Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vallás és a természettudósok. I. Apáti Károly

idéznem, hogy kitűnjék, miszerint az igazi nagy szellemek Istent minden müveiben feltalálták, úgy hogy mintegy kényszerítve érezték magokat, imádatteljes hódolattal leborulni kifürkészhetlen nagysága és bölcsessége előtt. Boyle Robert irlandi születésü vegyész a 17-ik században, ki a chemia terén ép oly epochalis jelenség volt, mint Newton a csillagászatban, egyaránt kitűnő nagy tudománya, mint mély vallásos érzése és ember szeretete által; a term. buvárlása mellett sokat foglalkozott theologiával is, a mint hátrahagyott számos munkái között, nem egy theol. értekezés is található. Egyikében ezen értekezéseknek, melynek „A keresztyén Virtuos" czímet adta, sok más igazság mellett, a következő jellemző mondása is található : „Az igazi term. búvár a teremtés titkaiba sehol sem hatolhat be a nélkül, hogy egyszersmind Isten ujját is észre ne venné." A szentírás styljéről irt értekezésében pedig azt mondja: „A biblia mellé helyezve, minden- más könyv, még a legjobb is, csak bolygó, planéta, mely minden fényét és világosságát ama naptól nyeri." Harvey, Shakespeare kortársa, hires orvos és physiolog, az emberi test vérkeringésének tudós felfedezője szintén buzgó keresztyén hírében állott, valamint Sammerdam nagyhírű anatómus is, ki máig is egyik legnagyobb tekintély e téren, sokak által a végtelen kicsiségek Galileijének neveztetve; kiről a nagyterm. búvár Cuvier is azt vallja : hogy ő volt a gerincztelen állatok boncztanának a legbámulatosabb megirója. E jeles férfiú „Természetbibliája" czímü nagy munkájában azt mondja : „A természet a maga csudáival egy nyitott biblia, mely minden lapján Istenre, mint örök alkotóra vall és fel nem emelkedhetünk a természet és a teremtmények fölé, mig Istent egyedül és tántorithatlanul meg nem szerettük." Linné a nagy botanikus a mult század első felében, nemcsak gondolatait szerette biblikus kifejezésekbe öltöztetni, hanem mély vallásos meggyőződéssel vallotta is, hogy az ember legfőbb rendeltetése e földön Istent dicsőíteni. „System der Natur" czimű munkájában ugyan is igy nyilatkozik : „Kérdem, hogy vájjon miért helyezte Isten a testi és szellemi vágygyal eltöltött embert a mi földgolyónkra, a hol az őt környező csudálatos módon rendezett természeti jelenségeket szemléli? — Mi egyébért, minthogy a láthatatlan építőmestert dicső alkotásában csudálja és dicsőítse?" Fia számára pedig hagyatékaképen irt egy „Göttliche Vergeltung" czimű munkát, mely telítve van a szentírásból vett idézetekkel, erkölcsi versekkel és saját tapasztalásából és élményéiből merített bizonyítékokkal annak támogatására, hogy a személyes élő Isten, csak igazságos igazgatója az emberek sorsának e földön, és hogy Isten, mint Pál ap. Gal. 6, 7 mondja : meg nem csúfoltatik. Legyen szabad idevonatkozólag csak egyetlen pontot idéznem e könyvből : „Mindenben — vallja az isteni nemesisről szólva — szerencsétlen valék, mig a szenvedett igaztalanságot megbőszülni törekedtem. Ámde megváltoztatván gondolkozásmódomat és mindent Isten kezébe téve le : dolgaim azóta mindig jól folynak!" így gondolkoztak és éreztek a legelső rangú természetbuvárlók a mult század végéig. — Sa jelen század természetcsudáinak felfedezői? — Örömünkre szolgálhat, hogy az igazi nagy szellemek még mostanáig is ép annyira eltelvék tisztelettel Isten magasztos fensége iránt; ép oly igaz benső ragaszkodás és hódolattal ölelik keblökre a hitnek tárgyait, és szintoly lelki megnyugvással s fiúi bizalommal hajtják le fejőket Isten kezébe jó és bal szerencsében úgy mint halálukban is, mint tevék ezt nagy elődjeik. Ennek beigazolására, legyen szabad a sok közül, az exact tudományok különféle csoportozatai szerint, csak néhány, de mindenesetre legnagyobb kitűnőség, nyilatkozataira hivatkoznom. A nagy csillagász Herschel, egy Morvaországból evang. vallása miatt Szászországba üldözött szegény muzsikus család fia, munkáiban nem hagyott ugyan reánk határozott vallásos szellemű nyilatkozatokat; de azon körülmény, hogy ő is eleinte mint zenész szolgált az egyházban s még később is mint már nagyhírű csillagász, üres idejében kedves foglalkozása volt psalmusokat és egyházi dallamokat, énekkarok számára componálgatni és hogy nyomasztó szegénysége mellett evang. hitében állhatatosan megmaradt s Istenben való bizalmát el nem veszíté : tán jogosan engedi következtetni, hogy istenfélő, vallásos érzésű keresztyén volt egész haláláig. A physikusok közül legyen szabad Watt, Fulton és sok mások mellőzésével — kik pedig szintén határozottan vallásos érzelmű keresztyének voltak — csak egy Meyer Robertet idéznem, kit legújabban a 19-ik század Galileije nevével tiszteltek meg. Praktikus orvos létére, figyelmét a természettanra is fordítván, a hő elmélet felfedezése által az újabb időben reformatora lett a természetben rejlő erők könnyebb kifürkészési módjának. Hivő lelke, egyik értekezésében, melyet 1860-ban tartott a természet-tudósok insbrucki nagy gyűlésén, így szól : „Ha az ember egyszer azon belátásra jutott, hogy nemcsak anyagi tárgyak léteznek, hanem erők is, s hogy az újabb tudomány szoros értelmében vett erők ép oly elpusztíthatlanok mint a vegyész elemei, úgy csakis még egy lépést kell következetesen tennie, hogy a szellemek létét is elfogadja és beismerje. Sem az anyag, sem pedig az erő nem tud gondolkozni, érezni sem akarni. Csak az ember gondolkozik, az agyvelő csak eszköz, nem maga a szellem. A szellem pedig, mely már nem tartozik a szerveink és érzékeink által észlelhető dolgok körébe, nem lehet sem a physikus sem az anatómus vizsgálatának tárgya" stb. S ezzel végzi értekezését : „Teljes szívemből és egész meggyőződéssel mondom, hogy az igazi bölcsészet más nem lehet, mint a ker. vallás propedeutikája." Egy más, a táplálkozásról szóló értekezésében íme ezt mondja : „Nem szűnhetünk meg — Plátóval szólva — már az élettelen világban is annak bölcsességét csudálni, ki az eget és földet teremtette. Az ember, ki a föld ura, ép úgy képmása Istennek, mint az örökké talányszerű sphynx. . . . Újabban a táplálkozási szükségletet a létérti küzdelem nevezete alatt elvül akarták felállítani és ez által nyilván egészen egyoldalú következtetésekre jutottak. Hogy meg van a létérti küzdelem : ki tagadhatná azt? De bizonyára nem az éhség, nem a harcz és gyűlölség az, a mi a világot fentartja, hanem a szeretet." Apáti Károly, ev. lelkész.