Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Selmecz

•373 tiszt. Schleiffer Károly úr, ki szónoki tehetsége és erélyes működése által szélesebb körökben is ismeretes és I, Thess. IV. 9—12. alapján megtartotta az ünnepi prédikácziót. — Győzelmi és harczi dalt hangoztatott ő is; az előbbiben visszapilantva a múltra, az utóbbiban elébe nézve a jövőnek. 71 éve, hogy fennáll a misérdi templom, azóta is már sokat áldozott a kis gyülekezet, különösen a közvetlenül lefolyt években, mely idő alatt közel 1600 frtot gyűjtött egy új orgona megszerzésére és — a melyen álljon — egy új karzat felépítésére. Ma kész a mű és hálával mondhatja a gyülekezet, hogy eddig megsegített az Isten. De sok még a teendő, vannak anyagi és erkölcsi bajai, melyekkel meg kell küzdenie, hogy „magát tisztességesen viselje az idegenekhez és semmi nélkül ne szűkölködjék" és a mily örömest elismeri a szónok egyházának eddigi buzgalmát, ép oly őszintén és férfiasan utal hiányaira, ép oly hathatósan hív fel azok orvoslására is. „Megszoktuk immár" — úgymond — „az adakozást, maradjunk meg ezentúl is e jó szokás mellett és gyűjtsünk községi alapot, szükségleteink fedezésére." Volt is eredménye az apostoli buzdításnak, mert a nyomban rá megtartott gyűlésben létrejött a nevezett alap, melyre már egy évvel ezelőtt boldog emlékezetű Richter Ede, volt pozsonyi lakos végrendeletileg 50 frtot; a gyíílés szine előtt pedig a gyülekezet köréből most távozó Mühlig földbirtokos 25 frtot adományozott. Crescat, floreat! A tetterős lelkésznek pedig szivünkből kívánjuk, hogy mint eddig már siker koronázta áldásos működését, úgy ezentúl is dús aratás örvendeztesse a serény szántóvetőt. A mi már most a misérdi orgonát illeti, kötelességünk kinyilatkozni, hogy az nemcsak a misérdi templom díszére, de egyszersmind Schönhofer pozsonyi orgonakészítőnek dicséretére is válik. Szép és praktikus mű, 8 változattal és ujabb szerkezetű hang redőnyökkel, melyeket a kántor egyszerű lábszoritással igazít. Olyannyira meg volt elégedve a gyülekezet, hogy a művésznek mintegy ráadásul fizetésére, oda ajándékozá régi orgonáját. Mi pedig melegen ajánljuk Schönhofer urat minden szakmájába vágó hasonló miveletekre. Végre még felemlítem, hogy a vendégszerető paplak és abban a kedves háziasszony mindent megtett, hogy a szellemi élvezetek után a testiekben se szűkölködjünk és így, kik ott voltunk csak azt mondhatjuk: valóban szép napot töltöttünk Misérden. st. Selmecz. Az oktoberhó folyamában megtartott presbyteriális gyűlésen bejelentett egyházi felügyelőnk" ngs. Solcz Gyula, m. k. erdőtanácsos s akadémiai tanár több rendbeli hagyományt, a melyekben egyházunk s a kebelbeli lyceum részesültek; nevezetesen. 1. özvegy t. Flemming Vilma szül. Trencsenszky hagyományozott az egyháznak: a) felső elemi leányiskola javára : . . . 1000 frtt. b) egy templomi csillár vételére: . . . 500 „ c) a lyceumi élelmezőnek: 1000 d) az ev. nöegyletnek: . 500 „ Összesen : 3000 frtt. 2. Tek. Rombauer Lajos, nyugalmazott m. k. kincstári orvos, szóbeli rendelkezése alapján kapta a lyccumi élelmező a helybeli takarékpénztárnak egyik részvényét, melynek értéke ez idő szerint : 600 frt. o. é. Áldott legyen mindkét hagyományozónak emléke! Virrasszon sirhantjaik felett a kegyelet, élesztvén a jelen nemzedékben az ev. prot. hitéletet; buzdítsa a késő utódokat egyházi intézményeink segélyezésére s szolgáljon serkentésül egyházunk távolabb köreiben is! H. V. ev. lelkész. Hrabovszky Sámuel f. Hrabovai Hrahooszky Sámuel született 1798. évi márczius 11-én Fel-Péczen, Győrmegyében, s meghalt 1884. október 12-én Felső-Eőrött Vasmegyében. Édes atyja, István, előbb fel-péczi, utóbb nemes-dömölki ev. lelkész, nagyatyja, szintén Sámuel, dunántúli ev. superintendens volt. Iskoláit a soproni gymnasiumban, jogi tanulmányait a győri kir. akadémián végezte. Kamondy Vasmegye jeles főügyésze oldalán patvarizált s mint fiatal ügyvéd is mellette hivataloskodott megyei tiszti ügyészi minőségben. Juratus idejét Németh János, causarum regalium magister mellett töltötte. Ügyvédnek 1824-ben esküdött fel. 1834-ben a Kőszegen létezett kerületi táblához lett kinevezve, hol mint jegyző 1849-ig működött. A forradalom lezajlása után Pozsonyba a vértörvényszék előtt vizsgálat alatt állott, de hamarjában, szerencsésen megszabadult s a viszonyok nyomása alatt újra hivatalt vállalt, előbb Zala-Egerszegen a fennállott I. folyamodású, majd Sopronban az országos törvényszéknél tanácsosi minőségben. — 1860-ban rövid ideig Vasmegye első alispánja volt s kevéssel ezután 40 évi hivataloskodása után nyugalomba lépett. Különös kedvvel szolgálta mindvégig az egyházat. — Saját szavaival élve, ő az oltár mellett növekedett fel. Közel 26 évig viselte a dunántúli evang. egyházkerület jegyzői, majd főjegyzői tisztjét s ez időn át a protestáns egyház autonom önkormányzatának és annak alapját képező sarkalatos törvények és jogszokásoknak ismeretében oly tapasztalatokat gyűjtött, mint kiviile kevesen. Az autonom jogok melletti küzdelemben törhetlen, dogmákban és társadalmi kérdésekben ép úgy a politikában elfogulatlan szabadelvű meggyőződést tanúsított mindig. Az egyházi gyűlések jegyzőkönyveinek s a protestáns sajtónak nálánál szorgalmasbb és figyelmesbb olvasója nem igen lehetett. Mindent kedvelt, a mi protestáns volt s így nagyon természetes, hogy a felsőlövői ev. tanintézeteknek is mindig jó barátja volt. Bámulatos emlékező tehetsége, végső órájáig nem hagyta el. Élményeit s vele valaha érintkezésben állott személyiségek neveit ritka pontossággal sorolta fel bármikor. — A dunántúli megyék nemes családjainak, azok összes a század első felében élt tagjainak nálánál, — ki a nemesség kimutatására irányúit pereket mint tiszti ügyész évek során át vitte, alaposabb ismerője alig volt. Hasonló memóriát tanúsított a latin klassikusok, főleg Horatius és Virgilius ismeretében, valamint Schiller német és Petőfi magyar költeményeinek ismeretében. Élte utolsó napjáig emlékezetből idézgette az említett remekírók műveinek nemcsak egyes részeit, de sőt ujakat tanult be. Ő a jót és szépet különben nemcsak ismerte, hanem gyakorolta is. Róla hízelgés nélkül elmondható, hogy közérdekű, humánus eszmék és vállalatok benne mindig meleg érzetű és buzgó támogatót leltek s számtalan szűkölködő hálával gondol vissza a nemes jóltevőre, ki titokban szerette osztogatni szeretetadományait. így tehát nem csuda, hogy özvegyének és egyetlen, atyja szellemében működő István fiának gyászában az egész vidék benső részt vett. Az öreg úr az nap halt meg,