Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Ausztria

129. azt, mely magyarhoni ev. egyházunkat jelenjére s jövőjére nézve mélyen érdekli, és erős meggyőződésem, hogy ha ev. egyházunk magyar-, tót- és németajkú fiai a kérdés körül egymást meg nem értik és azt az egyház és haza — mert e kettőnek érdekeit egymástól elválasztani nem tudom — üdvére s javára meg nem oldják, a vesztes fél első sorban a mi egyházunk lesz. Ezért igenis szóljunk a dologhoz, tekintet nélkül arra, hogy egyik-másik, kinek szava mindenesetre súlylyal birna, kinyilatkoztatja, hogy ő a discussió elől kitér. — Tán nem tévedek, midőn azt hiszem, hogy marad azért még elég, ki nyiltan helyt áll meggyőződéseért és a közjót mindenek felé helyezve, annak érdekében vagy másokat iparkodik az ő egyéni álláspontjának helyességéről meggyőzni, vagy esetleg belátva tévedését az erősebb argumentum előtt meghajol. És ezért legyen szabad ismét tollhoz nyúlnom. Leska főesperes úrral vitatkoznom — tekintve válasza végét — persze nem lehet, s bár válaszára sok nagyon sok viszonválaszom volna s bár ily viszonválaszra levele — mondván ; „hogy fogná értelmezni G. úr" ? — quasi felhív, ő vele direct szóba még sem állhatok. Nem is szándékom. De legyen megengedve egyrészt némely dolgokat constatálnom, másrészt még magához a kérdéshez tüzetesebben szólnom. Először constatálnom kell azt, hogy nyiltlevelem Írásában semmi „calumniare audacter" viszketeg nem vezetett. A „Budapesti Hirlap" f. é. 133. számában olvastam ugyanazon lap pozsonyi levelezőjének — tehát közvetlen szemlélő-tollából folyt tudósítását, mely szóról szóra ezt mondja : „A dunáninneni pánszlávok most egészen nyiltan akarnak fellépni; tanúsítja ezt a turolúkai esp. gyűlés következő határozata : a nyitrai esperesség mélyen meg van sértve a kerületi elnökség magyarnyelvű-, az esperességet május 9-én Pozsonyban tartandó kerül, gyűlésre meghivó leirata által, ezért ezt csak sajnálattal fogadja el, kívánván, hogy a főtiszt, és méltóságos kerül, elnökség, mint eddig, úgy továbbra is, csupán Isten igéjének azon szabályaihoz tartsa magát, melyet Pál apostol I. kor. 14. 19-ben adott. Ebben az országos törvény sem akadályoztat. Mi az egyházban politikát nem akarunk". — Ezen tudósítás május 15-én jelent meg, és megczáfolva nem lőn, még 3 héttel későbben sem. Kellett tehát úgy vennem a dolgot, mint a melyet a levelező nem az újjából szopott. Én tehát nem koholtam semmit sem, és ha rágalom volt, mit akkor a pozsonyi levelező írt, úgy akkor lett volna ideje a „calumniare"-ról beszélni. Másodszor constatálom azt, hogy a főesperes úr a „Korouhev"-et mutatja be, mint az „év yhúoorf alkalmazóját és ezen locus legújabb magyarázatának feltalálóját, azonban ezen magyarázatot magáévá teszi. Nem irigylem tőlük tudományos felfogásukat, de már az ellen tiltakozom, mintha én is mellettök bizonyítanék. Eltekintve attól, hogy az „év yí.(óoarj

u-t nem é n értelmezem így, hanem azon tudósok, kik e téren tekintélyek ; szó nélkül nem hagyhatom a főesperes úr ezen mondását : „mi is csak azt akarjuk bebizonyítani, hogy ismeretlen nyelven beszélni annyi, mint értelem nélkül beszélni." Már bocsánatot kérek, a között, hogy valamely beszédnek egyáltalában van-e értelme, és a között, hogy én azt a beszédet értem-e? roppant nagy a külömbség. Minden logikai összefüggés nélkül beszélni : ez az értelem nélküli beszéd, de ismeretlen nyelven beszélni, ez nem értelem nélküli beszéd, ez csak olyan beszéd, melyet csak az nem ért meg, ki ezt a nyelvet nem birja. Én — és ezt őszintén sajnálom — tótul nem tudok, de ha valaki tótul szólítana meg és én erre azt mondanám, hogy ez értelem nélküli beszéd, szemem közé nevetne a főesperes úr és azt mondaná : csak tessék tótul megtanulni, akkor mindjárt érteni fogja. Hát így van ez a magyar nyelvvel is. Ha valaki a magyar szót meg nem érti, az lehet reá nézve idegen nyelv, de nem értelem nélküli beszéd. Tessék azt megtanulni és akkor érteni fogja. Ily esetre az „év yXwoorf-t alkalmazni, ez még is csak megbocsáthatlan játék a szentirással, mely ép úgy nem fér össze az igaz hittel, mint a tudomány előtt meg nem állhat. Végül még egyet. „A szegény félreismert, rágalmazott tót nemzetiség hazaszeretete tettekben nyilvánul." így mondja ezt a levél. Ezt a „szegény félreismert" tót testvért nem is bántom én. De hozzá teszem még azt: szegény, mert félrevezetik. És azok ellen küzdünk mi, és küzdök én is — kit, s ezt szintúgy constatálni kívánom, nem mozgósított senki — kik ezt a népet félrevezetik. Nem hiszem én azt, hogy ez a nép hazánk válságos idejében fegyvert fogott volna saját hazája, s így azon tót honvédzászlóalj ellen is, mely első mászta meg a szenttamási sánczokat, ha nem akadnak evangelikus lelkészek, kik azt hazája ellen vezetik. Semmi hivatásom Jókai szavaihoz commentárt irni, de midőn ő a hazafias lutheránus tót papokról szólt, kik itt missiót teljesítenek, aligha czélzott a nyitraesperességbeli Hurbanra és elvrokonaira. Olyan tót papok, kik a pátens idejében egész egyházuk ellen törtek; olyan tót írók, kiknek hazaszeretetével az 1882. évi egyetemes gyűlésen megismerkedtünk, — s itt constatálom azt is, hogy akkor egy hanggal sem czáfolták meg az ott napvilágra hozottakat — így nem teljesítenek missziót, sem az egyház, sem a haza érdekében s nem vehetik jogosan magokra Jókai szavait. Nem akarok én senkit hazaszeretetre tanítani, de igen is szabad néznem pap testvérem tetteit s ha milliókkal együtt én is érzem, hogy ezen tetteket szó nélkül hagyni nem lehet, szabad őt kérnem: térj meg! És ezzel azon bizonyos áramlattal egyelőre leszámoltam, s most nézzük magát a kérdést. Guggenberger János. KÜLFÖLD. Ausztria. — Az osztrák kormány szándékozik a cseh tartománygyülés elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely az evangélikusok járulékait a nyilvános népiskolák fentartásához szabályozná. Miután a közoktatásügyi ministerium és a cseh helytartóság az utolsó iskolatörvény által elkövetett jogtalanságot beismerik, remélhető, hogy a cseh tartománygyülés is a szükséges következtetést meg fogja vonni. Czélszerübb volna természetes az ügynek oly általános törvényes szabályozása, mely egész Ausztriára szólna. Annál is inkább, mert