Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Selmecz

•373 tiszt. Schleiffer Károly úr, ki szónoki tehetsége és erélyes működése által szélesebb körökben is ismeretes és I, Thess. IV. 9—12. alapján megtartotta az ünnepi prédikácziót. — Győzelmi és harczi dalt hangoztatott ő is; az előbbiben visszapilantva a múltra, az utóbbiban elébe nézve a jövőnek. 71 éve, hogy fennáll a misérdi templom, azóta is már so­kat áldozott a kis gyülekezet, különösen a közvetlenül le­folyt években, mely idő alatt közel 1600 frtot gyűjtött egy új orgona megszerzésére és — a melyen álljon — egy új karzat felépítésére. Ma kész a mű és hálával mondhatja a gyülekezet, hogy eddig megsegített az Isten. De sok még a teendő, vannak anyagi és erkölcsi bajai, melyekkel meg kell küzdenie, hogy „magát tisztességesen viselje az idegenekhez és semmi nélkül ne szűkölködjék" és a mily örömest elismeri a szónok egyházának eddigi buzgalmát, ép oly őszintén és férfiasan utal hiányaira, ép oly hatha­tósan hív fel azok orvoslására is. „Megszoktuk immár" — úgymond — „az adakozást, maradjunk meg ezentúl is e jó szokás mellett és gyűjtsünk községi alapot, szükségleteink fedezésére." Volt is eredménye az apostoli buzdításnak, mert a nyomban rá megtartott gyűlésben létrejött a ne­vezett alap, melyre már egy évvel ezelőtt boldog emlékezetű Richter Ede, volt pozsonyi lakos végrendeletileg 50 frtot; a gyíílés szine előtt pedig a gyülekezet köréből most távozó Mühlig földbirtokos 25 frtot adományozott. Crescat, floreat! A tetterős lelkésznek pedig szivünkből kívánjuk, hogy mint eddig már siker koronázta áldásos működését, úgy ezentúl is dús aratás örvendeztesse a serény szántóvetőt. A mi már most a misérdi orgonát illeti, köteles­ségünk kinyilatkozni, hogy az nemcsak a misérdi templom díszére, de egyszersmind Schönhofer pozsonyi orgonakészí­tőnek dicséretére is válik. Szép és praktikus mű, 8 válto­zattal és ujabb szerkezetű hang redőnyökkel, melyeket a kántor egyszerű lábszoritással igazít. Olyannyira meg volt elégedve a gyülekezet, hogy a művésznek mintegy ráadásul fizetésére, oda ajándékozá régi orgonáját. Mi pedig melegen ajánljuk Schönhofer urat minden szakmájába vágó hasonló miveletekre. Végre még felemlítem, hogy a vendégszerető paplak és abban a kedves háziasszony mindent megtett, hogy a szellemi élvezetek után a testiekben se szűkölködjünk és így, kik ott voltunk csak azt mondhatjuk: valóban szép napot töltöttünk Misérden. st. Selmecz. Az oktoberhó folyamában megtartott pres­byteriális gyűlésen bejelentett egyházi felügyelőnk" ngs. Solcz Gyula, m. k. erdőtanácsos s akadémiai tanár több rendbeli hagyományt, a melyekben egyházunk s a kebel­beli lyceum részesültek; nevezetesen. 1. özvegy t. Flemming Vilma szül. Trencsenszky hagyo­mányozott az egyháznak: a) felső elemi leányiskola javára : . . . 1000 frtt. b) egy templomi csillár vételére: . . . 500 „ c) a lyceumi élelmezőnek: 1000 d) az ev. nöegyletnek: . 500 „ Összesen : 3000 frtt. 2. Tek. Rombauer Lajos, nyugalmazott m. k. kincstári orvos, szóbeli rendelkezése alapján kapta a lyccumi élelmező a helybeli takarékpénztárnak egyik részvényét, melynek értéke ez idő szerint : 600 frt. o. é. Áldott legyen mind­két hagyományozónak emléke! Virrasszon sirhantjaik felett a kegyelet, élesztvén a jelen nemzedékben az ev. prot. hitéletet; buzdítsa a késő utódokat egyházi intézményeink segélyezésére s szolgáljon serkentésül egyházunk távolabb köreiben is! H. V. ev. lelkész. Hrabovszky Sámuel f. Hrabovai Hrahooszky Sámuel született 1798. évi márczius 11-én Fel-Péczen, Győrmegyé­ben, s meghalt 1884. október 12-én Felső-Eőrött Vasmegyé­ben. Édes atyja, István, előbb fel-péczi, utóbb nemes-dömölki ev. lelkész, nagyatyja, szintén Sámuel, dunántúli ev. super­intendens volt. Iskoláit a soproni gymnasiumban, jogi ta­nulmányait a győri kir. akadémián végezte. Kamondy Vas­megye jeles főügyésze oldalán patvarizált s mint fiatal ügyvéd is mellette hivataloskodott megyei tiszti ügyészi minőség­ben. Juratus idejét Németh János, causarum regalium ma­gister mellett töltötte. Ügyvédnek 1824-ben esküdött fel. 1834-ben a Kőszegen létezett kerületi táblához lett kine­vezve, hol mint jegyző 1849-ig működött. A forradalom lezajlása után Pozsonyba a vértörvényszék előtt vizsgálat alatt állott, de hamarjában, szerencsésen megszabadult s a viszonyok nyomása alatt újra hivatalt vállalt, előbb Zala-Egerszegen a fennállott I. folyamodású, majd Sopron­ban az országos törvényszéknél tanácsosi minőségben. — 1860-ban rövid ideig Vasmegye első alispánja volt s kevés­sel ezután 40 évi hivataloskodása után nyugalomba lépett. Különös kedvvel szolgálta mindvégig az egyházat. — Saját szavaival élve, ő az oltár mellett növekedett fel. Közel 26 évig viselte a dunántúli evang. egyházkerület jegyzői, majd főjegyzői tisztjét s ez időn át a protestáns egyház autonom önkormányzatának és annak alapját ké­pező sarkalatos törvények és jogszokásoknak ismeretében oly tapasztalatokat gyűjtött, mint kiviile kevesen. Az autonom jogok melletti küzdelemben törhetlen, dogmákban és társadalmi kérdésekben ép úgy a politikában elfogulat­lan szabadelvű meggyőződést tanúsított mindig. Az egy­házi gyűlések jegyzőkönyveinek s a protestáns sajtónak nálánál szorgalmasbb és figyelmesbb olvasója nem igen lehetett. Mindent kedvelt, a mi protestáns volt s így nagyon természetes, hogy a felsőlövői ev. tanintézeteknek is mindig jó barátja volt. Bámulatos emlékező tehetsége, végső órájáig nem hagyta el. Élményeit s vele valaha érintkezésben állott személyiségek neveit ritka pontossággal sorolta fel bár­mikor. — A dunántúli megyék nemes családjainak, azok összes a század első felében élt tagjainak nálánál, — ki a nemesség kimutatására irányúit pereket mint tiszti ügyész évek során át vitte, alaposabb ismerője alig volt. Hasonló memóriát tanúsított a latin klassikusok, főleg Horatius és Virgilius ismeretében, valamint Schiller német és Petőfi magyar költeményeinek ismeretében. Élte utolsó napjáig emlékezetből idézgette az említett remekírók műveinek nemcsak egyes részeit, de sőt ujakat tanult be. Ő a jót és szépet különben nemcsak ismerte, hanem gyakorolta is. Róla hízelgés nélkül elmondható, hogy köz­érdekű, humánus eszmék és vállalatok benne mindig meleg érzetű és buzgó támogatót leltek s számtalan szűkölködő hálával gondol vissza a nemes jóltevőre, ki titokban sze­rette osztogatni szeretetadományait. így tehát nem csuda, hogy özvegyének és egyetlen, atyja szellemében működő István fiának gyászában az egész vidék benső részt vett. Az öreg úr az nap halt meg,

Next

/
Thumbnails
Contents