Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Középiskoláink szervezése ügyében. Dr. Masznyik Endre

86 pedig a nap magosan jár az égen; vigyázzunk, hogy ki ne égesse életfánk gyökerét és nedvét. Ébredjünk fel! Luther születésének négyszázas emlékünnepét örökítsük meg a nagy reformátor szelleméhez és hatásához méltó ténynyel, mely mint amaz, évszázakra áraszsza áldását s egyházunk újjászületésének, felvirágozásának emeltyűje legyen. Valódi reformatiói tény kell! Vegyünk kezünkbe Isten segedelmére támaszkodva sorsunk intézését. Ne kolduljunk idegen házak küszöbeinél. Tömörüljünk! A porszemet, mely csak magában áll Elfújja egy kis szellő, egy lehellet; De hogyha összeolvad, összenő, ha A porszemekből szikla alakul : A fergeteg sem ingathatja meg. (Petőfi.) Ki élni nem akar s nem tud, életet nem érdemel; ha vegetál, ha haldoklik, viselje megérdemlett sorsát. Ne mondja senki: nem tehetjük! tegyen mindenki; tegyen annyit s ügy, a mennyit s mint birja. Ezt megköveteli tőlünk, és pedig joggal, egyházunk s magyar nemzetünk szent érdeke. Legyen már egyszer vége a gyümölcstelen szóharcznak; imádkozzunk és dolgozzunk; de nem kénytelen-kelletlen, hanem lelkünk teljes odaadását. Alapítsunk „Luther-társaságot." Nagy szükségünk van reá. 1) Bibliánk, szertartási, énekes, imakönyveink vagy avult nyelvezetüek, vagy oly modorban vannak irva, hogy közkincscsé nem válhatnak. Tudjuk, hogy Luther-eket, Gerhardt-okat stb. morídva csinálni nem lehet; de azt is tudjuk, hogy vallásos közszellem ölén fejlődik ki az egyén s hangot ád a közérzelemnek, testet az igének, hogy élő legyen s éltessen. Ezt előkészíteni szent kötelességünk. Ha soha sem fogunk hozzá, soha sem lesz meg. 2) Egyházi tudományosságról nálunk még susogni sem lehet. A ki nem hiszi, kérdezze meg azon férfiakat, kik elég vakmerők voltak egy-egy tudományos müvet kiadni; nézzen végig irodalmunk mezején s fájdalommal fogja tapasztalni, hogy evangéliomi tudomány még nem találta honját e hazában. Már pedig e nélkül az evangéliomi egyház öntudat nélkül való test. De addig tudományos irodalomról ne is álmadozzunk, míg a munkásnak díjat s a munkának olvasó közönséget nem biztosítottunk. Hol vegyük? Alkotni kell mindkettőt! 3) Elemi- és középiskoláink el vannak árasztva tankönyvekkel. Birálni nem akarom őket, csak annyit tudok, hogy nem nekünk valók; mert a kéz ugyan Ezsaué, de a hang a Jákobé. És gonosz nyelvek még azt is beszélik, hogy gyári módon, üzletszerűen készülnek azok a tankönyvek. Nem állítom, hogy úgy van, de hogy ilyenforma mellékizök van, tagadhatatlan. Mért nem Írhatnánk mi magunk magunknak a tudomány színvonalán álló, vallásos és szellemi szükségleteinknek megfelelő tankönyveket? Vagy legalább : mért ne hatnánk oda, hogy a befogadott tankönyvek olcsóbbakká legyenek? Egyesüljenek a tanférfiak és iskolák s oly közönségök, még pedig állandó s hálás közönségök lesz, melyre bizton számíthatnak. 4) Tudom és hallom, hogy népünk szeret s akar olvasni, tanulni; de lelkipásztorok! gondoskodni kell arról, hogy „igaz tudományt" nyujtsunk neki, mely vallásos alapon nemesítse népünk erkölcsét, látókörét tágítsa, kegyességre, munkaszeretetre, takarékosságra stb. buzdítsa. Ugyan mi most népünknek az egyház? Félek tőle, sok helyütt felesleges, de a megszokásnál fogva türt ócskaság. A templom, iskola nagyhatású intézmények, de korunkban nem elégségesek. Ne engedjük át azt a mi áldott népünket a nyerészkedők s ponyvairodalmi iparlovagok zsákmányául. Tegyük meg érdekében, még pedig anyanyelvi különbség nélkül mindazt, mivel evangelikus érettségre vezethetjük. íme itt az eszme! gondolkozzunk felette mindnyájan, kik evangéliomi egyházunk s magyar nemzetünk hü fiainak valljuk magunkat. Gondolkozzunk s azután tegyünk; tegyünk lelkesülten, kitartással. A „Luther-társaság" tervrajzáról s e nagy horderejű szándék kiviteli módozatairól lapunk jövő számaiban szólunk. Középiskoláink szervezése ügyében, v. Ev. középiskoláink nevelés-czéljának megvalósítására vonatkozó nézeteimet általános körvonalaiban már kifejtettem. 2. Térjünk át most a másik feladatra, az oktatás czéljára, a mely is — mint mondottuk — fokozatos értelemfejlesztés, gondolkodásban való önállósítás, megérlelés s ez által általános műveltséghez juttatás s a felsőbb tanulmányokra való képesítés. Érteimet értelem fejleszt — itt ismét ez elvem. Ha egy pillantást vetek gymnásiumi oktatásunkra, a munkára, melyet sok helyen végeznek; ha lelkem elé idézem az egész tanítás képét, a tárgyaknak egyenként mint összesen való kezelését s főkép az eredményt, kínos keserves 8 esztendőnek sovány gyümölcsét : mindannyiszor fájó érzés fogja el szívem — 8 évi izzadás és gyötrődés után akár újból eléjéről kezdenénk mindent, vagy legalább azt, a mire mint a felsőbb tanulmányok alapjára, okvetlen szükségünk van. Mert noha tanulnak sokat, a görögből is, a latinból is (a IV. osztályban magam is 40 caputot tanultam a Tirocinium prosaicumból könyv nélkül), tanulnak növénytant is, állattant is — könyvből, szóval tanulnak mindent : de egyet az ifjak ritkán tanulnak, megérteni a tárgyakat s azok felett önállóan gondolkozni. Nem csodálom! Az egész tanrendszer s ebből folyólag a tanítás módszere az értelemfejlesztést lehetetlenné teszi. Ex uno disce omnes. Kezébe nyomják a gyermeknek hármasával a grammatikákat, mindjárt az első osztályban, mondván : jövő órára tanuljátok az első oldalt, s tanulják a szörnyűséges definitiókat a főnévről, melléknévről stb. ... s ez így megy véges-végig Schultzon, Ballagin s a jeles (!) sok helyütt máig uralkodó Sárospataki magyar nyelvtanon. Bizony nem csoda, ha aztán kihullanak azok az értetlen dolgok fejük rostáján; s ha nincs, mi felfogja a magot: értelem, hogy lehessen akkor eredmény : érettség!?