Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - IRODALOM - Válasz Margócsy Gyula bírálatára
•403 vényt követ el, úgy hiszem, azt az állam minden egyes eseten meg fogja büntetni törvénykönyve alapján. A törvény előtt kell, hogy mindnyájan egyenlők legyünk tetteinket illetőleg; de gondolataink s érzeletünkért Isten Ítélőszéke előtt állunk, általa Ítéltetünk el, általa mentetünk fel. Hit dolgában egyedül az Úr a mi bírónk az evangyéliom szerint — s az állam nem hivatott tudni azt, hogy mit hisszünk, hanem hogy mit teszünk. A nazarenizmus államellenes, amennyiben a katonaság létjogát tagadja, aki pedig azt tagadja, az az állam létjogát tagadja; de mi közünk nekünk ahhoz, ha valaki valamely institutióját nem helyesli — csak is akkor lesz köze hozzá, ha institutiója valamelyikének ellenszegül. Az állam evangelikus szempontból felekezet nélküli s ép oly isteni intézmény, mint az egyház; mint a családnak munkaköre elütő az előbbeniektől. A mint sokaktól hallottam egyházunkban a nazarenizmus terjedését a belmissió volna képes megszüntetni. A belmissió oly módon, amint azt nálunk a budapesti angol társulat teszi, inkább káros hatással van. Minden válogatás nélkül bármely betegeskedő lélek hitfitogtató visioi napvilágot látnak a társulat által s buzgóan terjesztetnek. Ostoba s munkakerülő kolportőrjei a lelkészek felett könnyelműen Ítélnek nép előtt. Belmissiót a kerületi vagy egyetemes gyűléseken elrendelni nem lehet. A növekedő hit élet maga termi meg azt, ahol pedig az nincs, ott a belmissió nem egyéb, mint képtelenség. Lehet-e ott gyümölcs, ahol a fa száraz vagy korhadt ? A belmissióval szoros összeköttetésben van a külmissió. A hol külmissió nincs, ott nincs belmissió sem. De hogy lehetne nálunk külmissióról szó, a hol a politika s nem az evangyéliom az irányadó! Épen hazai ev. egyházunknak volna hivatása, hogy a protestantizmust terjeszsze a keleti irányban. A török birodalom kapui megnyíltak s a róm. katholiczizmus teljes erővel ront be. Mi pedig előre is gyanús színbe helyezzük magunkat s előre is nyíltan azt valljuk, hogy nálunk fő a politikai érdek, inkább hogy sem az csak látszólag is csorbát szenvedjen, hallgasson az evangyéliom. A bigott Horvátországban is megkönnyítettük ellenségeink munkáját. A napi lapok vezérczikkei képesek voltak oly annyira terrorizálni a bányakerület gyűlését, hogy nyíltan be lett vallva, miszerint a fontos Horvát-Szlavon prot. ügy politikai indokok folytán elodáztatik. Épen Horvát-Szlavon országban, továbbá Boszniában kerülni kellene mindennemű politikai köpenyt, hogy bebizonyítsuk azt, miszerint a magyarhoni protestántizmus, a mint nem tűr kebelében semminemű nemzetiségi túlkapást — úgy másrészt követi az evangyéliomot abban, hogy a Krisztusban nincs római, sem görög, sem zsidó, sem úr, sem szolga, hanem mindnyájan egyek vagyunk az Úrban. A nazareaizmus egyházi baj, saját egyházunk javításával lehet csak a bajon segíteni. Több hitélet s evangelikus szigorú elvek az egyhái vezetésében s az ochlokraczia megszüntetése, meg fogják szüntetni a bajt. Az egyház, s mi mindnyájan azokkal a fegyverekkel küzdjünk, melyek . kezünkbe adattak: a keresztyén hittel, a keresztyén szeretettel. ? IRODALOM. Válasz Margócsy Gyula bírálatára. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Hogy a bányai egyházkerületnek általunk szerkesztett magyar olvasókönyve az ev. közönség egy részénél méltánylással fog találkozni — fogyatkozásaink élénk tudata és érzete mellett is, — reméltük; de hogy találkoznak olyanok is, kik a mienkkel ellentétes irányelvektől vezéreltetve és az uralkodó korszellem által elkapatva, felettünk pálczát törnek, azt is előre tudtuk, vártuk. Mert beismerjük, hogy minket olvasókönyvünk szerkesztésénél nem annyira a korszellem, mint inkább a kereszténység, az evangyéliom szelleme vezérelt. Arra is elvoltunk készülve, hogy mellőzött versenytársaink egyikére, vagy másikára nem lesz visszahatás nélkül művünk kitüntetése. De hogy valaki ellenünk oly bírálattal, nem bírálattal, de pasquillal lépjen fel, mint a milyennel e lap 47. számában találkozunk, és hogy ily ocsmány iratnak, nem ugyan csekély személyünk iránti kíméletből, noha a rágalomra senkinek okot nem adtunk, de a megsértett felsőbb egyházi hatóság a kerület iránt való tisztelet tekintetéből ezen egyházi lapban tér jusson, azt — megvalljuk — legtávolabbról sem gondoltuk volna. Sokáig haboztunk, vájjon figyelmünkre méltassuk-e ez iratot, lévén a semmi felelet is felelet; végre is győzött bennünk azon meggyőződés, hogy egyrészt némely tekintetben esetleg tájékozatlan közönség, másrészt a főt. kerület iránti köteles tisztelet, de megtámadott emberi méltóságunk érzete is követeli, hogy Margórsi Gyula úr rosszakaratú közleményére legalább főbb vonásokban megfeleljünk. Főbb vonásokban azért, mert az említett úrnak ama nyilatkozata: „Én e könyvet még megjelenése előtt elit éltem", felment minket az alól, hogy formátlan megjegyzéseivel, melyek nem csak a józan paedagogia szabályaival és egyházunk tanaival ellenkeznek, hanem még a józan észszel is hadi lábon állnak, bővebben foglalkozzunk. Egyik főbb vádja a következő: „Czélja (t. i. az olvasókönyvnek) az volna, hogy abból a nem magyar ajkú növendékek a magyar nyelvet legczélszerűbb módon elsajátítsák." Az egyszerűen nem igaz, hogy a bányakerület ezen czélt tűzte volna ki a magyar olvasókönyv szerkesztésénél. Hivatkozunk a pályázati hirdetésre és az abban foglalt feltételekre. A kerület kettőt határozott, először, hogy a nem magyar ajkú növendékek kezébe minél elébb egy oly alkalmas tankönyv adassék, mely a magyar beszéd elsajátítását a lehető legczélszerűbb módon eszközölje, és másodszor, hogy egy olyan népiskolai olvasókönyv szerkesztessék, mely a felekezeti érdekekre súlyt fektessen. A ker. iskolai bizottság úgy találta, hogy a tót nyelvű iskolák számára Groó Vilmos vezérkönyve a magyar nyelv tanítására, a német nyelvű iskolák számára pedig Szirmai és társainak magyar nyelvképző füzetei methodikailag oly helyesen vannak szerkesztve, hogy azok a kívánt czélnak teljesen megfelelnek. így történt, hogy csupán, egy felekezeti magyar olvasókönyv létesítése határoztatott el s ehhez képest az irányelvek a bizottság által megjelöltetvén, a pályázat a ker. elnökség által kihirdettetett. Ezekből világosan következik, hogy olvasókönyvünk megbirálása ugyan azon szempontok alá esik, mint bármely más magyar olvasókönyv megbirálásáé.