Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Egyházi takarék-magtárak és isk. takarék-pénztárak. I. Ihász L.

A baj elvégre is megvan, a mi feladatunk, hogy immár segítsünk rajta. A középiskolai oktatás anyagát — egy-két ügyességtől : szépírás, testgyakorlás, zene, rajz, eltekintve — az általános műveltség s a felsőbb szaktanulmányok alapját képező következő tudományok alkotják : hit- és erkölcstan, magyar nyelv és irodalom; latin nyelv és irodalom; német nyelv és irodalom; görög nyelv és irodalom; földrajz; Magyarország történelme; egyetemes történelem; bölcsészeti előtan (lélektan és logika); mennyiségtan; természettan és vegytan, természetrajz, mértani rajz. E tudományok mind, együtt és külön, — a kutató emberi értelem, tudatos gondolkodás által felépített világos, szabatos s logikailag összefüggő fogalom-rendszert alkotnak s az objectiv lét — a való megértését akarják a subiectumban közvetíteni. A lét, — a való — tapasztalati világ — két legfőbb köre : a szellemi és természeti élet. Ez alapon az összes fentebbi tudományok két osztályba sorozhatok. A szellemélet megértésére vonatkozó tudományok : a hit- s erkölcstan, a nyelvek és irodalmak, a történelem; a természetélet megértésére vonatkozó tudományok : a természetrajz, természettan, vegytan, mennyiségtan; a két kör magasabb egységbe foglalója pedig: a bölcsészet, mint az egyetemes létalapok — a végokok, elvek tudománya. Minden tudomány czélja megértés, megértése azon tényeknek, melyek körébe vágnak. A tudományos megértés pedig nem egyéb, mint a tények okainak felismerése, azoknak ezekre való visszavezetése. Ahol a causalis nexust kimutatni nem tudom — ott tudásnak, következőleg tudománynak helye nincs. Minthogy azonban az okokat a számtalan tények vizsgálata alapján fürkészhetjük ki: az értelmezés munkáját szükségkép meg kell előznie az anyaggyűjtés s rendezés, csoportosítás munkájának. Mert az egyes részek között való causalis összefüggés — s ezt gondolom mindenki kénytelen beismerni — magoknak az egyes részeknek ismerete nélkül képzelhetetlen — lehetetlen. Erre a lehetetlen munkára vállalkoztak eddig a mi középiskoláink. Minden egyes tudományt mindjárt az első osztályban a szigorú, logikailag fegyelmezett ész rendszerezte alakban nyomták a fejletlen — tájékozatlan gyenge gyermekek kezébe. Csecsemőnek tej helyett vastagétel. Hát ez óriási paedagogikai baklövés — a legfontosabb tanítási elveknek megsértése s főként a lélek természetes fejlődése menetének ignorálása. Ehez járult még az az anomalia, hogy ép a nevezett eljárásból folyólag a gymnasium két részre szakadt al- és felgymnasiumra s a helyett, hogy a meglevő alapon fokozatosan, következetesen s egységesen mindig tovább-tovább épített volna — egy azon utat kétszer előbb egyenesen, aztán kerülővel, kitérővel, de így és úgy is hasztalanul járatta meg. Elébb Dornerrel aztán Mihálkával, — elébb a kis Horváthtal aztán a nagyobb Horváthtal. Jól mondják már említett javaslatukban idevágólag fővárosi tanáraink : „Ezen kettészakításnak az a következménye, hogy a tantárgyak 8 év alatt kétszer taníttatnak, még pedig csak azzal a különbséggel, hogy a felgymnasiumban némi bővítésben részesül az algymnasiumi anyag, úgy hogy a felgymnasium jogosan nevezhető „kibélelt algymnasiumnak." Nézetem szerint középiskolánk dualistikus beiszervezetének s a tudományok jelzett kezelésének továbbra is fenmaradnia nem szabad. E tekintetben gyökeres reformnak kell történnie. Nevezetesen : az összes tantárgyak a tudományos foglalkozás egyedül helyes s fentebb kifejtett elve alapján mind a 8 éven át természetes s fokozatosan haladó irányban kezelendők oly formán, hogy az alsó osztályok a tudás anyagát gyűjtsék a felső osztályok pedig ugyanazt rendszerezve bővítsék. Anyaggyűjtés és azután rendszerezés ez legyen a jelszó minden tárgynál s ez elv alapján állapítandók meg minden egyes tárgy módszeres kezelésére vonatkozólag az utasítások s szerkesztendők a tankönyvek. De most az a fontos s máig eldöntetlen kérdés merül fel : az összes tárgyak között, melyek a középiskolai oktatás körébe vágnak, melyik legyen a központosító, az innen onnan összehordott anyagot, az egyes külön álló de elvégre is egy egészet alkotó tudomány részeket egybefoglaló tehát az összes tanítás lelkét, egységét képviselő, létesítő tárgy? E kérdés megoldása előreláthatólag hosszabb s a különböző felfogásokra érdemlegesen reflectáló fejtegetést kiván. Azért eldöntését más alkalomra hagyom. Dr. Masznyik Endre. Gyülekezeti takarékmagtárak és iskolai takarékpénztárak, i. A mai — corrumpáltnak bélyegzett — időkben, uton, útfélen ajánlani hallja az ember a meggyengült gyülekezetek emelése eszközéül a takarékmagtárak felállítását és, hogy a hívek takarékosakká váljanak, a gyermekek számára, az olyanokká képző iskolai takarékpénztárakat. Magasztalják mindkét intézményt elért hasznuk és nagyszerű czélukért, s ez intézmények létesítőit jutalomra érdemes férfiaknak tüntetik fel. Magasztalják ez intézményeket leginkább azok, kik az általános corruptio ellen panaszkodnak. De én félek, hogy a corruptio ellen panaszkodók — midőn az említett intézményeket létesítik — akaratlanul maguk is a corruptiót mozdítják elől. Mert én mindkét intézményt oly divattárgynak tartom, mik csak látszólag szépek és jók, valósággal pedig oly dísztelen dolgok, melyeknek végeredményükben rontó hatásuk van, s ezért az egyház keretébe be nem illenek. Én úgy a takarékmagtáraknak, mint az iskolai takarékpénztáraknak hasznát, egy házias erkölcsi szempontból, az alábbiak miatt tagadom. Sőt bizva abban, hogy ez intézmények kedvelői és létesítői azoknak erkölcsi hasznait ismerve és nyilvánosságra hozva, szívesek leendenek ellenvéleményükkel fellépni; a dolgot élére állítom, hogy eldőljön az ügy jobbra vagy balra, s ha roszaknak bizonyulnak, mindenütt megszüntettessenek; jóknak bizonyulva pedig, mindenütt életbe