Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Pipaszár, vessző, bot!

6. úgy nevelni, hogy azon földet, mely bölcsője vala, s egykor sírja leend, szeretni tanúlja; hogy a nyelvet, melyet e haza törvényes királya, törvényhozó testülete s közigazgatási közegei hivatalos nyelvül használnak értse ; hogy azon alkotmányt, mely őt polgári jogokkal ruházza föl, ismerje ; hogy a haza történetében otthonos legyen ; lelkesülni tudjon a haza érdekeiért s a haza területe, beosztása s terményei ismeretében ne legyen idegen. Lesz gondunk arra, hogy a jelzett irányban mi is követ kőre rakva, apostolai legyünk azon őseinktől örökölt szellemnek, mely az evangéliomi hit pajzsával védekezve, a hazaszeretet zászlaját is lobogtatja. íme e szük keretbe foglalva előadtuk álláspontunkat. Jelszavunk : mivelődés, evangéliomi szellem s hazaszeretet. Adja az ég, hogy jelszavunk ne maradjon irott malaszt, hanem testet nyerjen szeretett egyházunk s népünk üdvére. Korcsek. A belmisszióról. Ezen az egyházi életre annyira fontos tárgy ismertetése, célja e soroknak. A belmisszió eredetét az apostoli egyházba vihetjük fel, hol létrejött a diakoni (segítő) hivatal — és hol egy Tabéa gyakorolta a szeretet munkáit. A középkori egyházban, a henye szerzetesek mellett, támadtak az irgalmas testvérek testületei és a kevély lovagrend mellett alakult meg, a szamaritánusi szolgálatot tett Johannitarend. Az új korban az evang. egyházé az érdem, hogy a belmisszió intézményét egyleti úton fölelevenítette. Megtörtént ez főképen akkor, mikor 1848-ban, a hazaját és egyházát egyaránt lángolóan szerető Wichern János Henrik, a Hamburg melletti „Rauhes Haus" megalapítója s a belmisszió atyja, közrebocsátotta azon hires emlékiratát, melyben kimutatja, hogy csak is a belmisszió közvetítésével lehet segíteni a nép azon testi-lelki nyomorán, melyre az egyház és az állam gondozása telhetőleg ki nem terjeszthető. Ezen emlékiratból tudjuk meg röviden, hogy mi legyen a belmisszió? „A belmisszió — úgy mond — oly intézmény, melynek feladata megmenteni evang. népünket lelki-testi nyomorától, az evangéliom hirdetése és a keresztyén szeretet testvéri kéznyújtása által, a mennyiben erre a rendezett egyházi hivatalok nem elégségesek." Egy más tekintély, Martensen, seelandi dán püspök, e meghatározást érdekesen bővíti ki:*) „Neve és fogalma a belmissziónak — úgy mond — oly tevékenységre emlékeztet, mely a keresztyénségen belül lábra kapott pogányság leküzdését czélozza. De jóllehet ez mindenesetre a belmisszió feladatai közé tartozik, célja ezzel még sincs kimerítve. Célja ez : A szolgálatra kész szeretet munkái által a keresztyénségnek ápolni azt, mi lelki-testi tekintetben beteg, szenvedő és hálófélben van és a mit a lelkészi hivatal rendszerint el nem érhet és szolgálatával nem gondozhat, mivelhogy e czélra nem rendelkezik elegendő erővel és segédeszközökkel. Míg az egyház megnyitja kapuit és mindenkit meghív, a ki jönni akar („Jöjjetek, mert mindenek elkészítettek." Luk. 14, 17), addig a belmisszió elmegyen felkeresni és menteni azt, mi elvészendő. Az elveszett juhról és az elveszett drachmáról szóló példabeszédek e tárgynál lelik különleges alkalmazásukat. " De mi munkát és ki körül teljesít a belmisszió? Munkát teljesít: 1. gyermekeken, 2. ifjakon, 3. hajadonokon, 4. Szegényeken és betegeken, 5. rabokon és elbocsátott rabokon, 6. testi-lelki nyomorékokon. Gyermekek részére állít bölcsődéket, kisdedóvodákat, vasárnapi iskolákat. Ifjak és hajadonok részére tart fenn: önképző ifjúsági egyleteket, női kézimunka-iskolákat, keresztyén *) Dr. H. Martensen ; Christliche Ethik. Gotha, Rudolf Besser, 1879. í szállókat, külön vándorló iparosok és külön szolgálók és női gyári munkások részére és vasárnapi egyleteket. Erkölcsileg bukottak számára férfimentőházakat, női „Magdaléniumokat" állít. A rabokat meglátogattatja és lelkileg gondoztatja; az elbocsátott rabokat munkával ellátja és gondozásukat folytatja. A szegényeket látogattatja, vigasztaltatja, első sorban élelmi szerekkel s csak másodsorban pénzzel vagy kölcsönnel, főleg pedig munkaszerzéssel segélyezi. A betegek részére fenntart külön kórházakat, melyekben keresztyén ápoló nők, diakonisszák ápolják és lelkileg gondozzák a betegeket s ezen diakonisszákat viszont saját intézeteiben képezteti. A városi betegek rendelkezésére is bocsát diakonisszákat. A nyomorékok, milyenek az idióták, epileptikusok, vakok, siket-némák külön intézetekben nyernek ápolást nöi vagy férfi díakonok által. Háború vagy országos csapások és járványok idején a belmissziú munkásai szolgálatukkal megjelennek a helyszínén saját életöket is kockára téve. Hasznos és keresztyén szellemű, valamint vallásos iratokat terjesztenek s ily iratokat munkálataik közben segédeszközül használják a szentírás mellett a belmisszió munkásai. A belmisszió ezen munkatere más országokban már kultiválva van. E munkatér terjedtsége mutatja azt, hogy, ha valamely vállalatra, úgy a belmisszióra illik e jelszó: „Viribus unitis" — egyesült erőkkel; — mert munkáinak kivitelére csupán szabad egyletek képesek, oly üdvös egyletek, melyek az összességben felhasználatlan maradt elemet, a világit is bevonják a közreműködésbe, a mety egyletek az evang. egyház alapján állva, azzal élénk érülközésben állnak. Létezhetnek ugyan oly egyletek, melyek a keresztyénség kizárásával, tisztán humán törekvésekkel kívánják az emberiség bajait orvosolni, de ilyenek nem belmissziói egyletek ; elvi külömbség forog fenn köztök. A belmisszió azon gondolatból indul ki — mondja Martensen — hogy minden emberi nyomornak végső oka a bün és hogy a testi-lelki Ínségen csak akkor lehet segíteni, ha az ember Krisztus evangélioma útján szabadul meg a bűntől." Erre pedig a „tiszta humanitás," mint lényegtelenre, nem fektet súlyt. Egyetemes evang. egyházunk területén a belmisszió még kevés tért foglalt s úgy látszik, hogy ennek is az egységesítő humanizmus az oka. De nekünk nem áll érdekünkben, ezen nivelláló áramlat mellett, híveink sajátos ínségéről és ennek az evang. belmisszió által megszüntetéséről letennünk. Hála Istennek! az egyetemes ág. hv. ev. magyar egyház elég tekintélyes testület arra, hogy „missziót" — küldetést — érezzen magában arra, minek kérésére maga Jézus felhívta a keresztyéneket Máté 9, 36—38 szavai szerint. — Minden egyes kerület, minden egyes vidék, minden egyes nagy városi gyülekezet a fönt elősorolt munka-programmból ki fogja találhatni osztályrészét. Adja Isten, hogy e komoly tárgyról komolyan gondolkodjunk! Elmélkedésül pedig ajánlom a következő műveket: 1. Die innere Mission in Schlesien, ihre Aufgaben und ihre Arbeit. Von Dr. R. Schi an. Fünfte Auflage. Liegnitz, 1869. In Commission bei C. Dülfer, Breslau. (63 lap.) 2. Das Werk der inneren Mission in der ev. Kirche der Rheinprovinz. Von H. Höpfner. Bonn, 1876. Adolf Marcus. (256 lap.) 3. H. Schmidt, die innere Mission in Württemberg. Hamburg, W. L. Oemler, 1879. Láng Adolf. A bányakerületi evang. papi s tanítói gyámegylet pénztárosa Nt. Breznyik János ur az idén is nyilt levélben számolt be mult évi hűséges sáfárkodásáról s a gyámegyleti pénztár állásáról. Mult évi bevétel : 1881. évi maradék 29,189 frt; 1882-ben befolyt a tagok járulékaiból 1285 frt; önkénytes ado-