Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Egyetemes gyűlés után

•347 Népiskolai tanterveink- s tankönyveinkről. Az 1868-diki 38. törvényczikk megjelenése alkalmával feljajdultunk, hogy elveszik iskoláinkat! A feljajdulás nem volt minden ok nélkül. A felekezeti iskoláknak állami felügyelet alá való rendelése azon veszélyt rejti magában, hogy azok a közös kalap alatt elvesztik egyházias jellegöket. S csodálatos, hogy azon engedményeket, melyeket számunkra a törvény fentartott. mindeddig, aggodalmaink daczára is, alig hogy felhasználtuk. Pedig ama engedmények okos alkalmazása ellensúlyozhatná legjobban bármiféle ellenséges befolyás hatását, az redukálhatná egyedül az állami beavatkozást azzá, a mivé veszély nélkül s az 17901-diki törvény szerint is lehet, legfelsőbb felügyeleti hatalommá. A népiskolai törvény 11. §-a értelmében a hitfelekezetek intézeteikben „a tankönyveket maguk szabhatják meg, s a tanítási rendszer és módszer iránt is intézkedhetnek Mi azonban a helyett, hogy a törvény adta jogokat, és pedig igen lényeges jogokat, felhasználtuk s népiskoláinkat felekezetünk szellemében készült tanrendszer, tanterv s ép oly szellemben szerkesztett könyvek behozatala által mind erősebb kötelékekkel kapcsoltuk volna egyházunk testéhez: majd 16 éven át derüre-borura alkalmaztuk a minden iskolának egyaránt jó tankönyveket s vettük zsinórmértékül a minden érdekeket egyaránt kielégíteni akaró miniszteri tanterveket. A tanítás szellemét illetőleg, a tanító egyéniségén kivül, mi sem dönt oly elhatározólag, mint a tanterv s tankönyv. Ismeretes igazság, hogy akié az iskola, azé a jövő, s alig mondunk sokat, ha hozzá teszszük: akié a tanterv s kézikönyv, azé az iskola. A tanterv jelöli ki azon tananyagot, melyet az iskolának felölelnie kell. határozza meg a tárgyaknak egymáshoz való viszonyát s szabja ki az azokra fordítandó időt; a kézikönyv a tanterv gyakorlati kivitele, a kérdés megoldása, a mag fává növekedése. De hiba volna, ha az iskolai nevelés e két tényezője nem így egészítené ki egymást, ha más műhelyben készítenék mindegyikét, vagy ha a kézikönnyv szolgálna alapúi a tanterv megalakulásához. Ha a jelek nem csalnak, evang. iskola-ügyünk terén legújabban fordulat állott be. Erezzük, hogy a 16 évi gazdálkodással szakítanunk kell, s be kezdjük látni, hogy iskoláink csak ágy a mieink, ha — mint a törvény mondja — a tankönyveket magunk szabjuk meg s a tanítási rendszer és módszer iránt magunk intézkedünk. E közös érzület s hangulat teremtette már is meg a tiszai kerület népiskolai tantervét, ez ösztönzi a dunántúli kerületet hasonló intézkedések tételére, ez szerkeszteti a bányai kerületben az evang. népiskolai kézikönyveket, ez sürgeti Dunántúl hasonló munkálat foganatba-vételét. Szép, üdvös s biztató törekvések mind; de nagy kár, hogy a műhelye mindegyiknek másutt van, s hogy oly egyetemes egyházi s iskolai ügyben, minő a népiskolai tanterv s kézikönyvek kérdése, nem az egyetemes egyház, hanem a kerületek, sót a hol ezek sem teszik, az egyházmegyék intézkednek. Minő bajok származnak ebből? 1. Minden kerületnek más tanterve levén, az azok alapján készült kézikönyvek is csak egy-egy kerületben terjedhetnek el. minek természetes következménye fog lenni, hogy könyveink jóval drágábbak lesznek, mint a melyeket kiküszöbölnünk kellene. 2. Egy kerületi, vagy épen egyházmegyei tanterv a magas minisztérium tanrendszerének tekintélye mellett, sokak szemében eltűnik, elvész, míg egy egyetemes evangyéliomi népiskolai tanterv joggal igényelhetne maga számára helyet a magas minisztériumnak az állami s községi iskolák számára kiadott rendeletei mellett. 3. Egy kisebb körben készült tanterv könnyen ajtót nyithatna holmi nemzetiségi aspirácziók kifejezésének, míg az egyetemes tanterv bizonyára méltó helyet fog kijelölni nem-magyar ajkú iskolákban is a magyar nyelvnek s magyar érzületnek. Azért, ha az egyetemes tanügyi bizottság kebelében megalakul a népiskolai albizottság, legyen annak első s legfontosabb intézkedése: a meglevő kerületi tantervek alapján egy oly általános tanrendszer megállapítása, mely kötelező erővel bírjon minden evang. népiskolára nézve. Azután pedig gondoskodjék arról, hogy a közös tantervhez képest közös evang. népiskolai kézikönyvek is szerkesztessenek. Kapi Gyula. A Gusztáv-Adolf-egylet 38-ik nagygyűlése Wiesbadenban. — Eredeti tudósítás. — II. Criegern tudósítása nagy elismeréssel fogadtatott mind a hallgatóság, mind az elnök részéről. Utánpótoljuk még, hogy fennállása óta 18.860,185 márka 37 fillér segélyt osztott ki az egylet. Programmszerű hosszabb értekezést adott most elő von der Gröben, a pózeni konzisztorium elnöke „A pózeni szórványról," rajzolva az ezen tartományi szórvány Ínségét, terheit az egyes gyülekezeteknek és az egyes lelkészek nagy harczát a vallási és politikai fanatizmussal és bemutat 44 szegény és leginkább megszorult egyházat. A követek és vendégek beszédeinek sorát Piepenbringk strassburgi konzistoriális elnök, ki az elzászi evangelizácziói társaság részéről üdvözletet és köszönetet hoz és kiváltkép a lotharingiai szórvány felkarolásáért esedezik. Oeri, lausannei lelkész, az ugyanazon szellemben a hit és szeretet ugyanazon fegyvereivel működő svájczi segélyegyletek részéről, testvéri üdvözletük mellett, 400 márkából álló adományt nyújt át a hármas szeretetmű javára. Örömmel tapasztalja — úgymond — hogy Wiesbadenben nemcsak, üditö de üdvözítő források is bugyognak („nicht nur Heilquellen, sondern auch Heilsquellen íliessen

u) és óhajtja, vajha a G.-A.-e. és a svájczi segélyegylet mindig karöltve járhassanak, egymást erősítve és gyógyítva azt, a mi halálon van. A „Société evangelique de Belge" központi bizottsága nevében köszönetet mond Meyhoffer brüsszeli lelkész azon segélyért, melyet a G-.-A.-e Charleroi, Courcelle, St. Dame Avelins egyházainak nyújtott és segélyt kér egy felette szegény, legnagyobbrészt munkásokból álló belga ev. gyülekezet részére. Délután 7

83-kor az elnök miatyánkja és a közös ének: „0 heiliger Geist, láss' uns dein Wort!" után eloszlott a gyűlés. Négy órakor d. u. volt közebéd a Victoria-szállóban, melyen Fricke hazafias pohárköszöntőt mondott a világ