Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Homok-Bödöge

•382 A czikk névtelen szerzője azután a micsinyei hívek panaszáról és az esp. gyűlésről tart rövid elmefuttatást; de hát ez megint nem mellette, hanem egyenesen ellene szól. A julius 1-én megtartott esp. gyűlés jegyzőkönyvének e tárgyra vonatkozó 35-ik pontjában szóról szóra ez foglaltatik : .,Bemutattatik a felső-micsinyei ev. egyház néhány tagijának abbeli kérvénye, melyben az alesperes úrnak azon határozatát, mellyel f. évi junius hó 8-án tartott egyházi gyűlésnek Kovácsi Gyula részére utódlási jogot biztosító végzését érvénytelennek nyilvánította, megsemmisíttetni kérik. „Tekintve, hogy a felső-micsinyei egyház ezen „ügyben a tanító, mint korelnök elnöklete alatt hozta „szóban levő határozatát, az érvénytelennek jelentetik ki „és Svehla Gusztáv alesperes megbizatik, hogy a helyszínén minél előbb megjelenvén, saját elnöklete alatt „tartandó gyűlésen kérdezze meg a híveket, vájjon „biztosítják-e Kovácsi Gyulának az utódlási jogot azon „esetre, ha a mostani lelkész az ellene folyamatban „lévő konzisztoriális eljárás útján papi hivatalától „jogérvényesen megfosztatnék." Az esp. gyűlés tehát a junius S-ki törvényellenes végzést érvénytelennek jelentette ki, a minthogy érvénytelennek nyilvánítottam én. A czikk-közlő ezt nekem törvényellenes cselekményül róvja fel: miért nem elég merész e vád jogával élni a fenti végzést hozott esperességi gyűléssel szemben ?! Pedig az esp. gyűlésnek, ha cselekményemben törvényellenességet lát, meg kellett vala azt semmisítenie. De hát a közlő valószínűleg azon jezuitikus elvet vallja: „a czél szentesíti az eszközöket." Neki a czél : törik vagy szakad, de Kovácsi utódlási jogát biztosítani kell; az alesperes mindenható! Ám használja fel a törvénybe homlokegyenest ütköző eszközöket, az elért czél majd szentesíti törvényesekké, — a felelőség pedig úgy is csak őt éri, nem mást. Már pedig a közlőnek tudni kellene, hogy a juhok aklába nem az ablakon, hanem az ajtón vezet be az út (János ev. X. 1. 2.). Az esp. gyűlés határozata értelmében julius hó 13-án újra megjelentem Micsinyén. Az általam megnyitott közgyűlésben felolvastattam az esp. gyűlés határozatát; ennek alapján felhívtam az egyház-híveket nyilatkoznának : ha vájjon biztosítják-e Kovácsi Gyulának az utódlást azon esetre, ha a mostani lelkész az ellene folyamatban lévő konzisztoriális eljárás útján papi hivatalától megfosztatnék. Kovácsi néhány hívének kivételével, az egyháznak összes jelenlévő tagjai, az utódlás biztosítása ellen fennhangon nyilatkoztak nemcsak, de Kovácsinak mint adminisztrátornak az egyházból való eltávozását határozottan követelték. — Nagy megnyugtatásomra szolgál kijelenthetni, hogy e gyűlésen az esperességből is mint szemtanuk, tiszteletre méltó és nagyérdemű férfiak — kik pedig Kovácsi ügyét melegen szívükön viselték — voltak jelen; mit egyedül azért említek, mert kell, hogy a czikk névtelen közlője előtt e hitelt érdemlő szemtanuk úgy jelenjének meg, mint élő lelkiismeret, midőn újból azt állítja, „hogy az alesperes az egyháznak „azt jelentette volna ki, — miszerint szégyenfoltnak tar„taná az egyházra nézve, ha ama vádat, mely őt törvényételen eljárással illeti, s melyet egyesek az egyház nevénben adtak be, elismernék; s hogy egyáltalán úgy viselte „magát (t. i. az alesperes), hogy az adminisztrátor ellen „zúdítva a gyűlést, ez (t. i. az adminisztrátor) Laczjáknak „és ellenségeinek gúnykaczaja között szökni volt kénytelen „Micsinyéről." — Ismétlem, mind ebből egyetlen betű nem igaz, s e valóban bűn fertőztette szívben gyártott koholmányt és rágalmat ismételten undorral visszautasítom. — De azt a közlő nem látta szükségesnek felemlíteni, hogy az alesperes Kovácsi iránti kiméletbol és Kovácsi barátainak kérelmére, ha már az utódlás biztosítása lehetetlenné vált, legalább az adminisztratura megmaradjon, — a gyűlést elnapolta. Kovácsi azonban e kedvezményt nem vette igénybe, hanem julius 18-án odahagyván Micsinyét, alesperesét hála fejében, egy búcsú-levéllel szives volt megtisztelni, melyben kvalifikálhatlan kifakadásait a legirtóztatóbb cynizmussal szórta ki ellenem, s mely ékesen-szóló bizonysága annak: mily resignatió és önmegtagadás kell ahhoz, hogy valaki nálunk espereskedjék. S noha Kovácsi e levelét azzal rekeszti be, hogy „szívemre köti a hallgatást"; — legyen meggyőződve, hogy nemcsak hogy eddig nem fogadtam meg szavát, de ha esetleg a szükség úgy hozná magával, hogy e levél a nyilvánosság előtt is tegyen tanúbizonyságot irója jelleméről — közzé fog tétetni. A közlő czikkének záradékában még Thébusz János zólyomi lelkész szemrehányásairól és hibám beismeréséről tesz említést. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy e levélváltás magán — és bizalmas természetű volt s hogy benne a feletti sajnálkozásomat fejeztem ki, a miért a junius 22-ki micsinyei egyházi gyűlésen előbbi szándékomhoz képest a superintendensi intés ellenére, az egyház híveit meg nem szavaztattam. TT * •síVálaszom hosszabbra nyúlt, mint.magam hittem; noha megvallom, oly gyártmánynyal szemben, mint a minő „a micsinyei lelkészhelyettes sorsát" ecsetelő czikk névtelen szerzőjének kovácsmíí helyéből — támadó fegyverként — előkerült: nem érzem magamat qualifikálva Don Quixote szerepére. Nem személyem — de az igaztalanul megtámadott és sárral dobált alesperesi hivatal érdekében tettem. — Teljes szívemből osztom a t. szerkesztőség abbeli észrevételeit : „indíttassék szigorú vizsgálat ez ügyben, s legyen a baj alúl vagy fennt — büntettessék. Ám, fájjon tehát annak, a kit éget. Svehla Gusztáv, zólyomi alesperes. Homok-Bödöge. — Pápa tőszomszédságában, s Pápa után — egy hétre, e hó 2-án szentelte fel renovált templomát, s díszesen épített uj tornyát a veszprémi evang. egyházmegye egyik kisebb gyülekezete : H.-Bödöge. — A szép és szent ünnepély igen nagy számú, a vidékről is eljött, és pedig nem csak a prot., hanem kath. hívek buzgó, figyelmes részvétele mellett tartatott meg. Nem nagyítok, ha azt állítom, hogy az elég tágas templomot zsúfolásig megtöltött hallgatóságot több mint fele-részben róm.-katholikusok képezték; még pedig oly érdeklődést fejtve ki, hogy a meglehetősen hosszan tartó szent cselekvények végeztéig — még a sz. vacsora kiszolgáltatása alatt is — egyetlen lélek sem mozdult helyéről. A felszentelést Tatai Sámuel esperes végezte hatásos beszéddel II. Mós. 40, 9. 10. alapján; megáldva az újított templomnak minden egyes részét; áldást mondván az abban végzendő minden szent cselekvényre. Kegyelettel emlékezett meg a gyülekezetnek 15 évvel az előtt elhunyt lelkészéről: Dubovay Jánosról, ki