Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Gyermek istentisztelet

155 a korosabbak közülök a vasárnapi rendes isteni tiszteletben résztvegyenek, velünk ott énekeljenek és imádkozzanak — a prédikáczióból is egyet-mást már meg fognak érteni; — de egy egész külön prédikáczióval nekik igen keveset fogunk használni. Következik most az idő, midőn a gyermek a mindennapi iskolából kilép. Következnek a konfirmáczió utáni évek. Ezen évek a zsenge, nagyon is fogékony és a legkülönfélébb benyomások alatt álló kis szivekre nézve a legveszélyesebbek. Ilyenkor őket kezeink közül teljesen világgá bocsátani, megbocsáthatlan mulasztás volna. Ezeknek nagyon is kell a külön gyermeki istenitisztelet. Csak az a kérdés, hogy az mikor és minő alakban tartassék? Szó sem fér hozzá, hogy csak vasárnap, de tán szó fér a mikénthez ? prédikáczió legyen-e vagy igazi tanitás? En a tanítást, SiZSiZ 81 katechizácziót czélirányosabbnak tartom a prédikácziónál, még pedig azért, mert a katechizácziónál a mi munkálkodásunk közvetlenebb, ez által a gyermekkel magunkat jobban megértethetjük, a nyert feleletek által betekintést nyerünk gondolkodási módjába, alkalmi elbeszélések által érdekeltségét inkább fel költhetjük s mélyebben s tartósabban hathatunk szivére, mint egy prédikáczió által, melynél soha sincs alkalmunk megtudni, váljon a gyermek megértette-e? s melyből — s ezt ne vegyük neki rossz néven — tán a vége fogna neki legjobban tetszeni. Ez az én véleményem. Guggenberger. A diakonisszákról. Disselhoff Gyida budapesti előadása. April 24-én esti hét órakor tartotta Disselhoff Gyula, a kaiserswerthi nagyhiríi diakonissza-intézet igazgatója és lelkésze fentczímzett előadását a budapesti német református templomban. Görögországi és konstantinápolyi útjából a Rajna mellékére térendő, néhány napot töltött Budapesten és vendége volt Koenig Rudolf lelkész atyánkfiának, ki a „Bethesda" diakonissza-intézet mellett, a város liget egyik villájában lakik. April 24-én délután volt szerencsém azon szűkebb baráti körben jelen lehetni, amelyet Koenig Disselhoff köré gyűjtött és létesíteni azon összeköttetést, melynélfogva a kaiserswerthi diakonissza-intézet mozzanatairól, egyházi lapjaink számára koronkénti értesítéseket veendek. D. hivatalos utat tett, amennyiben intézetének növendékei a keleten nagy számmal vannak elhelyezve és jelenleg a „Bethesda" főnőknéje is onnan került hazánkba. Mint D. nyilvánosan is felhozta, előadása nem volt kidolgozott, miután erre ily hosszú utazás nem alkalmas. A szépen megtölt és gázzal világított templomban egyházi ének előzte meg és zárta be az előadást, előadó maga pedig szabad imával kezdte és végezte beszédét, melyet én és Riese hitjelőlt utánirtunk. Az előadás e következő volt : Midőn a diakonissza-ügyről szólok, harmincz évi tapasztalat- és munkásságra alapithatom azt; mindazáltal nálamnál nagyobb tekintélyt kivánok ez ügyben megszólaltatni, t. i. Pál apostolt. Ugyanis a rómaiakhoz irt levele utolsó része két első versében így szól (felolvassa): „Ajánlom nektek Phoebét, a mi nénénket, ki a Kenchrea városbeli gyülekezetnek szolgálója, hogy őt fogadjátok be az I'rban, mint illik a szentekhez és mellette legyetek. valami dologban nálatok nélkül szűkölködik: mert ö sokaknak szállást adott, nekem is." Azaz ajánlja Phoebét, mint a kenchreabeli gyülekezet diakonisszáját, ki sokaknak, többi közt az apostolnak magának is szolgálatokat tett. Világos ez igékből, miszerint a diakonisszaság nem a jelenkor növénye, hanem olyan, melyet Pál apostol maga ültetett a keresztyén egyház kertjébe. Maga mondja, hogy a diakonisszaság apostoli hivatalának támogatására szolgált. Néhány héttel ezelőtt ott jártam Athéné hajdani areopágusán. Ez hosszura nyúló, kopár sziklaháton fekszik, hol sziklába vágott lépcsők vezetnek az areopágiták kőbe vésett üléseikhez. Ott fen gyönyörű kilátás nyílik a hajdani Athéné régi dicsőségére. Maga előtt látni ott a sok száz éves akropolist, a diadal szobrot, Athéné templomát, Herkules és Bachus amphitheátrumát, azon üléseket, honnan egy Demosthenes és Aeschines szónokolt, a még ép Theseus templomát és a hegy kerületén túl .Jupiter templomát. Oda, az areopágusra hurczolták fel egykor Pált (Csel. 17, 19), hogy ott megszónokoltassák és megtudják „mit akar mondani e csacsogó ember." Tették pedig ezt valószínűleg azért, hogy az alatta elterülő fény elnémítsa őt. De épen az areopáguson prédikálta az élő, a feltámadott Krisztust, a zsidók botránya és a görögök nevetsége tárgyát. Innen Korintusba ment, de előbb Kenchreában szállt ki és alapította az ottani gyülekezetet s ezzel együtt a diakonisszák intézményét, melyről megemlékezve bevallja, hogy neki nagy könnyebbségére szolgált. Vájjon miben? A bűn és a bűnből eredt inség elleni harczban. Mert a míg Pál megírta a hitből megigazulás és a munkás szeretet tanait hirdető levelét a Rómaiakhoz, addig Phoebe megvalósította szeretete munkáival tanait, sőt levélhordozója lett, maga vitte el a levelet Rómába. A diakonisszaság segédkező szolgálat volt a lelkészi hivatal előnyére. Kis híja a 25 esztendőnek, hogy négy diakonisszával utaztam a Dunán lefelé és Traján császár kőtáblájához érve mondám a nővéreknek : Ti most délkelet felé mentek foglalásokat tenni oly történelmi pontról, honnan ama császár észak felé vonult, hogy a keresztet s azzal együtt a diakonisszaságot döntse meg. Ugyanis parancsa volt Trajánnak, hogy a keresztyénséget teljes erővel irtják ki és a bithyniai helytartó be is börtőnöztette mindazokat, kik a római isteneknek nem akartak áldozni. Jelentésében értesíti a császárt arról is, hogy a foglyok közt két nő is van, kiket szolgálóknak, diakonisszáknak hívnak s miként ezeket a többieknél hasztalan kínoztatta szigorúbban a kínpadon. Plinius helytartónak, e pogány férfiúnak jelentése ujabb bizonysága annak, mily nagy mérvben működtek közre a diakonisszák a keresztyénség terjesztésében. Kétszáz évvel utóbb győzött a keresztyénség. He nemsokára fellépett Arius tévtanitó a kigyúlt a harc« Konstantinápolyban, hol Chrysostomos püspök, csupán ez egy városból való 40 diakonissza segítségével lepett a küzdtérre. E diakonisszák közt volt a császár. házh,.l származott Olympia nevű fiatal özvegy, ki hiven támogatta a püspököt a száműzöttek Ínsége enyhítésének munkájahan. Ugyan e városban annyira virágzott a diakon.sszaság,