Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Homok-Bödöge

•382 A czikk névtelen szerzője azután a micsinyei hívek panaszáról és az esp. gyűlésről tart rövid elmefuttatást; de hát ez megint nem mellette, hanem egyenesen ellene szól. A julius 1-én megtartott esp. gyűlés jegyzőkönyvé­nek e tárgyra vonatkozó 35-ik pontjában szóról szóra ez foglaltatik : .,Bemutattatik a felső-micsinyei ev. egyház néhány tag­ijának abbeli kérvénye, melyben az alesperes úrnak azon ha­tározatát, mellyel f. évi junius hó 8-án tartott egyházi gyű­lésnek Kovácsi Gyula részére utódlási jogot biztosító vég­zését érvénytelennek nyilvánította, megsemmisíttetni kérik. „Tekintve, hogy a felső-micsinyei egyház ezen „ügyben a tanító, mint korelnök elnöklete alatt hozta „szóban levő határozatát, az érvénytelennek jelentetik ki „és Svehla Gusztáv alesperes megbizatik, hogy a hely­színén minél előbb megjelenvén, saját elnöklete alatt „tartandó gyűlésen kérdezze meg a híveket, vájjon „biztosítják-e Kovácsi Gyulának az utódlási jogot azon „esetre, ha a mostani lelkész az ellene folyamatban „lévő konzisztoriális eljárás útján papi hivatalától „jogérvényesen megfosztatnék." Az esp. gyűlés tehát a junius S-ki törvényellenes végzést érvénytelennek jelentette ki, a minthogy érvénytelen­nek nyilvánítottam én. A czikk-közlő ezt nekem törvény­ellenes cselekményül róvja fel: miért nem elég merész e vád jogával élni a fenti végzést hozott esperességi gyű­léssel szemben ?! Pedig az esp. gyűlésnek, ha cselekményem­ben törvényellenességet lát, meg kellett vala azt semmisí­tenie. De hát a közlő valószínűleg azon jezuitikus elvet vallja: „a czél szentesíti az eszközöket." Neki a czél : törik vagy szakad, de Kovácsi utódlási jogát biztosítani kell; az alesperes mindenható! Ám használja fel a törvénybe hom­lokegyenest ütköző eszközöket, az elért czél majd szente­síti törvényesekké, — a felelőség pedig úgy is csak őt éri, nem mást. Már pedig a közlőnek tudni kellene, hogy a juhok aklába nem az ablakon, hanem az ajtón vezet be az út (János ev. X. 1. 2.). Az esp. gyűlés határozata értelmében julius hó 13-án újra megjelentem Micsinyén. Az általam megnyitott köz­gyűlésben felolvastattam az esp. gyűlés határozatát; ennek alapján felhívtam az egyház-híveket nyilatkoznának : ha vájjon biztosítják-e Kovácsi Gyulának az utódlást azon esetre, ha a mostani lelkész az ellene folyamatban lévő konzisztoriális eljárás útján papi hivatalától megfosztatnék. Kovácsi néhány hívének kivételével, az egyháznak összes jelenlévő tagjai, az utódlás biztosítása ellen fennhangon nyi­latkoztak nemcsak, de Kovácsinak mint adminisztrátornak az egyházból való eltávozását határozottan követelték. — Nagy megnyugtatásomra szolgál kijelenthetni, hogy e gyű­lésen az esperességből is mint szemtanuk, tiszteletre méltó és nagyérdemű férfiak — kik pedig Kovácsi ügyét melegen szívükön viselték — voltak jelen; mit egyedül azért emlí­tek, mert kell, hogy a czikk névtelen közlője előtt e hitelt érdemlő szemtanuk úgy jelenjének meg, mint élő lelkiismeret, midőn újból azt állítja, „hogy az alesperes az egyháznak „azt jelentette volna ki, — miszerint szégyenfoltnak tar­„taná az egyházra nézve, ha ama vádat, mely őt törvény­ételen eljárással illeti, s melyet egyesek az egyház nevé­nben adtak be, elismernék; s hogy egyáltalán úgy viselte „magát (t. i. az alesperes), hogy az adminisztrátor ellen „zúdítva a gyűlést, ez (t. i. az adminisztrátor) Laczjáknak „és ellenségeinek gúnykaczaja között szökni volt kénytelen „Micsinyéről." — Ismétlem, mind ebből egyetlen betű nem igaz, s e valóban bűn fertőztette szívben gyártott kohol­mányt és rágalmat ismételten undorral visszautasítom. — De azt a közlő nem látta szükségesnek felemlíteni, hogy az alesperes Kovácsi iránti kiméletbol és Kovácsi barátai­nak kérelmére, ha már az utódlás biztosítása lehetetlenné vált, legalább az adminisztratura megmaradjon, — a gyű­lést elnapolta. Kovácsi azonban e kedvezményt nem vette igénybe, hanem julius 18-án odahagyván Micsinyét, alespe­resét hála fejében, egy búcsú-levéllel szives volt megtisz­telni, melyben kvalifikálhatlan kifakadásait a legirtózta­tóbb cynizmussal szórta ki ellenem, s mely ékesen-szóló bizonysága annak: mily resignatió és önmegtagadás kell ahhoz, hogy valaki nálunk espereskedjék. S noha Kovácsi e levelét azzal rekeszti be, hogy „szívemre köti a hallga­tást"; — legyen meggyőződve, hogy nemcsak hogy eddig nem fogadtam meg szavát, de ha esetleg a szükség úgy hozná magával, hogy e levél a nyilvánosság előtt is tegyen tanúbizonyságot irója jelleméről — közzé fog tétetni. A közlő czikkének záradékában még Thébusz János zólyomi lelkész szemrehányásairól és hibám beismeréséről tesz említést. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy e levélváltás magán — és bizalmas természetű volt s hogy benne a feletti sajnálkozásomat fejeztem ki, a miért a junius 22-ki micsinyei egyházi gyűlésen előbbi szándékom­hoz képest a superintendensi intés ellenére, az egyház hí­veit meg nem szavaztattam. TT * •sí­Válaszom hosszabbra nyúlt, mint.magam hittem; noha megvallom, oly gyártmánynyal szemben, mint a minő „a micsinyei lelkészhelyettes sorsát" ecsetelő czikk névtelen szerzőjének kovácsmíí helyéből — támadó fegyverként — előkerült: nem érzem magamat qualifikálva Don Quixote szerepére. Nem személyem — de az igaztalanul megtáma­dott és sárral dobált alesperesi hivatal érdekében tettem. — Teljes szívemből osztom a t. szerkesztőség abbeli észre­vételeit : „indíttassék szigorú vizsgálat ez ügyben, s legyen a baj alúl vagy fennt — büntettessék. Ám, fájjon tehát annak, a kit éget. Svehla Gusztáv, zólyomi alesperes. Homok-Bödöge. — Pápa tőszomszédságában, s Pápa után — egy hétre, e hó 2-án szentelte fel renovált temp­lomát, s díszesen épített uj tornyát a veszprémi evang. egyházmegye egyik kisebb gyülekezete : H.-Bödöge. — A szép és szent ünnepély igen nagy számú, a vidékről is eljött, és pedig nem csak a prot., hanem kath. hívek buzgó, figyelmes részvétele mellett tartatott meg. Nem nagyítok, ha azt állítom, hogy az elég tágas templomot zsúfolásig megtöltött hallgatóságot több mint fele-részben róm.-katholi­kusok képezték; még pedig oly érdeklődést fejtve ki, hogy a meglehetősen hosszan tartó szent cselekvények végez­téig — még a sz. vacsora kiszolgáltatása alatt is — egyet­len lélek sem mozdult helyéről. A felszentelést Tatai Sámuel esperes végezte hatásos beszéddel II. Mós. 40, 9. 10. alap­ján; megáldva az újított templomnak minden egyes részét; áldást mondván az abban végzendő minden szent cselek­vényre. Kegyelettel emlékezett meg a gyülekezetnek 15 évvel az előtt elhunyt lelkészéről: Dubovay Jánosról, ki

Next

/
Thumbnails
Contents