Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Nyilatkozat

•370 Ezért emelkednek tiltakozó hangok mindannyiszor, valahányszor egy lelkész — legyen az bár püspök is — képviselői mandatumot vállal. Megengedjük, hogy ezen elvnek merev fentartása a protestánsokra nézve — a jelen politikai és társadalmi helyzet közepette — nem előnyös; azonban hiszszük, hogy az idők jobbra fognak fordulni s nem kételkedünk, hogy sikerülni fog egy középutat találni, mely lehetővé teendi — az elv épségben tartása mellett — a prot. püspökök részvételét a főrendi házban. Ezen út egyengetésére szolgáljon azon egy körülmény, hogy a főrendi ház tagjai nem kötelezvék, hogy minden felmerülendő kérdés tárgyalásábau részt vegyenek. Farkas Gejza. Magyarország és a pánszlávizmus. Az evangelikus egyház, megalakulása óta egyik legerősebb támasza Magyarországnak; mert a protestántizmus kezdettől fogva hangsúlyozta ama Krisztusi elvet: adjátok meg a császárnak, a mi a császár-é, és Istennek, a mi az Isten-é. De főként, a mióta egyházunk létjoga az ország rendei által elismertetett, a mióta annak autonom szabadsága törvényesen biztosítva lett; azóta tudja és vallja minden igaz protestáns, hogy egyházunk ittléte, jövője magyar hazánk sorsával össze van forrva elválaszthatlanúl. Ha az országot vész fenyegette, veszélyben forgott a mi féltékenyen őrzött vallásszabadságunk is; ha az ország alkotmánya elvétetett, oda voltak a mi sok és szép jogaink is. Innen van az, hogy midőn a magyar ember hazája védelmére fegyvert fogott, a magyar protestáns mindig hazájáért és egyházaért harczolt kétszeres önfeláldozással; innen érthető az is, hogy a nehéz időkben, midőn a haza oltárán vért és életet kellett áldozni, a protestánsoknak oly nagy áruk volt. Csak egy példát mondok el a közel múltból. A hatvanas évek elején, a császári pátens visszautasításakor, az ország kedves papja a protestáns Székács József püspök volt. Az egész ország valláskülönbség nélkül tüntetett mellette; és midőn e tüntetések szűnni nem akartak, kénytelen volt a derék főpap kitérni előlük, — mint Krisztus urunk, midőn őt a nép királylyá tenni akarta. Szeretett papja volt Székács az országnak, mert akkor nehéz idők jártak. Bezzeg ha ma irnak vagy beszélnek az „ország főpap "-járói, a „magyar papságáról, azt senki sem vonatkoztatja a protestánsokra, minket most egészen más titulus alatt szokás emlegetni: mert most a hazának nincs szüksége élet- és véráldozatra, hanem pénzre, mi pedig szegények vagyunk. A legújabb időben a protestántizmus és a pánszlávizmus oly közeli viszonyba hozatik egymással, mintha ikertestvérek lennének; pedig bizonyos, hogy a viz nem oly ellensége a tűznek, mint a protestántizmus minden hazaellenes törekvésnek. A legutóbbi dunáninneni kerületi gyűlés alkalmából is konstatálta a „B. Hirlap", hogy: vannak pánszláv esperességek és van egy pánszláv superintendenczia: a dunáninneni. Ezek az egyházi hatóságok, a protestáns autonomia által törvényesen védve . . . valóságos huszita várai a panszlavizmusnak a magyar felföldön. Hogy mily igaztalan és alaptalan beszéd ez, azt megítélheti mindenki, a kinek I bármi csekély ismeretei vannak egyházunkról és annak autonómiájáról, és a kinek némi fogalma van a pánszlávizmusról is. A mint egyházunk szükségképeni ellensége minden hazaellenes törekvésnek, úgy a paszlavizmusnak sincs semmi keresni valója egyházunkban. A protestánsok intézményei és autonomiája semmikép sem nevezhetők a pánszlávizmus „huszita várainak", hanem sokkal inkább hasonlíthatók velük szemben oly magos fához, a mely, égi háború alkalmával az alája menekülőket, a legközelebbi felhőből lekapott villámmal agyon sújtja. Tessék csak megkérdezni őket, mily jól érzik magokat azokban a „huszita várakban", mintha csak a fejük felett folytonosan Damokles kardja függne. A panszlavizmusnak nincs semmi keresni valója egyházunkban: nem czélja sem a bibliai tan, sem a felekezeti hitezikkek meghamisítása, mint a nazarenizmusnak ; nem törekszik egyház - szervezetünk s intézményeink felforgatására , mint némely amerikai rajongók; és egyházunk vagyonára (nincs is nagyon mire) sem áhítozik. A panszlavizmusnak úgy bevallott mint titkos törekvései a magyar állameszme ellen irányulnak: a magyar nyelv, intézmények és minden a mi magyar szálka az ő szemében. — igy tehát nem evang. egyházi, — hanem magyar állami bajjal állunk szemben. Es e veszélylyel szembeszálni nem a protestáns egyháznak vagy gyűléseinek, lapjainak és hivatalnokainak kötelessége; hanem a magyar államnak, hivatalnokainak, úgy szólván, hivatása ellenünk harczolni. E helyett azonban mit látunk? a protestantizmus elkeseredett harezot vív a magyar állam elleneivel, és a magyar állam organumai — tisztelet-becsület a kivételeknek — abban látják feladatukat, hogy a lutheránusokat gyanúsítgatják s felelőségre vonják a pánszlávizmusért. — Nem egyes ev. esperességek, hanem egyes megyék, nem is dunáninneni superintendentia, hanem Magyarország dunáninneni része vádolható a pánszlávizmus bűnével. Es e kettő között óriási a különbség. — Mert ha a magyar állam közegei, organumai fölveszik a harezot az állam elleneivel szemben, a protestántizmus legelői fog járni e küzdelemben; de ha e hazaellenes bűnt úgy tüntetik fel, mintha arra a protestantizmusnak kizárólagos szabadalma volna, bizony a magyarság ügyének leglelkesebb bajnokai oda hagyják elkedvetlenedve a küzdtért. Ne legyen jelszavunk ezután „protestántizmus és pánszlávizmus", mert ez egyszerűen nem igaz, hanem Magyarország és a pánszlávizmus, mert itt van a baj, és csak így leszünk képesek e veszélylyel sikeresen megküzdeni. Kondoros György, ev. lelkész. Nyilatkozat. A Gocsecz-Bezeghféle alapítvány és a „Národnie Noviny." A Túrócz-Sz. Mártonban megjelenő „Národnie Noviny" czimü tót lap folyó évi 103. számában megjelent egy igen szeretetre méltó czikkecske, a mely nem kevesebbel vádolja a beszterczebányai ág. h. evang. egyházat és annak „sáfárjait" mint azzal, hogy a Gocsecz-Bezeghféle 600 frtnyi tót vallási könyvek kiadására szánt alapítványt hiitlenül kezelték, és ezen hűtlen kezelés folytán a tót vallási irodalmat nyilvánvalólag defraudálták, vagyis a nevezett alapit-