Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Nyílt levél. A nyitrai esperességhez

81 takarékpénztáraknál is mindjárt a gyakorlatot hangsúlyozza. Pedig épen az iskola körül már eleget próbáltunk, már egyszer oda is kellene törekednünk, hogy igaz, megdönthetlen theoriákra alapítsuk kísérleteinket. Takarékoskodni mi is akarunk, de csak ott, hol szerzésről lehet szó. A gyermek nem szerez, ergo nem is takaríthat. Takarékoskodjék a szülő s fordítsa a megtakarított filléreket arra, hogy gyermekeit szerzésre képesítse s ez alapon szoktassa a takarékosságra. Fecsérelni mi sem akarunk; de hol van az megírva, hogy a kis összegeket gyermekeink mind elfecsérelik, a nagyokat pedig jó czélokra fordítják. Az ellenkező is állhat; s ez esetben a fecsérlés csak fokozódik. Végre mennyiben van igaza azon vádnak, hogy az iskolai takarékpénztárak a jövendő nemzedéket az anyagelvüség görcsös karjaiba terelik, ezt a jövő gyakorlatilag fogja megmutatni. A pénzszomj és bírvágy már most is az állítás helyességéről tanúskodnak, s van okunk hinni, hogy az, ki ott is takarít, hol nem szerez, okvetlenül oly lejtőn mozog, mely őt a materializmus örvényébe sodorja. S ezt úgy látszik a czikkiró is érzi, midőn mondja: „Igazat adnék a vádnak, ha hogy egyéb emberi erények csiráját nem cultiválná az iskola." Akarva, nem akarva is azt olvassuk ki ez állításból, a mi alatta lappang, t. i. a mit az iskolai takarékpénztárak rontanak, azt a nevelés egyéb eszközeivel helyre kell ütnünk. Ily körülmények közt mi nem tartjuk üdvösnek az újabb keletű intézményt; megmaradunk meggyőződésünknél. —k. BELFÖLD, Nyilt levél a nyitrai ev. esperességi tótajkú testvéreinkhez. Kedves testvéreim az Úrban! Engedjék meg ezen mi kedves lapunk hasábjain, ezen mi édes „itthonunk" falain belül a szeretet hangján Önökhöz szólanom. A honi lapok országszerte ismét Önöknek egy a közös anyánkat, szeretett hazánkat sértő nyilatkozatával kénytelenek foglalkozni. Csak nem rég hozta saját egyházkerületök azon — mindnyájukra nézve megtisztelő — határozatot, hogy a kerületi elnökség az egyes esperességekhez intézendő leiratait magyar nyelven szerkeszsze. Protestáns autonómiánkat mindig fennen hangoztatjuk. Hangoztassuk is, féltsük is, védjük is! De nem azt jelenti-e ezen autonomiánk, hogy egy testület határozatait annak minden egyes tagja tiszteletben tartsa? És joggal és észszerű gondolkodással kivánhatjuk-e és elvárhatjuk-e, hogy ezen mi autonómiánkat mások — kik nem tartoznak mihozzánk — tiszteljék és kalapot emeljenek előtte, ha magunk, — kiknek ezen autonómiánkat kifelé védenünk szent és esküvel fogadott kötelességünk — azt saját sánczainkon belül aláaknázzuk, aláássuk s körön belől lerontjuk azt, mit kifelé védeni akarunk? Es Önök még is — félrevezetve anyanyelvük iránti balul felfogott szeretetök által — Önnön maguk alatt aláássák a fundamentumot, melyen állanak és eljárásuk által compromittálják egyszersmind az egész magyarhoni ev. anyaszentegyházunkat. Önök főpásztora meghajolva kerülete határozata előtt magyar leiratot intéz Önökhöz és Önök autonom testületök törvényein kivül és felül helyezvén magukat a turolukai esp. gyűlésükön főpásztoruk törvényes eljárására azzal válaszolnak, hogy a nyitrai esperesség mélyen meg van sértve a kerületi elnökség magyar nyelvű leirata által és kívánják, hogy ker. elnökségök szem előtt tartva Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt I. levelének 14. 19. versét csak saját anyanyelvükön intézze Önökhöz leiratait, mert az egyházban nem akarnak politikát. Ugyan mondják meg : a szt. írásból ezen idézéssel kit akarnak ámítani? Magyarhoni ev. egyházunkban a gyülekezetek magyar, tót vagy német volta szerint a magyar, tót vagy német biblia van használatban. Hasonlítsuk már most össze ezen Önök által idézett hely fordításait az eredeti szöveggel, úgy találjuk, hogy az eredeti : „év yháoorf kifejezést legkönnyebben birta fordítani a német, mely azt mondja : Zungen reden, de a a magyar és tót fordító kénytelen volt a nyelv szó mellé kiegészítésül, — de zárjel közé — odatenni: „idegen nyelven" a magyar, „ismeretlen nyelven" pedig a tót. — Miért állanak zárj el között ezen szavak : idegen resp. ismeretlen? Ezt már minden I-sö éves theologusnak kell tudnia. Az az „év yXioooy" kifejezés az ekstazisban való beszédet érti, melyet a keresztyénség első idejében (részben még ma is) a Szt.-Lélek által megszállás különös jelének tartottak. Nem volt az egyéb értelem nélküli beszédnél. Erre mondta Pál apostol, hogy ő inkább öt szót mond értelemmel, mintsem, hogy ő is értelem nélkül beszéljen, mert ő tanítani, meggyőzni, megtéríteni akar. És Önök belekapaszkodnak úgy a tót mint a magyar fordításban zárj el között, tehát az eredeti szövegben elő sem forduló : ismeretlen, resp. idegen szavakba és az eredeti szöveget értelméből teljesen kiforgatva csinálnak maguknak egészen tótizü szentirásbeli helyet és súlyt fektetve olyan szavakra, melyekről az eredeti szöveg mit sem tud, ezen szavak alapján követelik, hogy Önökhöz a főpásztor magyar nyelven ne szóljon. Nem érzik Önök édes testvéreim, hogy mit csinálnak? Meggyőződését minden ember védheti, de csak — erkölcsileg megengedett eszközökkel. Kérdem : erkölcsileg megengedett eszköz az, midőn papok gyűlése insinuál a szentírásnak olyan értelmet, mely abban soha sem volt, nem is lehetett és nincs is, de meg a fordító sem adott, és ilyeténkép praeparált locusra aztán hivatkozik, mint olyanra, mely e gyűlés kívánságát igazolni légyen hivatva? Veszedelmes fegyverkovácsolás ez uraim! mert ezzel csak maguknak ártanak. Önök az „egyházban nem akarnak politikát." — Teljesen igazuk van. Nem is oda való a politika. De akkor ne is csináljanak a legszentebb keresztyéni kötelességből, mely minket hazánkat szóval és tettel tisztelni megtanít, tisztán politikai dolgot és kérdést, és ne éljenek vissza a szentirással politikai czéljaik védelmére és takargatására. Lehetetlen hinnem, hogy a nyitrai esperesség tudósai nem tudnák azt, hogy Pál apostol I. Korinth. levelének 14. 19. versében tulajdonképen mit mond; lehetetlen hinnem, hogy a nyitrai exegesis ennyire gyönge lábon álljon, hisz akkor Önöket nem képviselőknek az esp. gyűlésekre, hanem vissza az iskolába kellene küldeni, hogy tanulják meg előbb,