Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Betekintés. Láng A

36 tozott, kiknek segédkezet nyújtottak, az alájok rendelt diakónok vagy diakonisszák (1. Tim. 3, 11), vagy az özvegy nők (1. Tim. 5, 3 sk.), vagy más alkalmas egyének. A munka akkoriban erkölcsi méltatására talált s ennek folytán a vagyon tisztelete is létre jött; minden önző birás és élvezés el lőn vetve. A keresztyén sáfár. Ebből folyt az alamizsna-osztogatásának kötelessége épúgy, mint ennek szabadsága. Segélyezve lett minden valóban szorult ember, nevezetesen özvegyek, árvák és utazó testvérek, sőt a gyülekezet határain túlra egész a pogány okig terjedt a keresztyén szeretet ténykedése. A régi világ legélesebb külömbsége szabados és rabszolga közt belsőleg le volt már küzdve. A régi egyház második korszaka a küzdelem korszaka lévén, a keresztyéni szeretet munkájának is megadja a maga sajátos jellemét. A közvetlenség és szabadság mellé áll az erély és nagyszerű áldozatkészség. Az Ínséges idő mind szorosabban fűzi az egyes egyháztagokat egymáshoz. Ennek megfelelőleg a szeretet munkája is lényegesen közös. — A milyen távol fekszik az egyház uralmának gondolata, oly közel esik hozzá az Űr visszajövetelének gondolata. — Ezért nem gyűjt még az egyház jövőjét biztosítandó vagyont, minden csak a pillanatnyi inség enyhítésére szolgál. A világról lemondásnak áramlata erősebb a világ birtokba vétele áramlatánál. Ezért vész a földi birtoknak becse. — Szívesen fordítják a testvérek szükségének pótlására és megelégszenek a legszükségesebbel. Fogyatkozása az ifjú egyháznak, hogy nem méltatja kellőleg a hivatásszerű munkát. Indító ok a munkára mindenkor csak az, hogy legyen miből élni és másokon segíteni. A munkának általános kötelme, a hivatásszerű munkának fontos befolyása a keresztyén élet érvényesülésére és az Isten országának terjesztésére, sehol sem talál kifejezésre. A római birodalom nemzetgazdászati hanyatlása és a nemzetgazdászati élet teljes átalakulása mellett, mely nem sokára végbement, egészen más eredményt mutathatott volna fel az egyház, mint a melyre tényleg eljutott, ha erős érzéke van a hivatásszerű munka iránt. A montanizmus lényegesen kezdi a szegények gondozását alterálni. Az eredileg hála-áldozatként, isteni tisztelet alkalmával nyújtott gyülekezeti szabad adakozások és oblácziók, vétektörlő, érdemszerző cselekedetekké lesznek, épen oly ranguakká, mint az imádság, böjtölés és alamizsna-adása, a tized és az első zsengéknek áldozata. — A püspök személyében központosul a gyülekezet kormányzata és a szegények gondozása; a diakonok alája rendelt segítők. A diakonisszák intézménye szűnni kezd, csupán az özvegy nők intézménye marad fenn, de nem mint a szegények és betegek gondozója, hanem mint a nőknek, papi ordo-hoz tartozó elöljárósága, melynek legfőbb gondja a tiszteletes állás. Később a keleti egyházban eltűnik az özvegy nők hivatala, és helyébe lép a diakonisszáké. Azonban ennek is súlypontja nem a szegények és betegek ápolásán nyugszik, hanem az isteni tiszteleten. A diakonisszák mindenek előtt „a szent porták őrei", csak mellesleg gondozói a szegényeknek. Altalán véve azonban a régi egyháznak nem volt fogyatkozása a szeretet munkásaiban és hivatalaiban és módjában állt — a mi pedig nagy előny a szegények gondozásánál — az erős individualizálás. Lényeges előnyük volt azon körülmény, hogy a jelen kulturállapotok kisérője, a pauperizmus — hacsak Rómában nem — az első keresztyén századokban nem létezett. Ilyenformán tehát nagyszerűen gyakorolta az első keresztyén egyház az irgalmas szeretetet: a dögvész és üldözés idején, özvegyeken és árvákon, szegényeken és betegeken, szolgákon és szabadosokon, férfiakon, nőkön és gyermekeken, vendégeken és idegeneken, élőkön és holtakon. És így a hitbátorság és halni készség mellett nem volt csuda, hogy legkiváltképen a szeretet szerezte meg e kis sereg részére a győzelmet a pogány világ roppant hatalma felett. A győzelem utáni korszakban a régi egyház feladatává vált segítőleg és vigasztalólag működni az ó-világ halálos ágya mellett és vállalkozni az ifjú germán és bevándorolt népek nevelésére. Ez óriási feladat volt. Tömeges szegénység jellemzi e kort; és ez befolyással volt a szegény-ügy erélyes felkarolására. A gyülekezeti szegény-ápolást, mely kezdetben szépen virágzott, felváltotta a püspök által nyújtott tömeges alamizsnálkodás és az intézeti szeretetbeli munkásság, kórházban és zárdában. A diakónia lassanként veszti jelentőségét, a diakónok mindinkább megszűnnek intézői lenni a szegények gondozásának; hivatalos teendőjök kerül a templomban és az oltár körül. Ezen korszak nagy hitszónokai, Chrysostomus, Augustinus, Basilius, Ambrosius, a két Gregorius és mások hatalmas alamizsnálási szónokok, jeléül annak, hogy az első szeretet meghűlt. Ujabbnál újabb érveket kellett az irgalmasság gyakorlása mellett felhozni. „Az alamizsnák bűnbocsátó hatással birnak", — a legcsattanósabb érv. Továbbá: „Az alamizsnák vétektörlő hatalma elhat a túlvilágig, a purgatoriumig." Onkénytes szegénység válik az erkölcsi élet magasabb lépcsőjévé; a vagyoni jog feletti nézetek kommunisztikus szinezetüekké lesznek. Az antik nézeteknek és antik életnek tág folyama árasztja el az egyházat és összevegyül a keresztyén nézetekkel és a keresztyén élettel. Maga a szeretet munkája is betegen fajul el. Mindezek daczára azonban e kor két alkotása : a kórház és a zárda nagy áldást terjesztenek mindenfelé. Ámbár egyrészt visszafelé menésnek látszik, hogy a szeretet munkássága intézetileg kezeltetik, ha összehasonlítjuk azon idővel, mikor még e czélra intézet nem kellett; másrészt, más értelemben ez eljárás mégis haladást jelzett. Ezen intézetek híjával még sokkal kevésbé lett volna lehetséges megküzdeni a nyomorral, mely tömegesen vette körül az egyházat. Zárdákba vonult azon rész, mely a keresztyén szellemnek világot átalakító erejében kétségeskedett. A zárdában látnak menhelyet egy összeomló világ nyomora elől. A barátok és apáczák elmélkedő életét nagyobbra, többre becsülik a világban élő és dolgozó keresztyének közönséges életénél. De bármily különcz legyen is az a világ, mely a zárda falai közé rejtőzik, bármily különlegesek legyenek is gyakorta a szerzetesség alakjai és sokszor természetellenes aszkézisök; mégis a keresztyéni életnek is tűzhelyei; mégis színhelyei a keresztyének közösségének. Itt komolyan veszik a keresztyénség követelményeit, a szeretet és ima közösségét. A zárdák szabad, közös munka és gazdagon gyakorlott keresztyén irgalomnak műhelyei. Isten keze a zárdákban emelte a keresztyénség azon várait, melyekben az megvonulhatott, míg a barbárok árja végig hömpölygött a római birodalmon és melyekből utóbb az új népek keresz-