Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - Cikkek - Felelet Szeberényi Lajosnak. Schneller I.

143 kételyeikkel s kérdéseikkel meglátogatnak, s adok, a menynyire erőmtől kitelik, — felvilágosítást is. — I)e igenis felkeresett egy volt tanítványom, kit valóban „a János és Péter

u-féle legkedvesebb tanítványaim, ifjú barátaim közé soroltam, kivel egyedül eltöltött órákra való visszaemlékezésem — tanárai emlékeim legédesbbjei közé tartoznak; felkeresett nem ugyan mint eddig szokta magányomban, hanem a nyilvánosság utján; kérdést intéz hozzám, felvilágosítást kér tőlem: holott inkább oktat s részben leczkéztet. — Nagyon beesülöm az önállóságot és az önálló kritikát s igenis „örülök annak, ha tanítványaim ép tanításom következtében egyéni nézeteimnek nem vak követői, hanem tanulmányuk, tapasztalatuk alapján önálló kritikát gyakorolnak azon tan felett, melyet hirdettem és hirdetek" : az önálló kritikát azonban csak azon esetben tarthatom jogosultnak, — ha az a kritizálandó tan helyes felfogásán alapul. — Sajnos, — s ha valami — ugy ép az fájt leginkább, — hogy az oly tehetségesnek és irányomban oly jó indulatunak (szeretet nélkül nincs valódi ismeret sem) ismert Tisztelendő TJr, ép beszédemnek főrészét félreismerte s csak eltorzítva vette bírálata tárgyául. De nem kritikát kívánok írni, hanem a beszédemben mondottakat és a kritika által elhomályosítottakat a kellő megvilágításba helyezni. * * * Az individualismus és a szabadság szava : ez általam annyira hangsúlyozott két szó — képezi azon botránykövet, amelyen bírálóm is különösen megütközik. I. Ha az individualismus egyenlő volna az atomismussal, a rideg subjectivismussal: ugy az, ki ezen szó és elv ellen első küzdene — én magam lennék. Küzdök ezen felfogás ellen minden általam előadott tudományokban, a mikor csak alkalmam van reá. — Én az egyéniség elvét szembesítem egyrészt a történeti éniség álláspontján létező exemplarismussal, s másrészt az érzéki éniség álláspontján létező atomistikus egyéni absolutismussal, mint azon elvet, mely az egyest egy szerves egészbe helyezi, amelyen belül minden egyesnek, mint szervnek feltétlen értéke van. Mig az egyéni absolutizmus álláspontján csak az egyesnek, mint véletlen létezőnek van értéke, s minden másnak, mint szinte csak véletlen létezőnek csak annyiban, amennyiben amaz egyest szolgálja; — s mig a történeti éniség álláspontján viszont csak a közösségnek, a társaságnak, — szóval az általánosnak van értéke, — az egyesnek azonban csak annyiban, amennyiben emez általánost, mint exemplar fejezi ki: addig a tiszta éniség álláspontján a szerves egész, mint értékes adott s ezen belül az egyes is, — mint az egész szellemét, — de egészen sajátosan szolgáló és ép ezen sajátosságánál fogva mint szinte feltétlen értékű. Emez álláspont határzó eszméje az organizmus, vagyis az ezzel correlat eszme az individualizmus; mivel csak ott van organizmus, a hol individuumok vannak, s csak ott vannak individuumok, a hol szerves egész is létezik. Ezen egyéniség elve már most azon határzó elv, a melylyel a szellemélet, nevezetesen a tudomány is egy uj korszak küszöbét átlépte. A természettudományok ezen elv alapján nemcsak ridegen klassifikálják az egyes példányokat, hanem minden egyesnek sajátos természetébe elmélyednek, ezen sajátosság végső alapjait a sejtet és erőtünemények végokait vizsgálják, s mind ezt szinte nem önmagában véve, — hanem mint egy szerves egész keretén belül fejlődőt. — Az orvostudomány is a klassifikáló. symptomatikus és annak megfelelő palliativ kezeléssel szakított s a természettudomány, — nevezetesen a physiologia nyújtotta alapon az egész szervezet keretén belül vizsgálja az egyes bajt a maga sajátosságában, az egyes által az egész szervezetre és viszont az egész által az egyes szervre kíván hatni; nem elégszik meg a kórállapot általános osztályzásával, hanem az egyes beteg természetének sajátosságával ismerkedik meg s ehhez módosítva alkalmazza az általános gyógykezelést. — A földrajz, mely azelőtt inkább csak nevek és statistikai adatok tárháza volt, — ép az egyéniség elve alapján azon tudománynyá vált, mely földtani, égalji és meteorologiai alapokon az egyes területek sajátosságát vizsgálja, ebből igyekszik megérteni azon terület physikai, de kulturális jelentőségét is a természet és történet szerves egészének keretén belül. S az úgynevezett szellemtudományok, mily lendületet nyertek, mennyire megváltoztak az egyéniség elvének érvényesülése következtében? Hacsak az oly bámulatos átalakuláson átment nyelvtudományra tekintünk; ugy itt is emez átalakulás mozgató czéljaként a nyelvek individualitásának megállapítását és szerves egészbe való elhelyeztetésüket fogjuk felismerni. Az összehasonlítás csak eszköz e czéllal szemben. — A történelem szinte nem maradt a csak „ugy — ahogy" összefüggő események ismerettára, hanem azon tudománynyá vált, mely földrajzi és nevezetesen nyelvtudományi és származási alapon egyesek, illetőleg népek geniusát, egyéniségét másokkal való kölcsönhatásában kívánja mégérteni s felkeresni amaz egyesek, illetőleg népek egészen sajátos, eseményekben érvényesülő hivatását az , emberiség szerves egészének keretén belül. — A jogtudo- I mány is ép az egyéniség elve alapján szűk, a történeti éniséggel adott alakján áttört. Nem szorítkozik immár csak a tételes jog kódexének betanulására, a szabványok ismetéré és a casuistika gyakorlására, — hanem a társadalom tudományává vált, azon tudománynyá, melynek feladata az egyes államot, mint nemzeti individuumot az államok szerves egészébe beilleszteni; — nemzeti geniusának a történetben lefolyó kölcsönhatása alapján létesült intézvényeit, tehát jogi intézvényeit is megérteni és ez által a törvényhozásra ép ugy, mint a kifelé való actióra az alapot kijelölni; — azon tndománynyá, — mely magát a nemzetet is nemcsak példányokból álló, egy közös kormány 3 által bizonyos területen uralt nagyságnak tekinti, hanem i azon szerves egésznek, mely minél több és minél sajátosabb az állam sajátos eszméje által összetartott szervekkel bír, — annyival inkább birja ép ezekben felvirágzásának általa ápolandó és helyesen fejlesztendő biztosítékait; azon tudománynyá, mely ez egyesben is, — midőn az a törvény ele állíttatik, nemcsak a törvénynek egy alkalmazas. esetet I látja, hanem egy oly sajátos egyéniséget, mely ep az egészszel, a társadalommal való kölcsönhatása alapjan lett végre is azzá, a mi, - s melylyel szemben ép ezért a társadalom is nem annyira mint betű szerint szigorúan itélő biró, hanem ép az egyes individualitására való tekintettel, a társadalom bűnét is mintegy jóvá teendő nevelaként lép fel. A rendőri és jogállam ép az egyeniseg ehe érvényesülésével culturállammá, - a jogtudomány, a társadalom-tudományává válik. - S a theolog,a is az egjem-