Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Diakonissakról. Láng Adolf155 - Egyetemes egyház kérvénye az államsegélyösszeg felemelése tárgyában

Második évfolyam. 52. szám. Pozsony, 1884. évi deczember 27. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. I Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ jO , Egy szám ára: 12 kr. o. é. fi EGJELEN HETENKENT EGYSZER. £S>á3&3<£5 Szerkesztő- 8 kiadó-hivatal: Poz3ony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára: Négyhasábos petit sorként egyszer közölve 7 kr., többször közölve 5 kr. Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyházunk kérvénye a képviselőházhoz. — Az akadémiai tankönyvek kérdéséhez. (Zsilinszky •Mihály). — Evangelizátió. (Bognár Endre). — Protestáns püspökök a felsőházban. (Szabó Béla). — Irodalom. — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. Magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyházunk kérvénye a képviselőházhoz. Folyó évi egyetemes gyülésünk elhatározta az államsegély összegének felemelését a képviselőháztól kérelmezni. A legilletékesebb helyről hálás köszönettel vett kérvény szövege a következő: Mélyen tisztelt Képviselőházi A magyar állam alkotmányos szabadsága, közművelődési s egyéb erkölcsi czéljai előmozditásában, mindenkor buzgó és hathatós közreműködésre számíthatott és talált is, a magyarhoni ágostai hitvallású evangélikusok négy egyházkerületének, mély tisztelettel alólirt egyeteménél. Es e közreműködés nemcsak abból állott s abból áll, hogy egyházunk, önkormányzati intézményeivel, vallási s erkölcsi feladatai érvényesítésével a közoktatás terén való nemes versenynyel, a magyar állam czéljaira való törekvésben tényezőként szerepelt és szerepel; hanem állott és áll folytonosan azon számos teendő közvetlen ellátásában is, melyeket úgy a közoktatás, mint a szegény ügy terén, valamint az administratió más ágaiban, az állam részére teljesít. Ezen egész működésében pedig a tisztelettel alólírt négy egyházkerület egyeteme, majdnem kizárólag saját korlátolt anyagi eszközeire és különösen hívei folytonos áldozataira s tetemes megterheltetésére van utalva. Igaz — önérzettel hivatkozhatunk arra, hogy egyházunk tagjainak áldozatkészsége, igyekezett mindenkor forrásokat nyitni, azon nagy és nehéz terhek fedezésére, melyek egyházunk feladatainak tejesítésével jártak; de nem kevésbé igaz az is, hogy míg ekkép egyházi s iskolai czéljai előmozdításával, közvetve — s az említett számos teendő végzésével, közvetlenül, saját tetemes áldozatai árán, az állam czéljaira is közreműködött és működik egyházunk: egyszersmind, az ezen czélokra szükséges anyagi eszközök terhéből is, tetemes részt leemel az állam vállairól. És ha ezekkel szemben azt nézzük, hogy a mély tisztelettel alólirt egyetem által képviselt négy egyházkerület, minő anyagi támogatásban részesül: azt valóban igen csekélynek s aránytalannak mondhatjuk. Az 1848 : XX. törv.-czikkben elrendelt intézkedés, mely létesíteni van hivatva, az egyenlőség és viszonyosságnak, vagyis az igazságnak megfelelő azon elvet, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi s iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedeztessenek, még mindig távol áll a megvalósulástól. Az államsegély azon esete, melyről az 1880: XXX. törv.-czikk a középiskolákra vonatkozólag rendelkezik, az önkormányzat korlátozásával járván, inkább távolodás ezen elv megválósulásától, mint közeledés. És bizonyára nem tekinthető ezen elv, még csak részbeli megvalósulásának sem azon tény, hogy évenként „egyházi czélok" rovata alatt, egyes egyházak s ezek közt az ágost. hitv. evang. egyház segélyezésére is, bizonyos összeg fordíttatik. Pedig mily csekély mérvű még ezen segélyösszeg is! Évek óta az ágost. bitv. evang. egyház részére összesen 36,000 frtot tesz, s ebből a mély tisztelettel alólirt egyetem által képviselt négy egyházkerületre, melyekre pedig a teendők és terhes feladatok oroszlánrésze esik, összesen 20,000 frt. — tehát Magyarország Királyhágón inneni részének egy-egy egyházkerületére 5000 frt. jut. És inig ezen segély évről évre változatlanul marad, másrészről, állami intézkedések által folytonosan fokoztatnak egyházunk irányában az igények s a velők járó terhek. E fokozás a legutóbbi években már oly mértékűvé vált, hogy az áldozatkészség legnagyobb megfeszítése mellett is, a kimerülés veszélye fenyeget; miáltal pedig maga az állam is szenvedne, a mennyiben nem állhat érdekében, erkölcsi czéljai elérésének egyik hathatós és buzgó tényezőjét megbénítani s üdvös működésében meggyöngíteni. Nem akarjuk ez alkalommal a fokozás minden részletét fölemlíteni. Elég e tekintetben azon nagy anyagi teherrel járó feladatra hivatkoznunk, mely a középiskolai oktatásról szóló 1883: XXX. törv.-czikknek a hit- és erkölcstan tanítására vonatkozó intézkedéséből hárul egyházunkra. A hit- és erkölcstan tanítása föladata egyházunknak.