Evangélikus Egyház és Iskola 1884.

Tematikus tartalom - ISKOLAÜGY - Vallásokt. a prot. népiskolákban

135 nek tárgya a gyermeki s családi életből van merítve s a benne szereplő egyének mind bizonyos vallási fogalom élő s megtestesült képviselői. Ezeknek tettei, viselt dolgai, életük története, élethűen s melegséggel előadva, a gyermekben észrevétlenül ébreszti fel a szép és jó iránti vonzódást, a rossznak megvetését s isten gondviselésében való hitet s bizalmat. — A felső osztályokban aztán nem lesz egyéb teendőnk, mint az ily módon szerzett vallásos ismeretek rendezése, összefoglalása, bővebb fejtegetése; s itt a hit- és erkölcstani tételeket már mint keresztyén, közelebbről : protestáns egyházunk hitelveit tüntethetjük fel. Így nevelhetünk nemcsak általános értelemben vett vallásos embert, hanem protestáns egyházunknak is, bár elfogulatlan, mégis buzgó tagokat. Az elmondottakból kitetszik, hogy a népisk. alsó osztályaiban a vallásoktatás anyagát alkalmas történetek, elbeszélések képezik. De honnan vegyük ezen anyagot? — A vélemények erre nézve elágazók. — Sokan azt mondják, hogy alkalmasak erre a mindennapi tapasztalat köréből vett profán történetkék, melyek által a gyermek erkölcsi érzületére hathatunk, s rajtuk valamely erkölcsi igazságot szemléltethetünk. — Ezen irányt képviseli irodalmunkban : Weber-Tarcsányi „Keresztyén vallásoktatás" és Bánhegyi Istcán „Vezérkönyv a prot. népiskolai vallástanításban" czimű műve. Mások ellenben azt mondják, hogy a vallásoktatás anyagát az alsó osztályokban, sőt az egész vallásoktatás alapját, a bibliai történetek képezzék. Ez iránynak legnevezetesebb képviselője Dr. Kiss Aron, különösen nemrég megjelent művében : „A protestáns népiskolai vallástanítás módszertana." — Ez értelemben írta Turcsányi A. is „Bibliai történeteit", Wangemann nyomán. — Ezen álláspontra helyezkedünk mi is. — De miért egy nép, s miért épen a zsidónép történetét választjuk eszközül a vallásos érzelmek képzésére? — kérdezheti valaki. Azt már fentebb mondottuk, hogy a történetek alapján legmegfoghatóbban szemlélheti a gyermeki lélek a vallás lényegét, s az ily előadást legörömestebb is hallgatja. — Minthogy pedig az istenség eszméje legtökéletesebben és legfönségesebben volt kifejlődve a zsidónépnél s a vallásos eszmék e nép történetében nyilvánulnak a legkonkrétebb alakban: czéljainknak legmegfelelőbbnek találjuk a bibliai történeteket, — melyek emellett magukban foglalják vallásunk alapelemeit s melyekkel legjobban előkészíthetjük, s később megvilágíthatjuk a tulajdonképeni vallástan (káté) tanítását. A bibliai történetek tanításánál hét fokozatot különböztethetünk meg, egy alsóbbat és egy felsőbbet. Az alsó fokon, mely az 1. és 2. iskolai évet foglalja magában, a történetek időrendjére, összefüggésére nem ügyelünk, mert e fokon csak egyes, önmagukban is kerek egészet alkotó, a családi és gyermeki élet köréből vett erkölcsi élet- és jellemképeket akarunk adni. S e czélra az ó-szövetség történetei, melyek általában családi történetek, legalkalmasabbak. Ott van Ábrahám, Ábrahám és Lót, ott különösen József története, melynek minden mozzanata külön és önálló egészet képez, s mely a gyermekek előtt oly igen kedves; továbbá Mózes születése, Sámuel, Dávid és Góliát, Absalon stb. — Ezekben az események oly egyszerű, természetes módon adatnak elő, mintha most folynának a gyermek szemei előtt. — Ezeken szemlélheti az emberiség történeti fejlődését annak gyermekkorától kezdve. — Kerülni kell e fokon a borzalmast, de annál alkalmasabbak a rendkívüli s csudálatos történetek. Ezért az új-szövetségből is felvehetők Jézus születésén s gyermekkorán kívül az ő csudatételei. A második vagy felsőbb fokon (III. és IV. oszt.) az ó- és új-szövetség történeteit már rendszeres egymásutánban a történeti összefüggésre is ügyelve, sokkal bővebben kell adni, mint az előbbi fokon. Eelveszszük tehát az ott elmaradt történeteket is, a már tanultakat kibővítjük s a többiekkel összekapcsoljuk. E fokon Jézus példabeszédeire is kiterjeszkedünk. A történetek tárgyalása és értékesítése az alsó fokon inkább a beszéd- és értelemgyakorlatok modorában történik s itt az elbeszélés alapgondolatának rövid kifejtése mellett tanulságok kihozására ritkán, csakis olyankor szorítkozunk, mikor azt a gyermek erőltetés nélkül maga találja ki. A felsőbb fokon már nagyobb figyelmet fordítunk egyes erkölcsi s vallási igazságok kifejtésére s a gyermekeket már egyenesen rászorítjuk, hogy kérdéseink segítségével maga ismerje föl s vonja ki abból a tanulságot. — Tanulságokul s a történetek eredményeként begyakoroljuk a tíz parancsolatot, megtanítjuk az apostoli hitvallást, a miatyánkot s azok jelentőségét. Ily módon a történetek mellett annyi — hogy úgy mondjam — szemléleti anyagot gyűjtünk a tulajdonképeni vallástan tanításához, hogy arra könnyűséggel és biztosan épithetünk. Midőn pedig a legfelső fokon (V. és VI. osztály) a kátét tanítjuk, a már ismeretes bibliai történeteket mindenkor felhasználhatjuk illusztrálásul , s erre nézve egyes bibliai mondatokat be is taníthatunk. — Nem kell felednünk még, hogy itt a felső fokon, az új szövetségi bibliai történeteknek mintegy folytatásául, a ker. atiyaszi nt<gyh'í: története is felveendő (V. oszt.), kiemelve itt különösen az apostolok munkásságát, az első keresztyének egyszerű életét, a keresztyénség elterjedését — különösen hazánkban, a későbbi visszaéléseket, a hitjavitást s annak elterjedését; a hazai reformácziót, a protestánsok üldöztetését, a hitbajnokokat, az üldözések megszűntét s a mai állapotokat. — A káté tanítása mellett a VI. osztályban párlnizamosan gyakorolhatjuk a biblia-olvasást, főleg Jézus példázataira s tanításaira terjeszkedve ki. Ez volna tehát a vallásoktatás tananyaga és tanmenete a népiskolában. Csakhogy oly terjedelemben s azon természetes menetben, mint fentebb vázolám, nem minden iskolában lehetséges, azt keresztülvinni. — Az egy tanítós osztatlan, vagy a két tanitós iskolában is egészen más csoportosítást kell csinálnunk a tananyagra nézve. — Csak üdvözölnünk lehet e tekintetben a dunántúli egyházkerület népisk. bizottsága által kiadott tantervjavaslatot, mely minden valószinűség szerint — habár egyben másban módosítva is — a legközelebb jövőben valóságos, kötelező tantervvé lészen. Ebben a vallási tantárgyak az egy s k-'-t tanítóval biró iskolák szempontjából vannak igen helyesen csoportosítva. Az első évfolyambeliek inkább csaK hallgatólagos részt vesznek a második csoport (11. és III. oszt » bibliai történeti oktatásban, mely fentebb az alsó tok szamára kijelölt bibliai élet- s jellemképekből áll. A harmadik csoport (IV., V. s VI. oszt.) a bibliai törteneteket összefüggésben tanulja, két évfolyamba osztva, s vele pár-