Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - BELFÖLD - Bányakerületi superintendens canonica visitatója

•366 egyházról, hogy e század elsó' évtizedeiben még felváltva tartatott benne, magyar s tót istentisztelet. Az elébbi azután teljesen elmaradt s a jelen s közel jövő feladata volna, az országos törvény s legújabban hozott kerületi határozataink értelmében, ezen a nyelvhatáron fekvő egyházat, régibb álláspontjára, már a hivek jól felfogott érdekében és visszavezetni. A kor szelleme megtalálja — úgy vagyok meggyőződve útját ide is s megteremti a módot a czél megvalósítására. Ezen áldott vidékről, mi a helység lakályos házaiban s a jól megtermett nép módosságot mutató csinos viseletében is nyer kifejezést, — általment a főtiszt, úr nagys. Zmeskall Zsigmond fogatán s az ő személyes kíséretében a lissói egyházba. Itt az öröm a püspök látogatása felett nemcsak egy külön e czélra készült vörös, fehér s zöld szegélylyel ellátott feliratos szép fehér lobogóban, de tisztán veres zászlókban is nyert kifejezést s a lovas ifjúság, mint eddig sehol czifrán kivarrott báránybőr-ködmönökben díszelgett. Erre nézve az érkező vendégsereg nem volt tisztában, váljon a verőfényes idő késztette-e őket azok felvételére, — mi a juhász megfordított bundájára emlékeztet-, avagy be akarták mutatni nemzeti díszöltözeteiket? Örömérzelmeiknek találóbb kifejezést adott választott szónokuk költői lendületű, kötött beszédű üdvözletében. A lissói egyház már a reformáczió fényes századában keletkezett. 1590-ben már fonállott temploma s 1647-ig máris három izben látogattatott meg főpásztorai által; még pedig 1613. évi márczius 11-kén főtiszt. Melik Sámuel, 1627-ben január 23-án, főtiszt. Sexty Péter s 1647-ben márczius 7-kén főtiszt. Lányi György superintendensek által. A 17-ik század utolsó évtizedeinek vészei nyomtalanul vonúltak el ezen szőlőmívelésre alkalmas, a főközlekedéstől félre eső elrejtett völgy felett s meg nem háborították az Ur e választott népét. Eljutott ugyan hozzá Raphanidesz Sámuel lelkipásztorkodása idején 1754-ben szeptember 4-én az érseki vizitator Tótli László, honti főesperes, számos kíséretével ; a ki a szomszédos össödi község ev. templomát a lelkész : Michaelidesz Frigyes jelenlétében, a földes úr gr. Koháry András meghatalmazásánál fogva, egyszerű beszentelés által — „a közbéke kedveért" — elvette, s habár több furfangos kérdés felvetése által vizsgálat alá vette (pl. Nondum natum, sed manum, digitum vei pedem monstrantem ex utero matris baptizaret?) — s annak utána a templomot megnézte, még is, a Krónika szerint: „onnan a harangok zúgása alatt Nádas felé hajtatott, egy aranynyal díjaztatva", az egyház békében maradt. — Pártfogói s a nehéz viszonyok között tényleges segítői voltak ezen egyháznak a selmeczi s beszterczebányai egyházak s ezek módosabb bánya- polgárai, a kik mint lissói szőllőbirtokosok gyakrabban ellátogattak oda. Soraikból különösen kitűnik a Koháry uradalom praefectusa s a selmeczi német egyház éveken keresztül érdemes felügyelője : Waigel Sámuel. — Ezen egyház mostani lelkésze, a turócz-szt.-mártoni születésű Kramár Sámuel, 1855. óta gondozza hiveit s számosabb czélszerű építkezést vezetett keresztül, úgy vagyunk meggyőződve a jövőben is hivei lelki atyja marad s ebbeli áldásos munkásságát folytatni fogja, nem törődve a szülőföldén felburjánozott ismeretes velleításokkal! — Feljegyzésre méltó, hogy e község több lakói mai napig valóságos troglodyták, meglehetősen kényelmes berendezéssel, a mennyiben egyesek több rendbeli lakosztálylyal bírnak. A szőllőhegyek hatalmas homokkőrrétegei alkalmasak e vájás-munkára és megengedik a terjeszkedést a kényelmesebb elhelyezkedésnél. — Ezen mintegy 380 lelket számláló egyházból, melynek hivei az esperességben leginkább vannak egyházi adóval megterhelve, általment a főtiszt, úr, a szívélyes búcsú különféle jeleivel elhalmozva az ezidei látogatás véghelyére Egyliázas-Marótra. A menet s a vonulás ide a legfényesebbek közé tartozott. A lovas nyalka legénysereg vezetését általvette maga az egyház-maróthi földesúr, páratlan patrónus s lelkes mindég tenni s áldozni kész felügyelőnek nagys, Zmeskall Zsigmond úrnak egyik fiatalabb gazdász fia, tek. Zmeskall György s az esper. felügyelő nagys. Sembery Imre személyesen megjelent, hogy elkísérhesse a superintendens első papi munkálkodásának általa 12 éven át gondosan mivelt mezejére, melyhez oly sok kedves emléke fűződik. A szívélyes fogadtatás is ezen emlékek behatása alatt történt, mind a felügyelő, mind a lelkész nt. Schmidt György, mind pedig az egyházbeliek, különösen idősb tagjai részéről s megadta az örömérzet — fakasztotta könnyekben az egésznek azon fényt, melyet áron szerezni nem lehet s a melylyel nem vetekedhetik semmi más. Egyház-Maroth mint község már a honfoglalás idejében keletkezett volna Pray előadása szerint. A Morvák ugyanis a Magyarok által szoríttatva, visszavonultak a honti kies völgybe s a szúdi s lissói patak egybefolyásánál alapítottak két községet; azok egyike templomától Egyház Maróthnak, másika pedig a földes úrtól, a zirczi apáttól Apát-Maróthnak neveztetett el. Mint ág. hitv. egyház a honti esperesség legrégibb egyházai közé tartozik. Bizonyítja ezt azon kétségbevonhatlanul beigazolt tény, hogy az Arvamegyéből, tulajdonképen Sziléziából származó Zmeskall Venczel 1548-ban, az odavaló földesúr leányával Maróthy Borbálával, az odavaló templomban ev. pap által adatott össze. A zaklatások és üldözések idején hathatósan védték földes uraik: a Zmeskall, Hellenbach és Földváry családok. A századok folyamában vizsgálták a következő superintendensek : Melik Sámuel 1613-, Sexty Péter 1628-, Lányi Gergely 1647-ben (mindhárman breznobányai lelkészek voltak) ; Hruskovicz Sámuel 1745-, Szinovicz Mihály 1792-ben (mindkettő beszterczebányai lelkész volt); Hamaljár Márton 1799- és 1806-ban (elébb selmeczi, utóbb szarvasi lelkész); Lovich Adúm 1819-ben (volt beszterczebányai lelkész); dr. Szeberényi János 1839-ben (volt selmeczi lelkész); dr. Székács József 1863-ben (volt pesti magyar lelkész). Az ezen egyházban működött lelkészek közül különösen megemlítésre méltók : Johanidesz János, ki a pozsonyi törvényszék elé idéztetett; vonakodván a térítvényt aláírni, a komáromi vár börtöneibe záratott. Strba György, a ki mint honti alesperes jelen volt a rózsahegyi zsinaton Rósz jár Péter főesperes s dacsolami lelkészszel. Sztránszky Dániel 1716—20, több szent ének szerzője. Hruskovicz Sámuel 1720—32, Beszterczebányára távozván lelkészül, mint ilyen Pilárik Jeremiás helyére választatott bányakerületi püspöknek. Plachy András, 1782—84, kivált mint egyházi iró. A szakolczai származású Tablicz Bogyoszló 1805—32, hírneves tót költő. Dr. Szeberényi Gusztáv \ 1843—53. Ezen jelesek sorát berekeszti az 1870 óta mű-