Evangélikus Egyház és Iskola 1884.
Tematikus tartalom - Cikkek - Evangélikus papi tekintély
Második évfolyam. 19. szám. Pozsony, 1884. évi május 10. EVANGELIKUS EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Előfizetési ár: Egész évre . 6 frt — kr. félévre . . . 3 „ — „ negyedévre . i „ 50 „ Egy szám ára: 12 kr. o. é. JA EGJELEN HETENKÉNT EGYSZER. Szerkesztő- s kiadó-hivatal: Pozsony, Konventutcza 6. sz. Felelős szerkesztő : TRSZTYÉNSZKY FERENCZ. Hirdetés ára : Négyhasábos petit sorként \ egyszer közölve 7 kr V \ többször közölve 5 kr. »' Bélyegdij : külön 30 kr. Tartalom : Evangelikus papi tekintély. (Laucsek Jónás). — A gyermek-istentisztelet. (Guggenberger). — A diakonisszákról. (Láng Adoll . — Belföld. — Külföld. — Vegyesek. — Pályázatok. Evangélikus papi tekintély. E czím alatt az „Ev. egyház és iskola" 17. száma egy czikket hozott, melynek — mint az utolsó sorokból olvasható — még folytatása is lesz. Meglehet, hogy a tisztelt czikkiró a folytatásban az általa már is felhozott tényezőkön kivűl még egyéb oly dolgokra is rá fog mutatni, melyek az ev. papi tekintélyt napjainkban mindinkább és inkább csorbítják, — de mert az ügy édes mindnyájunkat illet, akik csak arra vállalkoztunk, hogy az Úr szőlőjét munkáljuk — azért ugy gondolom, nem fog ártani ha többen is hozzá szólunk s tapasztalataink és véleményeink szellőztetésével oda törekszünk, hogy azt az igazi értelemben vett tekintélyt — legalább mennyire tőlünk függ — ismét kiemeljük a porból. Ezen szándéktól indíttatva, bátorkodom én is egyet-mást a fontos tárgyra nézve elmondani. Szerény véleményem szerint az ev. papi tekintély sülyedésének egyik tényezője már az is, hogy theologiai intézeteink a gymnasiumi tanulóknak mindegyikét befogadják, aki csak az érettségi vizsga után kijelenti, hogy pap akar lenni. Nincs itt személyválogatás, nincs tekintet sem a külső, sem a szellemi kvalifikáczióra, valamint szintén arra sincs, hogy milyen erkölcsi múltja van a reverenda után vágyó ifjúnak. Azért, mert a testi fogyatkozás, a külalak hiánya a természet mostohaságának tulajdonítható, intézeteink elöljárói nem törődnek vele, ha az a theologiára vállalkozó ifjú akármilyen törpe, kisded testű legyen is, ha szintén a kathedrából majd csak a feje búbja látszik is ki; de nem törődnek azzal sem, ha még oly eltorzított arczu, külsejü is az illető. Pedig véleményem szerint jó volna a figyelmet erre is kiterjeszteni annak idején, hiszen a papnak egyik s íőhivatása a szónoklás, már pedig egy megnyerő külsejü szónokot bárki is örömöstebb hallgat, mint egy olyant, a kinek alakja rosz hatással van a szemekre. A tekintélyt a papnál első sorban is a templomi fellépés emeli, esetleg csökkenti. Nagy hátrányára van az ev. papi tekintélynek továbbá — bogy még valamit szóljunk a külsőről — az is, hogy ahányan vagynnk, annyi féleképen öltözködünk. Tapasztalatból szólok, midőn azt mondom, hogy a nép nagy súlyt fektet arra is, ha nemcsak a reverendáról, hanem egyéb öltözékéről is ráismerhet már jó távolról is papjára. Felhozzák talán némely paptársaim, hogy a nagyon is szerény fizetésből nem telik a tisztességes öltözködés. Igaz — a ruha pénzbe kerül, de én mégis azt gondolom, hogy akik erre nézve is azt a szük fizetést emlegetik, azok ezt csakis silány mentségül használják. Lehet bizony Kevesebb költséggel is tisztességesen öltözködni, csak legyen annak a papnak hozzá egy kis ízlése s legyen meg benne az az ambitió, hogy mint mindenben, ugy a külső által is példát törekszik híveinek mutatni. Ismerek papokat, a kik tarkabarka, lebegő csokorra kötött nyakkendővel, túlságosan kurta, többnyire színes kabátban, a kabát zsebjéből kifityegő zsiros dohányzacskóval, a legprimitívebb szabású szük nadrágban, letyegő, bő szárú csizmában járnak-kelnek faluhelyeken a nép között. Már aztán ilyen külsejü papnak csuda-e ha vele találkozó hive csak ugy félvállról köszön? csuda-e, ha az az atyafi csakúgy sutyomban hangoztatja feléje azt a „tisztelendő ur" czímet. Nagyon furcsán veszi ki magát az is, hogy az egyik borotválkozik, a másik torzon-borz bajuszt, szaJuUt ereszt. Anélkül, hogy erre több megjegyzést tennék, elmondok egy esetet. Történt ugyanis, hogy két pap együtt utazott _ E kettő közül az egyiknek borotvált, a másiknak szakálos, bajuszos orczája volt. A mint több falun keresztül haladtak az ntezán járó nép egész tisztelettel köszöntgetett ezen idegen utasoknak. Végre a szakálos pap ilyen észrevételt tesz: „megfoghatatlan előttem - ón mar erre igen sokszor utaztam, s nekem ily buzgósággal ezek az emberek még sohasem köszöntek.- Kollegája erre - tréfásan - ezt a megjegyzést tette: „barátom, ne vedd rosz neven ha azt mondom, hogy most is nem annyira neked mint nekem köszöngetnek, mert rajtam felismerik a P*P o t; De nem folytatom tovább; akármilyen véle meny b-n legyenek is egyebek, az én meggyőződésem, es pedig * pasztalatból merített meggyőződésem az, hogy sok Pa P mar
