Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

1884-11-08 / 45. szám

Második évfolyam. 45. szám. Pozsony, 1884. évi november 8. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár Egész évre . 6 frt — kr. félévre . /VIEGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Hirdetés ára : SS>á3£3<E5 ó * Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr., negyedévre . I „ 50 „ többször közölve 5 kr. Egy szám ára: 12 kr. o. é. Felelős szerkesztő: Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Az uj főrendi ház. (Farkas Gejza). — Magyarország és a pánszlávizmus. Kondoros György). — Nyilatkozat. — Belföld. — Külföld. —Vegyesek. — Pályázat. Az új főrendi ház. Azon alkalomból, bogy egy református egyházkerület vétóját mondta a minisztérium által szándékolt olynemű átalakítása ellen a főrendi háznak, hogy abban ezentúl necsak a r. kath. de a protestáns főpapságnak is részvéte biztosítassék, — egy fővárosi tekintélyes napi lap egy jóindulatú, de úgy látszik, a körülmények nem teljes ismeretén alapuló czikket közöl. Figyelemre méltó dolog minden esetre, hogy politikai és üzleti irányú lapok is egy idő óta többször és behatóbban foglalkoznak a mi confessionalis ügyeinkkel; mit azonban nem tulajdonítunk ügyeink politikai fontosságának, mint inkább annak, hogy elérkezettnek látszik az idő, a midőn nemcsak állampolgári állásunk, hanem a közvélemény is mind hangosabban követeli az 1848. XX. t. cz. életbeléptetését. A hivatolt czikk nem helyesli azon ev. ref. kerület elzárkózott álláspontját. S mi nem kárhoztatjuk a lap magatartását a határozattal szemben; de indokolását el nem fogadhatjuk. A helyett azonban, hogy indokolásának taglalásába avagy czáfolatába bocsátkoznánk, egyszerűen rá akarunk mutatni azon indokokra, melyek a ref. kerületet eljárásában vezérelték s vezérelnek általában minden protestáns szellemű nézletet. Egyik főoka kétségkívül a tiltakozásnak az, hogy a r. kath. klcrus arány tálánál van képviselve a főrendi házban, s nincsen kilátásba helyezve e körülmény enyhítése. Holott mi azt kívánjuk, hogy mint általában egy vallásfelekezet sem, úgy különösen a r. kath. se legyen képviselve a főrendi házban. A mi országunk nem e világból való. Akár a vallásfelekezet, — akár annak képviselői nincsenek hivatva — mint olyanok az ország dolgainak intézésére. Aztán mi nem sokat várunk az oly parlamenttől, a melyre bármiféle — hogy is mondjuk? — határozott befolyást gyakorol a r. kath. klérus. Mi szabadnak akarjuk tudni a magyar parlamentet azon intentióktól, melyeknek képviseletére a r. kath. klérus vállalkozott. Mult századok történetei tanúságot tesznek arról, hogy a r. kath. klérus nem tudott kiemelkedni elfogultságából és azon korlátolt látkörből, melynek határai az egyedül üdvezítő egyházéival összeesnek. — Valaminthogy épen nem a r. kath. klérus okozandó azért, hogy van független parlamentünk és felelős kormányunk, hogy a tanügy, ipar, közlekedés terén nagymérvű haladás észlelhető a hazában, a mikre még csak gondolni is merészség lett volna oly időben, mikor a magyar állam a r. kath. klérus gyámsága alatt állott. Főokát azonban az exclusivitásnak kizárólag vallásos álláspontunkban találjuk. Mi különbséget teszünk a földi- és menny-ország között. Mi megadjuk a császárnak a mi a császáré — de az Istennek is a mi az Istené, egyszóval elválasztjuk a vallást a politikától — következésképen a vallásszolgálatát — a politikáétól. Meg van irva: két úrnak senki sem szolgálhat. — A mi főpapjaink bizonyára püspökök, persze nem a róm. kath. egyház értelmében — mely még e czím viselésének jogát is elakarja vitatni tőlük. A r. kath. püspöki rend idővel fejlődött azzá — a mi, s számos körülmény közrehatása folytán emelkedett azon magaslatra, a melyen mostanság áll. — Ennek folytán a r. kath. püspökök, élükön a római pápával — urak, a kulcsok hatalmának állítólagos birlalói, — birlalói a dicsőségnek és hatalomnak az égen és a földön. A protestáns püspökök az evangyéliomnak szolgái, s felhatalmazással bírnak, a gyülekezetben az Isten igéjét hirdetni, és a szentségeket kiszolgáltatni. S ezen szolgálatra rendes lüvást nyernek. A reformáczió és egyházi kánonjaink több ízben megállapították azon elvet: nemo fit V. D. M. — nisi rite vocatus. — Nagyon természetes, hogy ezen jog kötelességeket is von maga után, — egy folytonos szolgálatnak kötelezettségét. Nekik a gyülekezetet el kell a lelkiekkel látniok, a mi pedig — távoliétökben nem eszközölhető.