Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - N.-Geresdi egyház

82 váljon mi is áll abban a szentírásban, mielőtt annak helyeit bizonyításra felhasználnák. Ezért hagyjanak békét annak a szentírásnak, midőn annak alkalmazásával csak saját tudományuk jó hírnevének ártanak és mondják ki nyíltan és őszintén, hogy nem akarják maguk között megtűrni a magyar szót. Édes atyámfiai az Urban! Ne így értsük mi ev. papi kötelességeinket. Nem magyar-, hanem németajkú pap szól tótajkú testvéreihez. Ne feledjük mi azt el, hogy hazánk Magyarország, hogy ez ád nekünk életet s kenyeret, ennek kir. szentesített törvényeinek védelme alatt élünk, mozgunk és fejlődünk egyházi életünkben. Édes anyánk ez a mi közös hazánk. Micsoda gyermek az, ki az anyja nyelvét nem érti? Micsoda gyermek az, ki saját anyját ki akarja tiltani házából? Ne így értelmezzük ragaszkodásunkat nemzetiségünkhöz. Rosz, igen rosz szolgálatot teszünk ezzel nemzetiségünknek. Lám ezen mi tolnai esperességünk túlnyomó részben németajkú gyülekezetekből áll, templomainkban német az istentisztelet nyelve, iskoláinknak német a tannyelve, de az anyakönyveink magyar nyelven vezetvék, mert ezeknek állami erejük van és szükséges, hogy híveink — kikről nincsen megírva, hogy csakis saját gyülekezetök szűk köréhez vannak lánczolva — ha országgá mennek, személyes jogaikat és érdekeiket bárhol az országban olyan nyelven tudják bebizonyítani, melyet az állam bármely hivatalnoka érteni köteles ; esp. gyűléseinknek rendes tanácskozási s jegyzőkönyvi nyelve a magyar, nem holmi chauvinistikus passióból, hanem azért, mert ott, hol az ember nyilvánosan szerepel, a műveltség kívánja, hogy tudjon az ember azon állam nyelvén szólani, melynek védpajzsa alatt jogait gyakorolja. És német gyülekezeteink jogai és érdekei ez által még soha legkisebb csorbát sem szenvedtek. Ne akarjunk mi magunk köré chinai falat építeni, mert ezzel semmit sem használunk, de igen sokat ártunk önnönmagunknak. Conventjeink nyilvánosak, ne csináljunk belőlök conventiculumokat, melyekben magunkat a külvilág elől hermetice elzárjuk. Az igazi protestáns tanácskozásnak nincsen eltakarni, elrejteni valója. Őrizzük meg egyházunknak ezen őszinte jellemét ! Édes tótajkú testvéreink! Hagyjanak fel a magyar nyelv elleni gyülöletökkel. Ezen maguktartásuk csak szegénységi bizonyítvány önnönmaguk számára, a közös anyaszentegyházunk testén pedig szégyenfolt. Tanulják meg valahára nézni és szeretni, nemcsak saját kis ekklezsiájuk tornyát, hanem a közös ev. honi egyházunkat és annak érdekeit is. Ne kényszerítsék továbbra is közös hazánkat s közös anyaszentegyházunkat Önökre ráolvasni a Zsolt, könyve 41. 10. versét: „A ki az én kenyeremet eszi vala, sarkát felemelte ellenem". Isten velünk ! Guggenberger. A nagy-geresdi ev. egyház szép mozzanatai. A Libanon czedrusokat terem ! Vannak kitűnő gyülekezetek, melyek erkölcsi földében a mi szellemi elültettetik, az nagygyá lesz, kimagasulva emelkedik fel, a hol kettős mérvben ver gyökeret s talál fejlődést minden nemesebb ügy, hol kétszeres gyorsasággal — kettős magasságra emelkednek fel a szent elvek, a nagyobb eszmék — közhasznú ügyek elhintett magvai. Vannak egyes gyülekezetek, melyek felett elterülő légkörben mintha benne volna a szerencsés siker alapfeltétele, hol a közszellemben mint körül folyó légkörben mint egy titkosan látatlanul benne rejlik a tenyészet a biztos fejlődés — a kitűnőség alapja, titka — megértést adó kulcsa. NagyGeresd emelkedett szellemeiről — hitéletéről beszélnek következő adatok ez évben is újra, az évtizedek óta már feltüntetett sok jeles mozzanatok folytatásául. Első sorban jelezzük azon lélekemelő ünnepélyes szertartást, mely a nagy-geresdi ev. templomban május 2-án végbement, midőn egy soproni városi hivatalnok az izraelita vallásból az ágost. ev. hitre áttért — illetve megkeresztelkedett s átgyónt. Mélyen megható volt a szent szertartás, a pillanat, midőn nt. Trsztyenszky Gyula ev. lelkész s ny. esperes szívet ragadó — nagy szabású beszéd után a keresztség szentségében részesítette az áttérő ifjút, kit lelkének titkos vágya Geresdre vonzott le, hogy e templom oltáránál vehesse el az új hit áldásait, s itt borulhasson le reszkető szívvel — könyes szemmel az igaznak felismert Jézus gyónózsámolyához. Mind az áttért hivatalnok, mind a vele jött tanúk, keresztszülők feledhetlen emléket vittek magukkal haza Sopronyba, valamint örök emlékű lesz e lélekemelő szertartás lefolyása a geresdi hívek előtt is. Ugyan május elején, mint az iskolai vizsgák rendezésének idején jelentettek be a gyülekezet előtt azon kegyes adakozások, melyek ez év folytán ezen egyház összes iskoláira tétettek. így a nagy-geresdi iskola iránt szép részvétet tanúsított K a r c s a y Sándor földbirtokos úr az által, hogy a házi ipar meghonosítása végett egy szakavatott egyént hozatott, ki az iskolás gyermekeket s a felnőtteket is több heteken át kitűnő eredménynyel tanítá. Mely idő tartama alatt a tanítónőt mind szállással és élelmezéssel, mind pénzfizetéssel maga látta el az iskola község helyett, mi 30 frtot túlhaladó összeget képviselt. Ugyan a n.-geresdi ev. iskolának, a májusi vizsga alatt adott ostfi-asszonyfai földbirtokos Trsztyenszky János úr 10 frtot szegény gyermekek jutalmazására. NagyGeresd filiális-iskoláinak adakoztak következő lelkes tanügybarátok. Répcze-szemerei iskolának adott a csepregi takarékpénztár 15 frtot, ugyanennek Simon István 10 frtot, Rupprecht János 5 frtot, Simon Béla kath. birtokos 2 frtot. A nemes-ládonyi ev. iskolának adott Rupprecht János gyáros úr 50 frtot, a pórládonyi ev. iskolának 70 frtot, mindkét helyen szegény gyermekek téli ruházatára. Szintén ez utóbbi iskolának ajándékozott Rupprecht Lajos úr 30 frtot. Ez adatok magok beszélnek leghangosabban, beszélnek arról, hogy alaptalan a vád és félelem az ős prot. hitbuzgalom kihalása felett; beszélnek arról, hogy vannak prot. egyházaink közt számos Libanonok, hol czedrusok teremnek és magasulnak ki ! ! A Luther-jubiläum. Épen nem szándékom jelen soraimmal a „visszhangok" számát szaporítani, erős meggyőződésem lévén, hogy azok, bármily megható melegséggel legyenek is írva, a tervbe vett programm megvalósításához hozzá nem járulnak. „Egy aszükségs dolog", hogy, miután a 400-0S Luther-jubiläum megünneplésére javaslatba hozott programm e tekintetben a minimumot képezi — a dolog practikus végét ragad-