Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Felső-micsinyei ügy

•380 a sajtó — kivált ha az az egyház szent érdekeinek szolgál — elég jó arra, hogy annak révén aljas szenvedélyeinek szabad folyást engedjen, az igazságot lépten-nyomon arczul vagdosva tendencziosus rágalmakkal a közönséget félrevezesse: az a szabad szó jogával méltatlanul visszaél. Pedig „a micsinyei lelkészhelyettes sorsát" ecsetelő czikk — azt hitte. Hogy nyilt homlokkal a küzdtérre lépni nem mer, az a dolog természetében fekszik; de bár tiz álarczczal fedezné magát, erős meggyőződésem az, hogy czikkében közlött adatait saját lelkiismerete rútul meg fogja hazudtolni s erősen kárhoztató Ítéletet mondand felette, feltéve, hogy e czikk névtelen szerzője Istenével és önmagával teljesen meg nem hasonlott. A czikkiró jónak látja legelsőbben is megleczkéztetni alulirottat, hogy mint micsinyei ügygyei megbízott alesperes „Kovácsi Gyulát hívtam meg administrátornak, ki is, bár „Derzsenyén biztos kilátása volt a megválasztatásra, az „alesperes ismételt és ígéretekkel javított kérelmére végre el„fogadta a nehéz állást sat." — Hogy Kovácsinak voltak-e, és ha voltak miféle megválasztatásra voltak biztos kilátásai Derzsenyén ? — azt ő tudhatta; nekem tudnom sem érdekemben sem kötelességemben nem állott. Annyit tudtam és tudni vélek most is, hogy Derzsenyén van lelkész; ennek a helyére aspirált-e? — nem keresem. De hogy Kovácsi az én ismételt és ígéretekkel javított kérelmeimre fogadta volna el a nehéz állást, azt az ő saját levelei legjobban fogják megczáfolni. En Kovácsit f. évi jan. 28-án 57. sz. a. kelt levelemmel hívtam meg administrátornak Micsinyére. Nem tudom czikkiró mit ért az Ígéretekkel javított kérelem alatt, de ha olyas valami foglaltatnék benne, felhívom Kovácsit, álljon vele elő, ki a levéllel! E meghívásomra Kovácsitól febr. 1-ről szórúl szóra következő választ nyertem: „Midőn a hozzám való jóságát „ezennel szivem mélyéből köszönöm, igérem egyszersmind, „hogy a micsinyei administrátorságot — ha csak valami „olyan elő nem adja magát, a mi attól visszatartana, — „örömest fogom elfogadni." — De már febr. 12-ről Kovácsi ezeket irja: „Midőn becses felszólítását vettem, hogy a „f. micsinyei administrátorságot elfogadjam, akkor még úgy „voltam ez ügyet illetőleg informálva, hogy Laczják Mi„ csínyét elhagyta volt, — s ez alapon adtam igenlő felenletemet. Miután azonban tudomásomra esett, hogy ez em„ber Micsinyét nem csak hogy el nem hagyta, de sőt még „ott is marad egész pöre eldöntéseig, s az administrátornak „e dühödt fanatikus panszlávval nem csak egy faluban, „hanem még egy födél alatt is keilend élnie, — még pedig „nem csak egy vagy két napig, hanem tán egy egész esztendeig is, — föltételesen adott szavamat ezennel visszavonom." Az okot, melylyel Kovácsi visszalépését indokolta, méltányolnom kellett, s míg én Micsinyén akként intézkedtem, hogy bárki legyen ez után az administrátor, számára esetleg magán házban külön szoba álljon rendelkezésre, Kovácsi febr. 26-án Balassa-Gyarmatról váratlanul a következő táviratot szíveskedett hozzám intézni: „Ba„lassa-Gyarmatra atyámhoz jővén, tanácsára kész vagyok „a micsinyei administrátiót, ha még betöltetlen, elfogadni, „s erre nézve kérem becses pártfogását." — Ajánlatát elfogadtam, de felhívtam egyszersmind, hogy állomását elfoglalni haladék nélkül kötelességének ismerje. Ez a valódi tényállás. Hogy czikkiró hogyan fogja ezekből kimagyarázni a alesperesnek „Ígéretekkel javított kérelmeit" — azt reá bizom és az olvasó ítéletére. De az érdemes közlő közlött adatai további folyamában midőn „nyomorult fizetés, korteskedés, izgatás" és más egyébről megemlékezik, emígy folytatja: „Ily mindinkább „tűrhetlenné váló állapotban, az egyház magyar szellemű „híveinek tanácsára, Kovácsi Gyula irt az alesperesnek, „kérve, hogy a korteskedésnek vessen véget — s hasson „oda, hogy az egyház biztosítsa jövőjét. Az alesperes e kérelmét méltányosnak tartva, egy szomszéd lelkészre bízta „a keresztülvitelt. Ez azonban meghiusult." — Hát mi akar ez voltakép lenni? — vád vagy méltánylat ? Ha a czikk írójának tendentiosus rosszhiszeműségét fel nem ismerném, azt mondanám, maga sem tudja. De szerencsére előttem feküsznek a minden kételyt kizáró okmányok, ime, ezekben meglátjuk a talány kulcsát. Kovácsi márcz. hó 6-án foglalta el administrátori székét Micsinyén; de már márcz. 25-ről kelt 13. számú levelében a következő kérelemmel fordult hozzám: „. . . Mely „jelentésem után (a jelentés a micsinyei papi földek bérbenadására vonatkozott) egy alázatos kérelmem lenne Ntisz„telendűségedhez. A micsinyei lelkészi fizetés elég jó, ha „marhákat tarthat az ember s e mellett még ültethet, vet„het; de nagyon silány az esetben, ha ezt nem teszi, — s „annál silányabb azután e fizetésnek a fele" (az administrátornak a bányakerületi utasítások értelmében az összes „papi fizetésnek 50/°

0-a jár). „Úgy hogy én összeszámítva „az egészet, azt vettem észre, hogy fizetésem sokkal kisebb „volt kápláni fizetésemnél is, úgy annyira, hogyha sokáig „itt administrátoroskodnám, adóságba verem magam. E „mellett meg, a mint az emberek egyes elejtett szavaiból „s egyeseknek hozzám megváltozott viseletükből is ki„ vettem, itten agitálni kezdenek ellenem, még pedig úgy „látszik H. (a lelkész nevét kiirni a diskretio tiltja) mel„lett, a ki nagyon is szeretne ide jutni. Úgy hogy megeshetik, hogy egy évi nyomorgásom után még ki is rúgnak, „mint valami kifacsart czitromot. Hozzá adván ehhez még „azt is, hogy a honnan ide jöttem, jövő — még most — „teljesen biztos, de ha sokáig itt időzöm a derzsenyeiek „káplánt hiván maguknak, ott is bezáródik előttem az ajtó „és én két szék között maradok" (talán erre gondolt a czikk szerzője, midőn Kovácsinak Derzsenyén a megválasztatásra biztos kilátásáról elmélkedett?). „Alázatos kérelmem „tehát az lenne, kegyeskedjék a volt administrátor urat (ez „garamszöghi lelkész) ide kiküldeni, hivná föl az egyházat, „akarja-e itt biztosítani jövőmet vagy sem? Ha az egyház „igennel felel, a jövő fejében örömest fogok nyomorogni is, „más különben azonban itt maradnom, a mint az Ntisz„teletűséged is belátja, teljes lehetetlen." — Eddig terjed Kovácsi kérelme. Kovácsi három hét óta administrálta még csak az egyházat; a^on gondolat támadt bennem: nem-e korai e kérelem ? — lehet-e három hét alatt a hivek bizalmát annyira megnyerni, hogy a siker reményével utódlási jog biztosítását megkísérlem lehessen? — De Kovácsi kérelmében egy alternativa foglaltatott. Vagy biztosítja az egyház jövőjét, — vagy megy vissza a honnan jött. Kérelmének tehát engednem kellett. írtam is rögtön a micsinyei egyház felügyelőjének, figyelmeztetvén őt egy-