Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Evang. népiskoláinkról. Korcsek

mányokból, 70 frt ; államsegélyből 600 frt ; felmentvényi díjakból 409 frt; kamatokból 2481 frt; összesen 34,037 frt. Kiadás özvegyekre és árvákra 508 frt; apróság 31 frt; összesen 539 frt. E kiadás levonásával többletül 33497 frt marad. Évi gyarapodás 4308 frt. A kimutatott többletből el van helyezve Békés Csabán 18 földbirtokosnál 21,500 frt; úgyszintén Káván, Bényén Tótkomlóson stb. A kamattal, illetőleg az évijárulékokkal hátrálékban maradtai száma nagy. A 183 részvényes tag közt 145 lelkész, 14 tanár, 24 tanitó van, holott a bányakerület rendes lelkészeinek száma 228, a tanároké 45, a tanítóké 532, s az 1874. decz. 31-én túl hivatalba lépőkre a belépés kötelezőnek lett közgyülésileg kimondva. Valóban megfoghatatlan főleg a lelkészek s tanárok részéről, mert hiszen tanítóinkról az állam is gondoskodik, a nagymérvű idegenkedés, részvétlenség, pedig annál inkább, mert a gyámegylet pénztára a leghűségesebb kezekben letéve igen szépen gyarapodik s mire tiz éves fordulóját megéri egy kis felbuzdulás mellett 50 ezernyi tőkévé nőheti ki magát. Az érintett jelenségek indíták a bányakerület érdemes főpásztorát dr. Szeberényi Gusztáv urat ama körlevelének kibocsátására, metyet tanulságul s megszívlelésűl lapunk legközelebb egész terjedelmében hozni fog. — A kulturharcz legújabb fázisa Németországban. A porosz állam újabb időben ismételve bebizonyította, hogy beleúnt a kulturharczba s békét kiván a kúriával. Tette ezt főképen az által, hogy követségét a pápai udvarnál helyreállította. De csalatkozott, midőn azt hitte, hogy oly félre talált, ki elfogadja az odanyújtott jobbot s lemond hagyományos magatartásáról. A kúria és németországi pártja a helyett, hogy engedékenységet tanúsított volna, mindent elkövetett, hogy a béke megkötését lehetetlenné tegye. Természetes! Áldozat nélkül nem köthetett békét, áldozattal kötni hogyan is akarhatott volna oly időben, midőn minden jel arra mutatott, hogy Bismarck a vas-ember már-már megteszi az utat, mely Kanossába vezet. — Innen megérthető azon magatartás, melyet Boroszló püspöke, dr. Herzog, az állami lelkészek és a vegyes házasságok ügyében nem régen tanúsított. Az államra azonban még erősebb kihívás várt. A centrum-párt főnöke, dr. Windthorst, január havában újból benyújtotta ismeretes indítványait úgy a birodalmi gyűlés, mint a porosz képviselő ház elé. Ha máskor teszi, nem csudálkozik rajta senki sem, most azonban, midőn az állam oly őszinté békejobbot nyújtott, határozottan meglepett mindenkit. Lépése által minden kétséget kizáró módon bebizonyította az állam előtt azt, hogy politikájának most is a czélja, a mi előbb volt : a r. katholikus népnek uszítása az állam ellen. Az államnak teljes vereséget kellett szenvednie, a kúriának teljes győzelmet kellett aratnia s ha valamikor, úgy most nem volt szabad nyugodnia, ha azt akarta, hogy az, a mi még nem teljes, teljessé váljék. Arra, hogy hitében csalatkozhatik is, távolról sem gondolt. Pedig csalatkozott! A provokátiókra, melyeknek vége-hossza nem volt, azzal válaszolt a vas-ember, hogy nyilvánosságra hozta azon levelet, melyet a porosz király mult év karácsony ünnepe előtt intézett a pápához. A levél, melynek nyilvánosságra hozása által a kulturharcz új fázisba lépett, következőleg hangzik; „Szentségednek köszönetemet nyilvánítom azon levélért, melyet f. hó 3-án intézett hozzám s szívemből viszonzom azon jó indulatot, melyet abban irántam tanúsít. A levél megerősít azon reményben, hogy Szentséged azon megelégedésből, melyet követségem helyreállítása és működése fölött velem együtt érez, új indító okot fog meríteni, hogy kormányomnak ez időtől tanúsított közeledését, mely a püspöki székek nagyobb felének betöltését lehetővé tette, megfelelő közeledés által viszonozza. Én azon véleményben vagyok, hogy ezen közeledés, ha a lelkészek kinevezése följelentésének terén történnék, még inkább állana a katholikus egyház, mint a kormány érdekében, mivel az egyházi szolgálatban történt üresedések betöltését lehetővé tenné. Ha a lelkészek közeledéséből ezen téren azon meggyőződésre juthatnék, hogy a közeledésre való készség kölcsönös, úgy kezemet nyújthatnám arra, hogy azon törvényeket, melyek a harcz állapotában az állam vitás jogai védelmére kívánatosak voltak, a nélkül hogy a békés viszonyokra tartósan szükségesek volnának, monarchiám gyűlése elé ismételt megfontolás végett terjeszszem. Ezen alkalmat szívesen ragadom meg, hogy Szentségedet személyes alázatomról és tiszteletemről újból biztosítsam." Hogy a levél nem személyes természetű, hanem állami irat, azt Bismarcknak, mint a porosz államkormány elnökének ellenjegyzése bizonyítja. A porosz király egész egyenesen ráutal azon concret pontra, hol a kúriától viszonközeledést vár. Ismerd el a följelentés kötelességét s akkor beléegyezem az u. n. harczi törvények revisiójába; azokéba, melyek az organikus májusi törvények foganatosítása végett hozattak szemben a renitens katholikus egyházzal. Sőt a levél szövege megengedi még az organikus májusi törvények némi módosításának lehetőségét is. Ezen levél nyilvánosságra hozása villámként sújtotta a katholikus pártot. Windthorst azonnal visszavonta a birodalmi gyűlés elé intézett indítványát, a mint maga mondta, tekintettel a császár imént közölt levelére. A katholikus párt nyilvánvalólag zavarba jutott s első pillanatra azt sem tudta, mitévő legyen. S váljon miért? — A levél világosan bizonyítja azt, hogy alaptalanok azon rágalmak, melyeket a centrumpárt sajtója szór az államra, mintha ezen múlnék, hogy az állam és az egyház között nem köthető meg a béke, s hogy a centrumpárt az, mely kibékülni nem akar, mert az államnak legkissebb befolyást sem akar engedni a katholikus egyház ügyeire, s külön államot akar képezni, melynek rúgói nem Berlinben, hanem Rómában vannak. Oly czélok, melyekre törekedhetik a centrumpárt, de nem a katholikus nép, mert ez sokkal józánabb, sem hogy az államot idegen hatalomnak akarná kiszolgáltatni. És a katholikus nép között tényleg megszólaltak a hangok, melyek a római kúria ellen és a német állam felé hangzanak. Első ízben történik, mióta a kulturharcz kitört, hogy a centrumpárt alapja, melyen eddig oly szilárdan állott, inogni kezd s hogy a katholikus nép az állam felé kezd hajolni. A kérdés csak az, sikerül-e az államnak a katholikus nép között nyilvánuló békés hangulatot megtartani és fokozni? — Ha sikerül s a centrumpárt nem talál módot, hogy azokat, a kik most a beléfektetett hitben megvannak ingatva, ezúttal is félrevezesse, úgy kitudja, váljon a kulturharcz nem vesz-e oly fordúlatot, melyet az újabb fejlemények által elvakított centrumpárt legkevésbé sem várt, fordulatot, a hol aztán nem a kúria, hanem az állam számára vár győzelem? Evanjelicky Cirkevnik (csehországi egyh. lap) 2-dik számában, Magyarországból, egy ev. szláv lelkész aláírásával ellátott következő közleményt olvassuk. — Báró Prónay Dezső úrnak egyetemes felügyelővé lett megválasztatása alkalmából mondja : „Ezen fiatal ember már megdicsőítette magát kegyetlen ellenségeskedésével, minden iránt, a mi evangeliko — tót. — A mi bizonyára nem kis érdemeül tulajdoníttatott és nem kevéssé egyengette neki az utat ezen minden egyházi és történelmi jelleget nélkülöző méltósághoz. Kétségtelenül követ1 kezni fognak új szenvedések, új elnyomatások, új üldözések! Azonban kérdés: mily hosszú időre? — E kérdésre így hangzik a válasz : oly hosszan, mig egyházunk nem jő teljes tudatához, mely helyenként minden ellenhatás daczára gyönyörűen virul; erre következik itio inpartes: a mely higyjétek testvérek, hogy nincs távol s melynek jelei már csak nagy nehezen ide-oda magyarázhatók. — S azután marad az egyetemes ev. convent