Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Tehetségünk szerint

•327 protestántismusnak azon szelleme, mely átteremtette a világot, lelkészeink és egyháztagjaink lelkéből kialudni nem fog. — Bízom abban, hogy egyházunknak érdekei és kivánatai soha ellentétbe nem fognak jőni szeretett hazánk érdekeivel, — és végre bízom annak a legfőbb Úrnak segítségében, a ki uralkodik nemzetek és egyházak felett, s a kinek áldását kérem ezen egyházmegye érdekében kifejtendő munkálkodásomhoz is. Amen! Tehetségünk szerint. Ma-holnap egy éve, hogy Luther 400-dos születésnapja ünnepeltetett világszerte ritka, nem várt lelkesedéssel. Az ünneplés nem mult el nyom nélkül. Számtalan helyen maradandó emlékek emeltettek ez alkalomból, melyek utódainknak a távol jövőben hirdetni fogják, mily nagyszerű érvényt szereztek maguknak a nagy reformátor elvei rövid 366 év alatt. Hazai ág. hitv. ev. egyházunk is — a lapok nagyrabecsült szerkesztőjének felszólalása következtében — oda törekedett, hogy ily emlék letesítessék a „Luther társaság" megalkotása által. A mustármag talaja már készülőben is van. Már szép számmal jelentkeztek, kik a „Luther-társaságba" mint tagok belépni akarnak s az eszmét anyagilag támogatandók, adományaikat beküldték. EL is lehetne már vetni a mustármagot, ha határozatilag ki volna mondva, hogy azok, kik az eszme valósítása körül csoportosulnak, minden tekintetben egyetértenek azon feladattal, mely az eszme megtestesülésének czéljául tűzetett ki. Ez a döntő pont. De épen itt megakadtunk. ' • • > Nem mondotta ugyan eddig senkisem, hogy ámbár a tervezett „Luther-társaság" nagyszerű gondolat, létesítésének programmja mindazáltal meddő volna. A tavalyi egyetemes gyűlés, mely az ügyet 51. jkvi. pontja alatt tárgyalta, elismeri, hogy az eszme egyházunk világosság után törekvő szellemének megfelel és azt valamint annak czélját az összes egyháztagok buzgó pártfogásába a legmelegebben ajánlja és az eszme megvalósítására irányuló törekvések hathatós támogatására a superintendenseket felkéri. íme, honi egyházunk hivatalos egyeteme tehát az álapítandó társaságot kifogás nélkül pártolandónak találta. Itt tehát a fenforgó nehézség nem keresendő. Ez azon körülményben rejlik, hogy a kimondott eszmét még senkisem hozta párhuzamba a gyakorlati élettel. Programmja behatólag szellőztetve és megbírálva még nem volt. Csak ugy általánosan és mellesleg lett érintve, miszerint a programra nagyon tág s így sokkal többet akar elérni, mint a mennyit az élet küzdterén keresztül vinni lehetne. Részemről meg vagyok győződve, hogy mindaz indítványozók, mind a pártolók lelkükben jól megfontolták a dolgot, mielőtt azzal a közönség elé léptek. Szemök előtt lebegett egyházi életünk szellemi lankadtsága, melynek orvoslását megkísérteni kétség kivűl akkor is nemes, tiszteletre méltó tett, ha nem a Lutheijubiläum, hanem egyszerűen a hitbuzgóság az, mi erre indít. Azon panaszok is állanak, melyeket a tervezett társaság elnémítani akar: Nincsen önálló theologiai irodalmunk, nincsenek tudományos theologiai folyóirataink, nincsenek oly valláserkölcsi olvasmányaink, melyek a nép kezébe valók. Ezt bizonyosan mindenki aláírja. Csak egyben térhetnek el egymástól a nézetek, abban, hogy népiskolai tankönyvek nem készülnek, mert vevő közönségük nincsen.. Itt némelyek azt állítják, hogy nagyonis sok tankönyv készül; hogy annyi van, miszerint az iskolaszékek hamarjában nem is tudják, melyiket kell az iskolába behozni. Az egyetemes és kerületi gyűlések meg pár év óta arra is ügyelnek, hogy e tankönyvek az egyház tején növekedett tudományos fők műhelyében készüljenek. Nem ereszkedem ezen ellenvetés tüzetesebb vitatásába. Csak azon kérdést vetem fel, váljon remélhető-e, hogy ha buzgóbban pártolják a tervezett társaságot, theologiai irodalmunk, tudományos theologiai folyóirataink, a nép számára való valláserkölcsi olvasmányok virágzásnak fognak indulni. íme nem régen a „Protestáns egyházi és iskolai lap

u szerkesztősége által létesített „Protestáns theologiai könyvtár" egylete az 1884, 1885 és 1886 évekre előfizetési felhívást intézvén a közönséghez, bevallja, hogy a vállalat fentartásához 600 előfizető szükséges, hogy addig csak 200 jelentkezett; hogy ha 600 előfizető nem találkozik a vállalat megszűnik létezni. Ugyanazon körülményeknek áldozatul esett pár év előtt mint tudományos theologiai folyóirat a „ Protestáns tudományos szende". Pedig mind a „protestáns theologiai könyvtár", mind a „Protestáns tudományos szemle" körül csoportosultak reformátusok és ágostaiak egyaránt. A kormány által kiadott, úgynevezett „Jó könyvek" sem igen kellenek a közönségnek s a vállalat meglehetős deficittel végződött. Ily szomorú tapasztalatokkal szemben nem csodálom, hogy midőn saját felekezetünk keblében hasonló vállalatot megindítottunk, a pártolók még gyérebben jelentkeznek, mert hiszen kevesebben vagyunk ; azon közönségünk, mely a fentérintett olvasmányok után vágyódnék, kisebb. Igaz, hogy ezen körülmény a lángoló hitbuzgóságot még nem zárja ki; igaz, hogy ha lelkesültség lakoznék bennünk, a kisebb hátarok közt is támadhatna viruló ágost. hitv. egyházszellemi élet De ezt csakis a lelkészi kar teremthetné meg. A világi ember mai napság a napilapokból amugyis értesül minden egyházi és egyháztudománnyi jelenségről is és ezzel megelégszik. Általában ez annak oka, hogy jelen időkben bármi szakmáju könyvek nagyon csekély számban vétetnek és olvastatnak. A jelen nemzedék a napilapokból meríti tudományát. Hiszen a mulattató olvasmányok is épen ennek okából oly csekély áron kaphatók, hogy alig méltó említésre. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a „Luther-társasáy

u fentartása évenként az ország fővárosában egy összejövetelt tesz szükségessé, mely a résztvevő tagnak, legalább 20 frtnyi költségébe kerül, akkor ez oly nehézség, melylyel igen kevés lelkésznek lehet megküzdeni. A „Protestáns theologiai könyvtár" csak négy forintot kér egy évre. A „Luther-társaság" 8 frtot és csak a rendkívüli tagoktól kettőt. Bocsánatot kérek ! Igy a „Luther-társaságod létesíteni, illetőleg fentartani nem lehet. Hogy létrejöjjön és fennálljon, az egész tervezetet olcsóbban kell berendezni. KÖruli belül így :