Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Zsilinszky Mihály esperességi székfoglalója

Második évfolyam. 40. szám. Pozsony, 1884. évi október 4. E V A NGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . 1 „ ;o „ Egy szám ára: 12 kr. o.e. JA EGJELEN HETENKENT EGYSZER. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. egyszer közölve 7 kr. többször közölve 5 kr. Felelős szerkesztő : Bélyegdij : külön 30 kr. TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Tartalom : Zsilinszky Mihály. — Tehetségünk szerint. (Bierbrunner Gusztáv). — Mily változásokon ment át a paedagogiai gondolkodásmód a két reformátor működése folytán? (Steiger Frigyes). — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázat. Zsilinszky Mihály, a békési esperesség felügyelőjének székfoglalója. Nagy tiszteletű esperességi közgyűlés! Midőn értésemre esett, hogy a békés-csanádi ág. hitv. evang. egyházmegye gyülekezeteinek bizodalma engem ezen esperességi felügyelői díszes állásra emelt, melyen előttem oly sok és kitűnő férfiú ragyogott: megvallom, nem az Őröm érzete volt az első, mely lelkemben támadott. Egyéni szerény tehetségeimnek és társadalmi helyzetemnek szigorú mérlegelése között oly kérdések merültek fel lelkemben, melyek aggodalommal töltöttek el, s inkább riasztó, mint vonzó hatással voltak reám. A bányakerületi utasítások, melyek reám nézve egyházi törvény erejével bírnak, azt mondják, hogy esperességi felügyelővé tekintélyes, vagyonos és ügybuzgó férfiú választassák. — Én nem dicsekedhetem sem oly tekintélylyel, sem oly vagyonnal, mint nagynevű közvetlen elődöm, a jeles Osztroluczky Géza és elődeimnek legnagyobb része. — A mit e helyre magammal hozhatok, nem más, mint azon őszinte szeretet és meggyőződésen alapuló ragaszkodás, melylyel egyházam hitelvei és intézményei iránt gyermekkoromtól viseltetem. Ez az egyedüli jogczím, melyen e díszes állást ezennel elfoglalom. Elfoglalom, mert mint minden szeretet, úgy az egyház iránti szeretet is csak akkor bír valódi értékkel, ha tettekben és áldozatkészségben nyilatkozik; elfoglalom, mert a gyülekezetek bizodalma oly alakban nyilatkozott, hogy azt sértés nélkül visszautasítanom nem lehetett. — Mint protestáns ember érzem, hogy egyházamnak óriási küzdelmek árán megszerzett és vérrel megerősített autonomiája nemcsak jogokat nyújt nekem, hanem súlyos kötelességeket is ró reám. Nem térek ki e kötelességek elől. — Úgy vagyok meggyőződve, hogy azoknak teljesítése már régen nem volt oly égetően szükséges, mint a minővé a legújabb egyházi fejlemények következtében épen a mai időben lett. — A történelemben nem ismeretlen azon jelenség, hogy a szabadelvű irányban való haladás olykor megakad; egy időre pangás sőt hátramenés áll be. Úgy látszik, mintha a régi lezajlott küzdelmek fel akarnának újulni, és a felvilágosodás szelleme előtt fegyvereit lerakott hatalom, ismét fegyverre és sorakozásra hívná fel híveit. Tudjuk, hogy a protestáns egyházban a világi felügyelői állás ezelőtt 150 évvel az üldözés, az elnyomatás azon korából ered, midőn templomaink, iskoláink, egyházi jövedelmeink erőszakos módon elvétettek; a pásztorok nélküli nyáj elzüllött és csakis az isteni különös gondviselésnek lehet köszönni, hogy végképen a farkasok zsákmányává nem lett. — Ily körülmények között világi urakra volt szükség, a kik az egyház szolgáit és a nép ezreit a méltatlan üldözések ellenében védelmezzék; és védelmezzék mindazon jogokat, melyek a bécsi és linczi békekötések alapján az ország törvényeiben és a királyok hitleveleiben oly sokszor voltak megerősítve és oly ritkán megtartva! Idők folytában a viszonyok sokban és kedvezőleg változtak. Nem üldöznek bennünket fegyverrel. — Az evang. lelkészek és családaik nyugodtan teljesíthetik hivatásukat. — A szabadabb és humánusabb szellem áthatotta a művelt katholikusok lelkét is, s lehetővé lett a béke és egyetértés. Ezt hitsorsaink hűsége mellett leginkább a liberális katholikus államférfiaknak köszönhetjük. — Ők voltak azok, akik protestáns egyházunk törvényes jogai mellett síkra szállván, hatalmas szónoklataikkal lehetővé tették az 1790/1-ki 26. t. cz. megalkotását; ők voltak azok, kik 1848-ban is hozzájárultak azon nagy horderejű törvényhez, mely a magyar hazában levő keresztyén felekezetek közötti egyenlőség és viszonosság elvét kimondotta. Kétségen kivül, hazánk történelmének legragyogóbb lapjai azok, melyeken olvassuk, hogy a százados viszály megszüntetése czéljából a felekezetek barátságos jobbot nyújtanak egymásnak; midőn Luther és Kálvin követői összetett karokkal nézték, mind küzdenek jogaikért épen azon egyháznak jelesei, melynek ellenében egykor százados önvédelmi harczra voltak kárhoztatva! — Fájdalom, hogy e dicséretes szellem ma sem emelkedett még teljesen uralomra, hogy még ma is messze vagyunk a teljes jogegyenlőség elvének megvalósításától.