Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - KÜLFÖLD - Poroszország

•314 a hazát, mert hiszen az ő neve összefort volt, az eperjesi ev. kerület ősi collegium nevével. Egy évvel ezelőtt üdvözlő, örülő sokaság távol és közelről összejött, fényes közönség üdvözölte őt a fényes virágos collegiumi nagy teremben, örömtől sugárzó arczokkal, most mindezek szivét-lelkét a bánat foglalta el, mert a tanügynek ezen kitűnő bajnoka, egyházának ezen hű fia a társadalomnak ezen hasznos nemes tagja, a hazának ezen példás polgára megszűnt élni. Alig hogy 50 éves tanári öröm-ünnepét megülte, kezdett testi erejében hanyatlani, s már ez év augusztusában feltűnő volt rajta a rohamos hanyatlás, míg végül a szept. őszi hervadás meghozta az ő végelhervadását is. 0 is elhervadt szept. 14-én. Délelőtti 9 órakor erőt vett rajta az erős láz, elvette eszméletét s éjjeli 11 órakor megölte őt legutóbbi napokban kifejlett szív- s mellbetegsége. A szomorú hír hallatára ellepte gyászba borúit családja lakását a szomorkodó közönség, a collegium tanári kara, pártfogósága, tisztelőinek óriási nagy száma, azon törekedett, hogy temetését lehető legfényesebbé tegye, és így még egyszer — fájdalom utoljára, megmutassa, mily határtalan tisztelettel, bensőséges szeretettel, szívbeli ragaszkodással, viseltetett iránta. Folyó hó 16-án d. u. 4 órakor megtartott temetése a mily végtelen szomorú volt, az érette minden szemből hulló könyek folytán épen olyan fényes is vala. Lakása udvarán felállított koporsóját elborította a koszorúk tömege. A gymn. ifjúság, akadémiai hallgatók, a collegiumi tanári kar és pártfogóság, magánosok ée testületek rokonok és ismerősök s a távoli tisza-keriileti ev. gymnasiumok tanári karának koszorúi lepték el, azon férfiúnak koporsóját, a ki annyi áldást arasztott a magy. tanuló ifjúság között és általa a hazai tanügy terén. Es V. A. megérdemelte azt. A háznál az eperjesi coll. tanítóképző intézet dalkara Mikólik Gyula által szabatosan vezetett éneke után Sztelilo János VI. szab. kir. városi főesperes mondott meghatott han gon egy gyászbeszédet, melyet az óriási közönség könyezve hallgatott. — Valóban óriásinak kell mondanunk a közönséget, mert hiszen a coll. összes ifjúságon kivül, mely összes tanáraival és pártfogóival együtt ott állott szomorúan, leverten, ott volt a kir. kath. fögymnasium öszszes ifjúsága, egész tanári karával, ott volt a város hatósága, ott voltak a megye képviselői a városi hitközségek képviselői, a város minden társadalmi egyletének képviselői ; s a város és vidék szine java, az iglói, késmárki, miskólczi ev. gymn. képviselői, s mind-mind e fényes sokaság az őszinte bánat jeleivel arczán. A 8 egyházi díszbe öltözött lelkész által körülvett koporsót a coll. felügyelői, s más városi intézeti előkelő tisztviselők emelték a gyászkocsira, mely elindult, hogy a fényes menet közepett, kisérve a gyászoló család s a bánatos közönség által eljusson és megálljon legelöl is a coll. előtt. — A coll. előtt a coll. igazgatója Hörle József búcsúzott el az elhunyttól, meleg bánatos szavakban, a coll, tanárikar és pártfogosága nevében, s a nagy közönségben nem volt, kit e szomorú utolsó búcsúzás meg ne hatott volna. Könyes szemekkel hallgatta minden jelen levő mint inondá a szerető kartársak nevében, szerető kartársa a szeretve tisztelt elhunytnak az utolsó istenveledet. A coll-tól mely előtt díszben az eperjesi tűzoltóság állott sorfalat, s melynél a coll. igazgató szavai után megszólalt a 67-ik gyalogezred zenekarának bús gyászindulója, az elhunythoz illő rendben, ellepve Eperjes tágas főterét és főutezáját lassú léptekkel vonult a menet a temető felé, melynél ismét az eperjesi két intézet, az ev. coll. és kir. kath. gymnasium ifjúsága képezett sorfalat. A temetőben a halotti gyászének elzengése után Strauch Béla kis-szebeni lelkész mondott az elhunyt érdemeihez méltó, szónokias, jeles beszédet St. B. után Bohus Pál IV-ed éves hittan-hallgató búcsúzott el meleg meghatott hangon, a szeretet és tisztelet hangjain, az elköltözött szeretve tisztelt tanártól, a tanuló ifjúság nevében. S erre sirba tétetett családjának szívszaggató zokogása leírhatatlan fájdalma, s az egész közönségnek mély fájdalma és részvéte között — Dr. V. A.-nak, e példás hitvesnek, apának, gondos szülőnek végtelenül szerető családfőnek, a coll. büszkeségének, a társadalom köztiszteletben álló kedvelt jelesének, a magyar tanügy kitűnő bajnokának, a haza s egyház ezen igazán hű fiának koporsója, hogy benne örök álmát aludja azon férfiúi, ki teljes életén keresztül a megtestesült szeretet, a megtestesült becsület, a tudományosan képzett, vallásos erkölcsi jellem példányképe volt ; ki úgy tanított mint élt, úgy élt miképen tanított, s kinek sírja felett a legőszintébb tisztelet és szeretet hangján mondta ezernyi ezer ember az áldást és azon óhajtást, hogy Isten áldja meg porait, s adjon neki örök, csendes, békés nyugodalmat. Béke lengjen drága hamvai felett! KÜLFÖLD. Ausztria. — Rodenbach tetscheni evang. gyülekezet, mely 32 éven át a szász tisztviselőház imatermében vendégszerető felvételt talált, f. é. augusztus 20-án szentelte fel újonnan épült templomát. Azon áldozatkészség elismeréseül, melyet a gyülekezet temploma felépítésénél tanúsított, a Gusztáv-Adolf egylet tekintélyes segélyben részesítette, mely a 8000 frtból álló adósság törlesztésére fordíttatott. A hillersdorfi gyülekezet azon 131 tagja, kik a református egyházhoz áttértek (első sorban nem felekezeti meggyőződésből). Knauer, tschenkowitzi segéd lelkészt választották lelkészökül. A fiatal gyülekezet Kutelbergben már is egy telket vásárolt és szándékában van, itt mindenek előtt állami elismertetés után, mind kuttelbergi reform, fiókegyegyház temetőt berendezni és erősebb szaporodás esetében templomot és paplakot is építeni. De a szükséges létszám csak akkor várható, midőn majd a sok gyermek, bevégzett 14-ik évök után szülőiket követheti. A felnőttek áttérése még folyton tart. Poroszorzág. — Örömmel üdvözöljük a porosz közoktatásügyminister julius 24-én a kir. tartományi iskolai hatóságokhoz intézett rendeletét, mely a Fallcféle általános határozatokat módosítja és magyarázza. Hogy ezen magyarázatok első sorban a népiskolai vallásoktatás javára szolgálnak, különösen örvendeztető. Lelkiismeretes néptanítók soha nem tudták felfogni, hogy lehessen a gyermeket egyházának hitvallásába bevezetni, ha ennek még nincsen sejtelme a Lutherféle káté azon hitczikkeiről, melyekben épen a felekezeti sajátosság gyökerezik. A julius 24. ki miniszteri rendelet a káté első három czikkére történt