Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - IRODALOM - Liturgia. Szluika Mihály

•404 M. Gy. úr, az olvasókönyv „rövid története", mondhatnók a tények rövid ferdítése után, következőképen nyilatkozik: „Munkájok minden alap és rendszer nélküli. Nem nézték azt, mi a 3-ik és mi a 4-ik osztály tananyaga stb." De igenis, néztük és tisztában voltunk a nevelés alapjával, mely nem más, mint a Jézus Krisztus. Es miután Jézus Krisztus tudományát egyházunk egyik symbolikus könyvében, a bibliából merített Lutherféle kiskátéban találjuk, és e könyv képezi a 3-ik és 4-ik osztály vallási tananyagát, akár tetszik az a modern paedagogusoknak, akár nem, mi vallási olvasmányainkat a kátéhoz alkalmazva adtuk és a sorrendet az egyházi esztendő czyklusai szerint állítottuk össze. Ezt persze M. Gy. úr a kellő vallási érzék hiányában nem vette észre. Szintúgy állítja, de nem bizonyítja azt is, hogy olvasókönyvünk ezen és többi részeinél oly dolgokat is felölel, melyek a 3-ik és 4-ik osztály tantervének keretén kivül állanak. A ki a létező tanterveket ismeri és azokkal olvasókönyvünket egybeveti, azonnal belátja, hogy M. Gy. úr itt is ferdít, és ítéletében a szenvedély uralma alatt áll. A szenvedély pedig soha jó tanácsadó nem lehet. Azt is mondja, hogy az általános oktatási elvet sem tartottuk meg, vagyis az ismeretesről nem mentünk az ismeretlenre, hogy nem jelöltük meg, mely olvasmány való a 4-ik osztályba stb. Igaz, ezt nem tettük s belátjuk, hogy erre M. Gy. úrnak, a ki hozzá van szokva a járszalaghoz, csakugyan nagy szüksége volna. De hát segíthet magán, ha akar, kérjen meg szépen egy magánál okosabb embert, bizonynyal fog találni eleget, s hisszük, az útba fogja igazítani arra nézve, hogy miképen járjon el az olvasmányok kiválogatásánál. Hogyha e mulasztás csakugyan hátrányára van a tanulásnak, mi bízunk a tanítók többségének szakképzettségben, hogy e hiányon magoktól is fognak tudni segíteni. A kitűnő német paedagogus dr. Kühner a mi álláspontunkat általánosan elterjedt olvasókönyvének előszavában a következőképen igazolja: „az olvasmányok a tartalom rokonsága és ne e szerint legyenek rendezve, hogy a nehézség minő fokával jár kezelésök." — „Egy iskolai olvasókönyv olvasmányaitól megkövetelhető, hogy azok a tanítónak és növendéknek munkát adjanak. Az olvasmányok ne legyenek a legnehezebbek, de azért mégis nehezek legyenek stb." Nem állunk egyedül, kik a fokozatossági elvet, úgy a mint azt M. Gy. úr kívánja, nem tartottuk meg. E részben hivatkozhatnánk más külföldi tekintélyekre is, de azokat mellőzzük. Hivatkozunk a hazai olvasókönyv szerzők közül: Gáspárra, Jadalyra, Bárányra, Yassra, Lakicsra, Szőkére, Hajnalra, Lacknerre, a kiktől e tekintetben útunk a vallási részt kivéve, vajmi kevéssé tért el. Annak bebizonyítására, hogy olvasókönyvünk valótlanságokat közöl, azt a példát hozza fel, hogy Magyarország a következő részekből áll: Magyarország, Horvát és Tótország stb." rosszlelkűleg felkiáltván: „Sztarcsevics hol vagy?" Itt a tisztelt úr Sztarcsevicset szimatolja; pedig Sztarcsevics ő benne magában van. Egész irka-firkáját Sztarcsevics szelleme, a nemtelen gyanúsítás, ferdítés, rosszakarat és gyűlölség hatja át. Horvátország, Erdély stb. mint akár Biharmegye, igenis a magyar sz. korona kiegészítő részét képezi. Míg az állam által elfogadott tankönyvekben is ugyancsak az állam által kiadott térképeken e nevek kitörülve s más nevekkel felcserélve nem lesznek, addig az a szódi Sztarcsevicsnek nincs joga ez olvasmányunkra a valótlanság bélyegét sütni. Nem annyira boszantó, mint inkább nevetséges olvasókönyvünk nyelvi és irályi tulajdonosága ellen intézett támadása. Tudja meg M. Gy. úr, hogy az inkriminált pontokban Károlyit, a biblia fordítóját támadja meg magyarságáért és megtámadja magyarságát annak, ki nem afféle „kétnyelvű hazafi", hanem egy tősgyökeres dunántúli magyar ember és tanító, ki a magyar tanügyet 25 esztendő óta szóval és Írásban, társadalmi és irodalmi téren szolgálja és szolgálni fogja, míg Isten akarja, és a ki bizonyára nem szorul egy M. Gy. oktatására arra nézve, hogy tőle magyarul tanuljon. Ebből kifolyólag a legnagyobh indignatioval utasítjuk vissza azon nemtelen ráfogást is, mintha mi akár csak egy olvasmányunkban is a magyarokat mint „rablókat" állítanánk a gyermek elé. Szerénytelenség nélkül merjük állítani, hogy hazafiság szempontjából olvasókönyvünk bármely magyar olvasókönyvvel kiálja a versenyt. Szintúgy aljas rágalomnak nyilvánítjuk azon passusát, mely szerint a pályázati feltételektől eltérőleg önállóan nem mertünk dolgozni, „nehogy a pályadíjat elszalaszszuk." Nem a pályadíj kedvéért nem tértünk el a feltételekői, hanem azért, mert a feltételekben foglalt irányelvekhez kezdettől végig lelkünk teljes meggyőződésével ragaszkodtunk. — Az embert saját gondolkodása jellemzi legjobban ! A két tankerületi bizottság tagjait, kik egytől-egyig tanügyi szakférfiak kicsinylő, sértegető kifäkadásait M. úrnak mellőzve, nem hagyhatjuk említés nélkül a következő megyjegyzéseit: „Nem hiszem, hogy kerületünkben a tanítók között akadna egy is, aki ezen eljárást némán eltűrje, az ellen ne tiltakoznék, s a ki a reá bízott gyermekeket e könyvvel szellemileg ölje stb." E meggondolatlan szavakban M. Gy. úr egyenesen felmondja az engedelmességet az egyházi főhatóságnak és az ellen "lázit. Hogy mit tett hasonló esetben csak nem rég a konzisztorium egy dunántúli tanítóval, e lapokból is tudjuk. Mit fog tenni M. úrral a bányai kerület, nem tudjuk, nem is tartozik reánk. Mi csak konstatálni akarjuk, hogy vele a kerület egy olyan tanítóval áll szemben, aki a kerületi határozatokat semmibe sem véve, az engedetlenséget hirdeti. Befejezésül még csak annyit jelentünk ki, hogy M. Gy. úrral egyszer s mindenkorra végeztünk és vele többé semmiféle szóváltásba nem ereszkedünk. Németh Lajos, Linder Károly, a b. csabai ev. magyar iskola tanítója. b. csabai ev. lelkész. „Liturgia, vagyis a lelkészi ev. istenszolgálat zenei része". Az alsó-nógrádi ev. papi értekezlet meghizásából szerkesztette Szluika Mihály béri ev. lelkész. Jelen művet nyereségnek tarthatjuk az egyházi zene tekintetéből, a mennyiben az evangelikus liturgiát így rendbe szedve még nem birtuk. Régen érzett hiányt is pótol, a mennyiben kivált azon szláv egyházaknak akar szolgálatjára lenni, melyek kebelökben a magyar istentiszteletet meghonositandók, a szláv nyelvű liturgiának hű másolatát kívánják adni magyar nyelven. Nem is maradand hatás nélkül ezen intézkedés, miután pl. az ősrégi a és b betűk alatt közzétett előénekekben a szláv nép sajátjaira fog ismerni és egyúttal a magyar nyelvű liturgikus