Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Felső-micsinyei ügy

•381 úttal a Kovácsi által jelzett agitatiókra, ki levelemre april 14-én ezt válaszolá: „Midőn a micsinyei egyházról „való szíves gondolkodásáért nt. alesperes úrnak őszinte „köszönetemet fejezem ki, — egyúttal kijelentem, hogy a „jelenlegi administrátor Kovácsi Gyula úr jövője biztosítására nézve én teljesen osztom az átiratban kifejtett „becses nézeteit s a módozatot elfogadom. Az utódlási jog „biztosítása azonban sajnálatomra nem vihető keresztül „igen rövid idő alatt, mert én jelenleg csakis e hó 29-ig „maradhatok Micsinyén, — de jövő hó első felében az „országgyűlés bezáratván (a felügyelő úr országos képviselő), „rögtön haza jövök s a szükséges egyházi gyűlést „a legközelebbi vasárnap megtartandom, — kötelességemnek ismervén nt. alesperes urat előre értesíteni, hogy „Molitorisz János lelkész urat kiküldeni kegyeskedjék." — A tartatni szándéklott egyház gyűlés ezek folytán május 25-ig elhalasztatott. Molitorisz János garamszöghi lelkészt (a közlő által említett szomszéd lelkészt) Kovácsi kérelmének szószerinti értelmében, de meg azon oknál fogva is, mert Micsinye 8 órai távolságnyira fekszik tőlem, mint megbízottamat kiküldtem. És mit mond a czikk irója ezen gyűlésről? odavetőleg azt mondja : „Ez azonban meghiusult." Ne tessék félrevezetni a közönséget, a gyűlés nem hiusult meg, hanem Kovácsi utódlási igénye meghiusult. Ezen gyűlés elnökségének május 29-ről hozzám beterjesztett jelentése így hangzik: „Hivatalosan jelentem, hogy Kovácsi „Gyula felső micsinyei administrátor úrnak Felső-Micsinyén ra f. hó 25-én tartott egyházi gyűlés, az utódlást nem biztosította." — Kovácsi tehát — hivém — alternatívájához luven menni fog, miután az egyháztól tagadó választ nyert. Kovácsi azonban nem ment, hanem május 28-ról 56. sz. a. ezeket irta: „A kérdéses ügyben f. hó 25-én megtartatván „a gyűlés, az egyház biztosításomat nagy többséggel elletette, — okadatolván e lépését azzal, hogy ő rendes „kandidáeiót kiván. Miután pedig tudom, hogy a terv „tulajdonképen az, hogy a kandidációba behozatván csak „egy pánszláv is, ezt választandják meg, én ilyen körül„mények között itten nem maradhatok. Ép azért pünkösd„höz egy hétre újra tartok gyűlést, melyen megerösíttetésemet r még egyszer és magam jogom kérelmezni, s ha kérelmem elvettetik, azonnal távozom, s ez esetben, kérem tessék „gondoskodni utódomról." — Kovácsinak e levelével szemben czikkiró azonban azon merész állítást koczkáztatja, hogy a szerinte meghiusult gyűlés után — „Kovácsi „menni akart, azonban hívei józanabb része látván, hogy „a dolog komoly, felszólították őt, forduljon ügyében még „egyszer az alespereshez, ők az ő biztosítását keresztűl„viszik. Az alesperes gyűlést engedett. Kovácsi Gyula így „összehiván a gyűlést előadta a tárgyat sat." — No, ez még tactikának is nagyon ügyetlen. Vájjon ki fogja azt neki elhinni, hogy azon egyház, a mely ma „nem

"-et mond, holnap már komoly dolgot látván abban rögtönözve „igent" mondjon? De ha biztatta volna is az egyház olyasmivel: miért nem fordult hát Kovácsi — mint közlő mondja — ez ügyben mégegyszer az alespereshez? „Az alesperes gyűlést engedett" — mondja czikkiró. Elő azzal a levéllel, melyben én a Kovácsi által összehívott gyűlést megengedtem volna! Egy administrátornak tudnia kell, mit szabad, mit nem szabad tennie. Ha törvény ellenére olyat tesz, mit tennie nem szabad, — saját felelőségére teszi. Ha Kovácsi azt mondja híveinek: atyámfiai, távozom, mert utódlásomat biztosítani nem akartátok; ha azonban az irántam való hangulat azóta változott volna, jelentsétek azt ki s hívjuk meg az esperest, hogy ennek törvényes keresztülvitelét eszközölje, — ezt helyesen tette volna. De Kovácsi nem ezt tette. Hanem mit tett? — Jun. hó 10-én 68 sz. a. kelt levele megmondja, ebben ezt irja: „F. hó 8-kára még egyszer összehívtam az egyházi gyű„lést, — a személyem jövőjét illető ügyben — s ettől „tettem függővé itt maradásomat vagy elmenetelemet. A „gyűlésen magam elnököltem, hanem a fentnevezett tárgy „tárgyalásánál az elnökséget a tanítóknak adtam által. „Ezeknek vezetése mellett az egyház biztosította jövőmet, „a mennyiben nagy szavazattöbbséggel elhatározta, hogy „ha Laczják elmegy, engem választ meg rendes lelkészének. „Ezen határozat alapján itt maradok s tovább is fogom „administrálni az egyházat azon esetben t. i. ha e határozatot Nagytiszteletüséged megerősíti s nem fogja kifogásolni azzal, hogy nem elnökösködött azon esperességi „kiküldött. Kérem ne hagyjon soká ezen ölő bizonytalanóságban; becses válaszát mennél elébb várva." — Én Kovácsival szemben az engedékenységben a törvényesség határai közt a legvégsőbb határig mentem. Fentebbi levelére azt adtam neki válaszúi: „örvendek, „hogy a hívek többsége Ön felé hajlik, de hogy ügye törvényes alapra fektetve legyen s a legközelebb jul. 1-én „tartandó esperességi gyűlés sanctióját is elnyerhesse, — „jun. 22-én magam fogom meghallgatni az egyház szavát." Ezt írtam, de nem azt amint a közlő állít, hogy t. i. „a határozatok megerősítését Ígértem." Időközben érkezett hozzám egy komoly superintendensi intés, melyben tudomásomra adatik — mily erkölcsi romlására szolgáltathat okot, az oly állapot Micsinyén, a mikor nem azon vannak az esperességi elöljárók, hogy a pör befejeztessék és a helyzet tisztáztassék, hanem arról engedik gyűléseztetni és szavaztatni a híveket, kinek biztosítsák a successiot." — Ez nekem szólott, — és ennek benyomása alatt jelentem meg jun. 22-én Micsinyén, a hol — mint a czikk szerzője az egyszer helyesen állítja, a jun. 8-ki törvényellenes határozatot csakugyan érvénytelennek nyilvánítottam s előbbi szándékom ellenére, a superintendensi intés benyomása alatt, a hívek újbóli megszavaztatásáról lemondtam utasítván az egyházat, hogyha ezen eljárásom ellen valami kifogásolni valója van, terjessze azt fel a néhány nap múlva (jul. 1-én) tartandó esperességi gyűlés elé. De, hogy én e gyűlésen vagy bárhol másutt „megtámadtam volna „Kovácsit, vádolva őt, hogy Laczjákkal roszúl bán, meg „hogy jövedelméről bemondásai alaptalanok; hogy e vádam „ott helyben a hivek által is visszautasíttatott, — hogy a „híveket valami kandidátióra hivtam volna fel, hogy le ne „kössék magukat egy emberhez, — hogy ott részeges „filiabeli emberek lettek volna, — hogy a hívek kérelme „daczára vetettem volna el a biztosítást, kik administrá„torukkal megelégedettnek vallották volna magukat" (ellenkezőleg, — de ez nem tartozik a dolog érdemére), ezekért a czikk szerzője feleljen Istennek és saját lelkiismeretének, de felelőségre fog vonathatni még esetleg a törvény által is, mert mind azokból egy betű sem igaz s én mint aljas és undok rágalmat e vádakat egytől-egyig méltó megvetéssel ezennel visszautasítom. —