Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Iskolaügy - Középiskoláink szervezése ügyében. Dr. Masznyik Endre

28 Ily értelemben óhajtom én

; hogy középiskoláink s általán középiskolai oktatásügyünk organisálásának nagy müvét létesítsük. Ez elvi álláspont : rend a szabadságban, egység a változatosságban. A mi már az általános elvnek alkalmazását illeti, e tekintetben szintén ki fogom fejteni nézeteimet. Vezér gondolatom, melyből kiindulok : egységesítés. Egységet kell létesítenünk: i) a tanrendszerben; 2) a tanerők működésében, és 3) a kormányzatban. Mert erősen meg vagyok győződve, hogy ezek nélkül virágzó evangelikus középiskolai életünk soha sem leend. E követelmények részletes tárgyalását azonban, minthogy jelen czikkem már úgy is hosszúra nyúlt, máskorra halasztóm. Dr. Masznyik Endre. Müller György. (Belmissziói kép.) A száz templomu Bristol Angliának egyik előkelő kereskedelmi- és gyár-városa, melynek külső szélén, a teng'er felé a házaknak nagyszerű tömbje tűnik fel. Ez áll öt hatalmas, 400—400 árvagyermektől lakott árvaházból, iskolákkal, melléképületekkel és gazdasági helyiségekkel s ezekben 500 szoba és rajtok 1700 ablak. Ezen kis városrészhez hasonló fekvőségek képezik Müller György intézeteit. Ott van lakásuk a 2000, két nembeli árvának, ezek tanítóinak és nevelőinek, a gazdasági és szolgaszemélyzetnek ; ott van mindezeknek élelme, ruházata és egyéb ellátása. Minden évben az elbocsátott 250 gyermek helyébe ugyanannyit fogadnak be. — Ezeken felül részint ezen intézetekben, részint pedig Spanyolországig, sőt egész Keletindiáig, itteni jövedelemből tartatik fenn, 10,000 tanítványtól látogatott 108 iskola. A bristoli Müller-fél intézetek a világ 200 hittérítőjének is nyujtnak évi segélyt. Végre pedig innen küldenek és osztanak szét évenként 11,000 bibliát, 70,000 uj testámentomot és három és egy fél millió vallásos iratot. Ily vállalatok 300,000—350,000 frt. költséget igényelnek évenként, fenállásuk óta pedig, építésre és fentartásra befolyt 10 millió forint. Mindezen intézeteknek pedig lelke és teremtője Müller György. Croppenstedtben (a szász provincziában) feküdt hajdanában egy század lovasság, melynek egyik trombitása Müller nevet viselt. Ennek és Hasen Zsófia nevű nejének született 1805. szept. 27-kén fiók, ki október 6-án György Ferdinándnak kereszteltetett. Atyja utóbb, mint adóhivatalnok Schönebeckben volt állomáson. Nevelése azáltal, hogy atyja idő előtt pénzt adott fiának, hogy azt el ne költse, hanem megtakarítsa, el lett hibázva. A fiu nemcsak elpazarolta pénzét, hanem még az adópénztárból is eltulajdonított pénzt és az elvett büntetés daczára, még ravaszabbul és óvatosabban folytatta pénzmíveleteit. Mint gymnásiumi tanuló Halberstadtban egyebet sem tett regény-olvasásnál, kártyázásnál, részegeskedésnél és bujálkodásnál. Még anyja halálozása éjjelén is (miről azonban nem volt tudomása), kártyázott éjfél utáni 2 óráig; másnap néhány czimborájával kocsmába ment, lerészegedett újra és azután mámorosan járta be velők a várost. Utána való nap vette kezdetét confirmatiói oktatása, de ennek rationalistikus iránya hatást nem gyakorolt reá. Confirmálása előtt néhány nappal durva erkölcstelenségeket követett el. De még mindig meg volt benne a jó erkölcs iránti érzék. Utóbb azonban valóságos csavargó lett belőle s mint ilyen Wolfenbüttelben fogházba, tolvajok és gyilkosok közé lett zárva. A míg fogva volt, kérkedett a többi foglyok előtt azzal, hogy ő milyen „fáin legény" ; mikor pedig szabadon bocsátották, utazgatott egy hírhedt menyecskével. Ezért atyja keményen fenyítette meg s ő külsőleg javulást is mutatott, de belül a régi maradt. Nordhausen gymnásiumában szorgalmaskodott, 300 kötet könyvet is szerzett (biblia nem volt köztök); szokás szerint évenként kétszer járult az urvacsorához, meg is fogadta magában, hogy megjavul, de azért tovább is folytatta hazudozásait és csalásait. Még kevéssel a gymnásiumi folyam bevégzése előtt, elutazását megelőzőleg tettetett rémülettel rohant az igazgató szobájába és jelentette, hogy betörők elvitték minden pénzét, melyet nem rég kapott hazulról. Bőröndje és gitártokjának zárait ez okból önmaga feszegette ki. Megsajnálták őt és néhány jóakarója nagylelküleg kipótolta állítólagos kárát, úgy hogy hitelezőit kielégítve, lehetőleg adósságtól menten mehetett a hallei egyetemre. Akkoriban 900 theologus tanult Halléban. Müller szerint igen kevesen félték az Istent. Önmaga egyideig megőrizte a tisztességet; nem párbajozott és aljas kihágásokat nem tett, de azért mégis mulatott, zálogba rakta óráját, fehérruháját, öltönyeit és kölcsönözgetett pénzt. Utóbb megbetegedett, de felüdülése után néhány társával hat heti gyalogutazást tett Svajczba, még pedig úgy, hogy holmiját elzálogosította, hamis útlevelet szerzett és útközben, Iskariótes Júdás módjára, meglopta a közös kasszát. Ezzel azonban végére értünk bűnös pályájának, melyet maga vallott be és nem szépített. Halléban élt akkoriban egy hivő polgár, kit kegyes Wagnernek hívtak. Ez házában összejöveteleket rendezett, melyeken egyházi ének után nyomtatott prédikácziót olvastak és a jelenlévők letérdelése mellett szabad imát mondtak. Mikor Müller erről egyik barátja utján értesült, olyat érzett magában, mintha azt találta volna meg, mit életében eddig oly nagy vágygyal keresett. Elment az összejövetelre és — levetkőzve addigi életét, Isten kegyelméből Jézus szerinti uj életet kezdett. Elkezdte uj életét úgy, mint a mikép élni kezd az ujonszületett gyermek. Visszaesések, a régi társak gúnyolódásai bekövetkeztek ugyan, de tűrés és imádkozás voltak ezek ellen sikeres fegyverei. E fordulat beállt 1825ben. Akkoriban Tholuck lett hallei tanár s ez Müllerre is áldásos körülménynek bizonyult. Most misszionárius akart lenni, daczára annak, hogy atyja őt kitagadással fenyegette. Hosszú habozás után végre mégis megtörtént, hogy próbaképen meghívást fogadott el a zsidókat téritő londoni társaságtól. Angliába érkezett 1829. márczius 19-én és azótától, mint Isten szolgája már félszázad óta működik ezen országban, — csakhogy más téren, mint a melyre eredetileg készült lépni. Angliában utaztában, angol felfogás szerint, még