Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Külföld - Németország

130. az új iskolai novellával, mely az evang. iskolákat nyilvánossági joguktól megfosztja, meg van sértve az alaptörvénynek mondott 1869. évi nyilt parancs. Németország. — Az egyház-politikai törvény junius 25-én több mint kétharmadnyi többséggel (224 szavazattal 107 ellen) a képviselőház által megszavaztatott, míg a felsőház ebbeli bizottsága a törvényjavaslatot, a képviselőház fogalmazásában valamennyi szavazattal 2 ellen elfogadta. A törvényjavaslat a kulturharczban lényeges fordulópontot jelent. Mindenesetre védve van ezentúl a kormány azon vád ellen, hogy ő a kath. népet meg akarja fosztani a vallás áldásaitól. Egyszersmind igen hatásos eszközök birtokába jutott, melyekkel, ha csak a kúria némi engedékenységet mutat, a vallásos életben mutatkozó hiányok és ferdeségek könnyen megszüntethetők. Ha a törvény szentesíttetik, miben nem lehet kétség, úgy mindazon lelkésznövendékek, kik törvényes előkészültséggel birnak, azonnal segédlelkészekül alkalmazhatók. A pápa előzékenységétől fog függni, hogy a minister azon lelkészeket, kiknél a törvényes előkészültség hiányzik, dispensálhatja-e és így a hézagokat kitöltheti. Miután továbbá a püspököknek meg van engengdve, idegen kerületetekben egyes szent szertartásokat végezni és a megürült községekben a helyettesítés teljesen szabad, tényleg a mint a törvény hatályba lép. minden lelkészi inség meg fog szűnni. — Windthorst indítványainak a szentségek kiszolgáltatása és a miseolvasás szabadságára nézve elég van téve, csak nem a teljes önkény szabálytalan formájában, hanem szervesen és a fenálló törvenyek korlátain belül. Ezzel a jelentékeny első lépés meg van téve a béke felé. A minek az állam és az egyes honpolgár jólétének érdekében meg kellett történni, az megtörtént. Hogy államilag elismert és megerősített lelkészek börtönbüntetetés mellett akadályozva voltak, megürült lelkészi állomásokban helyettesítve működni, hogy a katholikusoktól megvonták a hit vigaszát, az a kulturharcz viselésében mindig nagy hibáúl fog tekintetni. Ezen hibát másként jóvá tenni nem lehetett, minthogy az állam eddig elfoglalt álláspontját, melynél fogva minden egyes állomás bejelentését követelte, elhagyta, és ezen kötelezettséget csupán csak az elmozdíthatlan lelkészekre és ezek állomásainak helyetteseire szorította. Kétségkívül rejlik ebben a kúria követelményei iránt engedékenység, annál inkább, mert engedménynyel szembe nem állíttatott kötelezettség; kettős veszély is rejlik benne. Az által, hogy a segédlelkész s ég szabadjára van hagyva, épen a klérus harczias része, a káplánok serege ellen nem őrizhető. Másrészt a püspököktől függ, a lelkészeket elmozdíthatókká tenni, mi által a megtelepült és gyülekezeteikkel összeforrt lelkészek helyébe az egyház minden órában harczra kész csapatot vezethet a küzdelembe. De helyesen ki van emelve, hogy a püspökök ezen hatalma csak bizonyos korlátok közt gyakorolható, mert különben a klérus és a gyülekezetek elkeseríttetnek. És a mi az ellen nem őrizhető káplánokat illeti : a kormánynak épen nem áll módjában, oly fiatal embereket, kik az egyetemből vagy a papnöveldéből kiléptek, megítélni; később pedig, ha ezek valamely lelkészi állomást nyernek, a kormány alkalmaztatásukat megtagadhatja és így mindig marad | befolyása a fiatal lelkészek maguktartására. Egyáltalában nem kell a bejelentés kötelezettségének túlságos értéket tulajdonítani. Igen jelentékeny és becses mint az állam és egyház közti jó viszonynak kifejezése, mint tanúbizonyság arról, hogy mindkét részről óhajtják egymást megérténi; de mint tilalmi eszköz az állam kezében nem bir azon jelentőséggel, melyet neki tulajdonítanak. És tényleg itt rejlik azon nehézség, melynek megoldása még előre nem látható. Lehetséges, hogy a kúria daczára azon engedményeknek, melyek kétségkívül a törvényben foglaltatnak, a bejelentés kötelezettségét még korlátolva sem fogja megengedni. Ennek azon szomorú következménye lenne, hogy számos lelkész, üldözés és száműzés által elkeseredve, a pápa csatakész seregét szaporítaná és hogy az első esetben, a hol lelkész alkalmazandó lesz, a jelentés még sem történnék meg. Ez pedig mindenesetre úgy a politikai, mint diplomatiai szempontból vesztesség lenne az államra nézve, de nem vallási és egyházi szempontból. Mert tényleg a kúria és az episkopatus oly jogtalanságot követnének el, hogy minden gondolkozó katholikus egyházának politikáján fenakadhatna. Az állam birna még akkor is elég hatalommal, hogy a megürült állomásokat egy év alatt betölthetné. Magas pénzbírságok, melyeket kormányzatilag megszabni és ismételni lehetne, még mindig biztosítják a kormányt az engedetlen egyházi főnökök ellenében. De nem óhajtandó, hogy a kulturharcz ez által új kiadásban ismétlődnék, hanem kívánatos, hogy a fenforgó törvény a kúriát arra birja, hogy politikáját kissé változtassa. A megelőző diplomatiai alkudozások nem mutatják ugyan ezen kívánságot a biztos remény fényében. A kúria már is oda nyilatkozott, hogy a jelentés kötelezettségét csak úgy fogja elismerni, ha a kormány a lelkészek kiképzésére vonatkozó törvényeket megváltoztatja és szabad törvényhatóságot enged meg. Másrészt a kormány is kimondta, hogy rendszabályait elébb nem fogja enyhíteni, míg Róma a bejelentés kötelezettségét el nem ismerte. Ha Bismarck csakugyan saját fejétől, be nem várva a pápai engedményt, így járt el, remélhető, hogy a pápa sem fog a külső látszat mellett makacskodni. Ha ez mégis megtörténnék, az állam ismét azon kérdés előtt állana, mit most? Egy új kulturharcz bebörtönzésekkel és számüzetésekkél lehetetlen és siker nélküli. Senki sem kívánhatja, hogy a kath. tömegek democratizálása és az államtól való idegenkedése folyton nőjjön — és ebben rejilk talán a kulturharcz legnagyobb veszedelme s ezt okvetlenül ki kell kerülni. És így nem maradna egyéb hátra, mit az állam és egyház közti viszony teljesen új szervezése. A legnagyobb komolysággal rámutatott a kormány úgy a kúriához intézett irataiban, mint az országgyűlésen tartott beszédeiben, az ország és egyház elvállásának lehetőségére, mint nem kívánatosra, de talán szükségesre. A középpárt, a liberálisok és a conservativok egyaránt állást foglaltak ezen kérdéssel szemben. A liberálisok újra megpendítették azon eszméket, hogy az egyházat fel kell bontani egyes autonom gyülekezetekre ; Virchow a szabad egyház eszméjét házas pápaságnak mondta, a miért őt a kath. alelnök az evang. egyház megsértése miatt megróvta. Windthorst már régen fenyeget az elválasztás tervével,