja az illető tudomány anyagát, figyelmessé teszi a tanulót a különféle tudományos felfogásokra, a különféle felfogások alapjára és védelmezőinek eszközeire: ugyanakkor ösztönt ad a tanuló ifjúnak a vallás, a kereszténység és a protestantizmus lényegének önálló tanulmányozására. Természetes, hogy az ilyen tankönyvnek is tulajdonképen a tanár lelkes előadása és a theol. szakkönyvtár tudatos használata adja meg az értéket. De ha a mostani theologus azt látja, hogy itthon a hazában voltaképeni theologiai irodalom nincs is; hogy egy oly nagy felekezetnek, mint a mienk, egyetlen egy tudományos folyóirata sincs; ha azt tapasztalja, hogy ez a felekezet még jóravaló tankönyvekről sem tud gondoskodni: vájjon mi lelkesítse őt pályáján? Talán ily segédkönyvek hiányában egyszerre a német vagy angol nagy irodalomba fog merülni? Alig hiszem. Hiszen azt a panaszt is halljuk gyakran, hogy végzett theologusaink előtt, kik a külföldi protestáns életet és irodalmat közelről nem látták, a mai theol. irodalom valóságos terra incognita. Az egyetemes gyűlésen Hörk József kénytelen volt azon tapasztalásának adni kifejezést, hogy a theologusok nagy része azon irodalmi termékekről sem vesz tudomást, a melyekkel rendelkezünk! Hát ki vegyen tudomást, ha nem azok, a kiknek az élethivatásukhoz tartoznék? Magasabb mértéket kell szabni inainknak; magasabb czélt kell szemeik elé állítani; mert csak magas czélért ér-