Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Írás- és olvasástanítási módszernek fejlődése hazánkban
hatunk meg e kortól, hogy legalább előkészítette a talajt az olvasás-tanítás tisztán hangoztató módszeréhez. Jelen század elején is több jeles pädagogus igyekezett az olvasástanítás módszerén javítani, mint Pestalozzi, Zeller s mások; de törekvésük inkább csak a régi betűztetés kellemesebbé s elmésebbé tételére terjedt ki. Azonban ki kell emelnünk ez időből különösen 3 férfiút, kik egymástól függetlenül, majdnem egyidőben valának a hangoztató módszer kezdeményezői. E 3 pädagogus volt: Olivier, Krug és Stephani Henrik. Közülök azonban Stephanit tekinthetjük úgy, mint a tiszta hangoztató módszer tulajdonképeni feltalálóját s a gyakorlatba átültetőjét. A másik kettő is a hangoztatás elvéből indult ugyan ki, de mig Olivier a mássalhangzókat tisztán hangoztatni nem merte, hanem mindegyikhez egy, a kimondáskor alig hallatszó e hangot ragasztott (be, ce, de, fe, ke stb.), addig Krug, bár sokkal elmésebb módszerét, a betüalakoknak a szájálláshői való kimagyarázása által tette bonyolulttá. Stephani volt az első, a ki 1807 megjelent munkájában éles különbséget téve a hang s annak jegye a betű közt, azt egész határozottsággal ki is mondta, s követelte, hogy minden betűt bármely más segédhang nélkül kell kimoudani; tehát a gyermeknek is csak a betűk hangját kell betanítani, mivel az olvasásnál csak azt használjuk. Módszerének még az a hiánya, hogy valamennyi betűnek a hangját — ép úgy mint a betüztetők azok nevét — sorban betanította, mielőtt a tulajdonképeni olvasáshoz fogott volna; s ezáltal a gyermekek elméjét szerfelett és szükségtelenül terhelé, sőt az unalmasságig kifárasztá. Másik nagy hibája volt, hogy az írást nem kötötte össze az olvasással. — E hiányok daczára Stephani módszere általános tetszésben részesült és egyszerűségénél fogva csakhamar elterjedt. Követői azon hiányain, melyek módszerét nehézkessé és untatóvá tették, hamar segítettek az által, hogy csak a magánhangzókat tanították be előre, a mássalhangzókat pedig ezekkel mindjárt összekötötték szótagokká és szókká, a nagy betűkre pedig csak a kis betűk begyakorlása után tértek át. Attól azonban nem tudtak megválni, hogy a magánhangzókat előre ne bocsássák, holott a mássalhangzók közbe hozásával a betüalakok felfogását is megkönnyítették volna s az olvasásnak is biztosabb alapot vetettek volna. Stephani módszerének másik nagy hibáján, hogy t. i. az olvasás tanítás nem volt összekötve az írással, Graser segített, mintegy 10 év múlva. S így neki köszönhetjük a mai írva-olvasási módszert. Graser 1819-ben kiadott munkájában ellene nyilatkozott úgy a betűztető, mint a hangoztató tanmódnak. Az elsőt szellemi kínzásnak, a másikat sziszegésnek, bötfögetésnek nevezte. Szerinte csak azt olvashatják a gyermekek, a mit elébb leírtak; s nagyon helyesen úgy okoskodott, hogy az irott betű megelőzte a nyomtatottat, tehát a gyermek is előbb írjon s csak annyit tudjon olvasni, a mennyit írni tud. Ennek kimondásával megvetette alapját a mai írva-olvastató módszernek, mely módszer különben nem oly új; írva tanították az olvasást már a régi hinduk és görögök is; a 17. században rájött erre Ratich is és alkalmazta is azt. Grasernek most harmadszor kellett azt feltalálnia. — Módszere eleintén nem igen terjedt el, mivel több tekintetben nehézkes volt, mint p. o. a betűalaknak a szájállásból való kimagyarázása által, továbbá egy oly elemi Írásnak felvétele által, mely inkább a latin betűkhöz hasonlított. Akadályozta elterjedését az is hogy az írás és olvasás együttes tanítása kettős munkával' járt, s ez a tanítóknak szokatlan vesződséget okozott. Egv ideig tehát e módszer háttérbe szorult Csak miután több jeles pädagogus, mint Diesterweg, Lüben s főképen Wurst, fent említett hibáitól megtisztították, kezdett az általánosan elterjedni. S ma mint Graser-Wurst-féle tisztán irva-olvastató módszer közhasználatban van. Nem lehet említésen kivűl hagynunk, hogy kevéssel Graser fellépése után, Francziaországban Jacotat egy egészen más irva-olvasási tanmódot léptetett életbe. Ez az u. n. analytico-syntheticai (elemző-összekötő) módszer, mely se nem betűztet, se nem hangoztat, hanem egész olvasmánvból indul ki, melyet a tanitó a gyermekekkel felbont szókra, szótagokra s betűkre, a betűket mindjárt leíratja, aztán újra összekötteti szótagokká s szókká. Mire így egy olvasmányon végig mennek, a gyermek mindent tud olvasni és írni. — Ezen Jacotot-féle módszert Németországba Seltzam Károly vitte be 1840. De az ott, ezen alakjában nem igen foglalt tért, hanem egy egészen új módszer fejlődött ki belőle, t. i. a „normál- és példány szavak módszere", mely nem egész olvasmányt vesz fel, hanem egyes szavakat — mindig tárgyneveket, — melyekről mindjárt szemléleti oktatást is lehet tartani. Ezen módszert Krämer alkalmazta először Lipcsében, de mivel Vogel ismertette azt egy művében, róla nevezik Jacotot- Vogel-féle módszernek is. Ujabban Klauwell, Schiimbach, de különösen Kehr fejtették tovább. Vessünk most még egy pillantást hazánkra. Nálunk a 18. században az olvasástanítás módszerében semmi említésre méltó nem történt. A jelen század elejéről azonban fel kell említenünk Simon Antal, kath. pap s a váczi siketnéma intézet első igazgatójának reformkísérletét. Simon 1808. adott ki ily czímű művet: „Igaz mester, a ki tanítványait igen rövid idő alatt, minden unalom nélkül, egyszerre írni és olvasni is megtanítja." Tehát épen 11 évvel előzte meg Simon a német Grasert az írvaolvasás módszerének feltalálásában. Simon a gyermekek elé írta vagy inkább rajzolta a betűket s azután mondta meg azok hangját. S épen ez volt módszerének hibája; nem a hangot, hanem annak jegyét ismertette előbb. Felszólalása elhangzott minden nyom nélkül, s hazánkban előbb vettek tudomást Graser fellépéséről mint Simonéról. Azonban ahhoz is kellett egy fél század, mire a Graser-Wurst-féle irvaolvasási módszer nálunk általánosan elterjedt s meghonosodott. A század első felében, sőt azontúl a 60-as évekig, a nálunk megjelent a-b-c-ék mind a Stephani-féle hangoztató módszer szerint írattak, de azokból is igen sokszor a régi sillabizáló mód szerint tanították az olvasást. Az első a-b-c-ét az irvaolvastató mód szerint, a hozzá való vezérkönyvvel együtt Árvay József irta Sárospatakon, a 60-as évek elején. Ezen módszernek tulajdonképeni meghonosítója azonban Gönczy PiU volt. 1862-ben kiadott s azóta több kiadásban megjelent a-b-c-éje, de különösen a 1869. megjelent vezérkönyve által. - Az azóta megjelent a-b-c-és könyveink mind a Graser-féle irvao vasó mód szerint vannak irva. S mai nap már alig van iskola, hol nem e tanmód szerint tanulnának a gyermekek egyszerre írni és olvasni, még pedig írni az u. n. utenyirasi, olvasni a hangoztatási tanmód alapján. . . lilAAaA f Elkísértük tehát e módszer hosszas és lassú fejlodeset
