Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Nazarenísmus az ág. h. ev. egyházbrn

•378 „Luther társaságot!" A bizalom megvan hát — de ugy tetszik i nekünk, nincsen meg ennek kellő mértéke. Ugy tetszik mintha bizonyos, meg nem magyarázható tartózkodás és túlságos körültekintés vezérelné a „Luther-társaságot." Már magában véve azon körülmény, hogy a tagságnak lehetőségét sokaknál kizárta, oly magasra tévén a tagsági díjat, hogy a szerényebb körülmények közt élő egyszerű nép, ezt magára nem vállalhatja; pedig valljuk meg — ennek lenne legnagyobb szüksége a „Luther társaságra" ; — nem szerzett magának oly méltatást, mint a milyen az ügy érdekében kívánatos lenne. Csalódnak azok, kik azt hiszik, hogyha ajándékképen fogják osztani a kiadványokat, hogy ez czélhoz vezet. Népünk gyanús szemmel nézi az ajándékot, ha könyv azt elveszi, el is teszi, de az olvasni szerető, ízlése szerint vesz könyvet — s ezt olvassa. Sokkal édesebb a gyümölcs, ha rá szolgál az ember, s népünk is szívesen áldozná fillérjeit az általa is jónak ismert czélra. De a számítás is hibás. A czél lenne a vallásos irodalomnak minél tágabb körben való kiterjesztése: azonban minden tag befizetett évdíjának arányához kap kiadványokat: a mi nem jelenthet mást, minthogy a ki 4 frtot fizet, 4 frt ára kiadványt kap. Nem jobban lehetne-e e czélt megközelíteni az által, ha lehetővé tétetett volna az, hogy a 4 frtot ketten fizessék; úgy is csak 4 frt ára kiadvány nyújtására lenne kötelezve a társaság, — de kapnák ketten. Igy a fő — a szellemi nyereség van megcsorbitva, de meg az anyagi is: mert míg a 4 frtos tagságra nem egyikünk gondolkodóba esik, a 2 frtra sokan minden habozás nélkül szánták volna magukat. Ennyit a körültekintésre; melynél azonban fontosabb a mondott tartózkodás — a habozás — kilépni a „tett mezejére" ! A társaság megkötötte kezeit súlyos rablánczokkal, melyeket vajha feloldozna a közel jövő. Anyaghoz kötötte az Isten országát, megkötözte működhetési szabadságát. Hát ebben már nem ismerünk Luther nyomaira, a kit nem ejtett gondolkozóba műveinek anyagi része, s a ki nem is halasztotta működését a bizonytalan jövőbe: hanem rögtön kész volt a tettre, nem egyszer, ha egy támadójának iratát elolvasá, még az nap 2—3 művel felelt rá, s másnap már a mű elhagyta a sajtót. Vagy nincsen szükségünk a „Luther-társaság"-ra s akkor hagyjunk fel vele örök időkre: vagy van rá szükség — s akkor mielőbb a tettre! Ha életre való lesz működése — ne féltsük a kudarcztól. Isten megsegítő kegyelme kisérni fogja a működést, mely népének lelki épülését czélozza! Adja Isten, hogy mielőbb a tett mezején üdvözöljük a „Luther-társaság"-ot! Farhas Gejza. Nazarenizmus az ág. hitv. ev. egyházban. (Tanulmány.) Az ez évben lefolyt békési esperes, és bányakerületi gyűléseken szóba jött a nazarenizmus ügye. A nazarenus felekezet állása s üzelme ev. egyházunk keretén belől, először lett gyűléseink tárgya. Több ev. gyülekezetünkben a nazarenizmus tért hódított, s hódít csendben, minden zaj nélkül. De hát elvégre „egy pár beteg kedély" — egy pár dicsvágyó, fanatikus rajongó! mit gondol ezekkel az egyház? Hiszen elégedetlen s beteg lélek mindég, minden felekezetben nagy számmal volt és van. Ezerekre és ezerékre megy azok száma, kik az egyház s gyakran az evangyéliom ügye iránt is teljesen közönyösek. Egyházhoz tartozásuknak semmi más jele nincs, mint az anyakönyvi jegyzet, adókönyvecske. Templomban nem láthatók, de a gyűléseken mindég, s oly hévvel s lelkesedéssel szerepelnek azokon, mintha azon egyház léte, mely iránt sem hitök, sem szivük nincs, egyedül az ő szavuktól függne. „A nazarenizmus szót nem érdemel. — A baj oka sociális, nem egyházi — ne feszegessük a dolgot." Ily ellenvetéssel szólhatna valaki themámról. És mégis szót érdemel ez ügy is, mely egyházi baj, specziálisan egyházi baj, melylyel szemben szemet hunyni, nem egyéb, mint közöny vagy gyávaság az egyház létkérdése irányában. Tény az, hogy az ág. hitv. ev. egyház gyülekezeteiben is, különösen a délmagyarországi vidékeken, a nazarenus felekezet tért hódított, olyannyira, hogy némely ev. gyülekezetben a hívek V

3-adát elhódította. A nazarenus felekezet hazánkban nem régi, egyházunkban új. A 40-es évek táján behozva külföldről, kiindulva Pestről, Pacséron egy bácsmegyei ref. egyházközségben szervezkedett először — onnan a ref. szomszéd gyülekezetekben terjedt el. Majd a 60-as években több délmagyarországi ág. ev. gyülekezetben s fent Liptóban tért hódított; úgy hogy ma már a volt határőrvidék minden ev. gyülekezetében, továbbá a bácsszerémi, bánáti, s békési esperesség, továbbá a dunántúli kerület déli részében, számos egyházban elterjedt és szervezkedett. Legutóbbi időben a gör. keleti egyházban teszi a legnagyobb hódításokat. Nem szándékom ezúttal a felekezet történetét tárgyalni jelen értekezésemben. Czélom a nazarenizmus tanaival, állapotával megismertetni az olvasót, különös vonatkozással egyházunkra. I. A nazarenus felekezet legközelebb áll az anabaptizmushoz. A létező egyház szerinte Bábel, nem „egyház" az, hanem valami világias zagyvalék, melynek papjai pénzért dolgoznak, nem az ige hirdetői, hanem annak rontói, napszámosok. A lelkészek nem hirdethetik tisztán az evangyéliomot, mivel kezeik meg vannak kötve a konfessiók s káték által. Az evangyéliom hirdettetik ugyan a magyarok, tótok, németek, szerbek s oláhok között ís, (így nevezik a kath., ev., ref., egyházakat) de annak nincs semmi haszna, mivel nem teljesítik az igét, nem is teljesíthetik, hiányozván annak teljesítéséhez a lehetőség, az újjászületés. Igaz keresztyén szerintök az, aki hiszen és megkeresztelkedik. Az Üdvözítő nem hiába mondta először a „hiszen" szót, mivel keresztségről csak ott lehet szó, ahol hit van, már pedig az a gyermeknél hiányzik.*) *) Keresztelés előtti énekük a következő: 0 nagy,Isten! forró vágyam nékem Országodban lakozni, lm fogadom, hogy segítségeddel Parancsodnak engedek, Minden szégyent szenvedek.