Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Vallás és a természettudósok. I. Apáti Károly

44 pénzünkön emelt szent hajlékok — első sorban evangélikus intézetek s csak azután másodsorban gymnásiumok. Ez charakterisztikus jegyök. Következőleg tanrendszerünk megalkotásánál ez álláspontra kell helyezkednünk s ebből kiindulva kell eljárnunk. A budapesti főgymn. tanári kara — úgy látszik — érezte a főfelügyelő felhívásának, ha nem szükkörüségét, legalább egyoldalúságát s mert a gyökeres reform szükségéről erősen meg volt győződve, munkához látott s kidolgozott egy részletes véleményt, a gymnasiumi oktatás rendszeréről, az emiitett tantervi összehasonlításra igen helyesen csak mint corollariumra reflectálván. Volna tehát már legalább egy komoly s figyelemreméltó kezdeményezés*). Hát — sok jót mondanak jeles fővárosi tanáraink, de — ne csaljon meg Ítélőképességem! — nekem úgylátszík, javaslatuk legalább a mi az elvi részt illeti „philosophus" főből került ki s mint olyan érvényre emeli ugyan az ideálét, de a reálét — ez esetben a történeti alapot, elvfolytonosságot ignorálja, már ha nem is egész határozottan, de legalább a jó szándék meg van. Kikél ugyanis az 1870-iki Vandrák-féle elaboratumnak a gymn. czéljára vonatkozó e meghatározása ellen : „czél a teljes humanisztikai képzés hazafiúi s evangélikus szellemben." E felfogás — úgymond — a humanisztikai képzés teljességét óhajtva, egyrészt nem pontosan körvonalozott czélt tüz ki, másrészt 8 évtől lehetetlenséget kiván. De nem kevésbé itéli el ama másik czélt „az általános műveltség közlését" is, mint mely kétes értelmű elvével realistikus irányba tereli az intézetet. Mi hát a helyes czél? Szerinte: „A gymn. oktatás czélja : az értelmi erőnek oly mérvű kifejtése, hogy a tanuló önálló Ítélésre tegyen szert, mely őt első sorban az egyetemi tanulmányokra, azután pedig bármely tudományos foglalkozásra, s munkásságra képesíti. Ez értelmi alapon s annak fejlésével párhuzamosan kidomborodik a gymnasiumi oktatás végczélja, kifejlenek az ifjú lelkében lévő erkölcsi erők, feléled az önállóan felismert és megítélt ideálok iránti lelkesedés s képződik az élet reális viszonyai között az önálló egyéniség, az erk. jellem." Azt hiszem, ez elég hosszú ugyan, de azért még kevésbé pontosan körvonalozott czél, mint a Vandrákféle. Ha minden tanár a definiáló philosophiájának szerencsés birtokosa volna, s úgy ismerné a phil. ideálokat, miként ő s annyira tudna értök lelkesedni is, miként ő — ama meghatározás ellen kevés szóm. volna. De a philosophia — egyes ember életének lehet ugyan elveivel irányadója s befolyásolója, hanem — phil. iskolát, rendszer-közösséget igen, ám valódi életközösséget nem alkot soha. Ma Böhm, holnap — Büchner ideáljai, erkölcsi jellemei. Nem úgy uraim! tisztelem én a philosophiát, mint tudományt, szeretem is, foglalkozom is vele — de van egy philosophia, nem szedték §-sokra, mert betűbe nem fér : az élet philosophiája : a Krisztusban ténynyé *) Az az, hogy van több is, — úgy tudom — a selmeczi lyceum derék tanári kara is elkészítette ez irányban alapos munkálatát. Kívánatos volna az eszmék tisztázása szempontjából annak közzététele is, annyival is inkább, mert sokban ellenlábasa a pesti javaslatnak. vált s az ő evangyelioma által hirdetett vallás-erkölcsi erő : Isten ereje, mely ma ugyanaz, mint tegnap, — nem osztozik sem Fichte, sem Hegel rendszere sorsában, — ha sírba zárod is : a koporsóból kitör és eget kér. Ez positiv, ható, változhatlan, örök erő, melylyel egyházunk s az annak szivéhez nőtt középiskolák állnak vagy esnek. Ne szégyeneljük azt az evangyéliomot — még kevésbé áldozzuk fel holmi divátos frázisokért, ha mindjárt philosoph. műszavak köpönyegébe burkolódznak is. Elvi s történelmi alapunk, melyen középiskoláinknak is okvetlenül meg kell maradniok : az evangyeliom, a vallás-erkölcsi jellem, úgy amint ez a protestáns öntudatban tényként jelentkezik. De hát uram Isten hová vezet ez? Hát már a középiskolákba is bejáijon kisérteni a „felekezetieskedés?! Az igaz könnyebb s kellemesebb dolog a felekezet pénzét felvenni, mint annak „igazságát" vallani s hirdetni. Hanem bizonyos emberek átkos fogalomzavarban szenvednek. Nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy az életben concrét individuális alakban hat él, működik minden téren az, ami önmagán egyetemes, általános, hogy nemcsak a közösség, de sőt minden egyes létező bizonyos saját jellemet s szellemet képvisel —, s mint ilyen fejtheti ki csak tevékenységét. S hogy épen a vallás-erkölcsi momentum az, ami az emberi élet összes törekvéseibe, ideértve a tudományt, művészetet, ipart, kereskedelmet, öszhangot, egységet létesit, mint absolut •/.ax

3 l^oxrjv életczél. A ködhomály tengerében úszó liberális, szinehagyott hős, általános emberré akarva lenni, ideális semmivé finomul, az én ereimben vér forog s e vér s a lélek, mely bennem él : rokon vért, rokon lelket, hazát, nemzetet, felekezetet keres, hogy egy specialis életkörben (gyenge vállam az universumot hordozni képtelen lévén) szolgálja az emberiség egyetemes érdekeit. Igen, felekezeti iskolákat akarunk, s mert felekezetünk egyetemes életelvül az evangyeliomot, a valláserk. erőt vallja; akarjuk, hogy iskoláink czélja első sorban : evangelikus szellemben vett vallás-erk. jellemek képzése, nevelése legyen. Ez a mi erősségünk, — ez, a mi számunkra iskoláink felsőbbségét az állami intézetekkel szemben mindenkor biztosítja. Mert jellemet a pénz s szaktudomány nem biztosit — a valódi valláserkölcsi nevelés annak kezese. De ez az egységes czélnak csak egyik eleme : középiskoláink nevelő hatásának s e hatás kizárólagos, biztos, dönthetlen alapjának megjelelése. A másik elem : az oktatás czéljának meghatározása szintoly fontos, ennek tárgyalását azonban — hely szűke miatt máskorra hagyom. Dr. Masznyik Endre. A vallás és a természet-tudósok. H. Azt hihetné azonban valaki, hogy csupán az eddig idézett nagy szellemek, ezen a dicső égboltozat fenséges látványától elragadtatott csillagászok — azok a term. búvárok köréből, kiknek szivében mély vallásos érzés honolt. — Legyen szabad tehát az exact tudományok más ágaival foglalkozottak közül is egy pár példát