Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Gyűlés után. Bognár Endre

239. Nyáját megtartani, Hogy nem tud áritani Vad düh szent országának. Jankó Dániel, ev. lelkész. Gyűlés után. Azt hiszem, szabadságot vehetek magamnak a lefolyt ez idei egyetemes gyűlés látképének egy kis részét emlékezetem elé visszaidézni, s arról a benyomásról, melyet ez reám gyakorolt, röviden szólani. Ismét ott láttuk a tanácskozási zöld asztalon a tavali képet, melyet a vele szemben tehetetlen emberi kéz „hydra" fejjel rajzol. És ez a pánszlávizmus (Szontágh Pál szerint : muszkabarátság). Nos hogyan került ismét oda, hol én nem látni legjobb szeretném? Leír a belügyminister, hogy a nyitrai esperességben van egy egyházi tót lap, a „Korouhev", mely utóbbi időben állítólag lázítást visz véghez, a haza ellen izgat. Ezt a sima papirost vette az egyetem kezébe és újra rájuk olvasott a tót atyafiakra. Jól tudom, hogy én csak egy kis csepp vagyok abban a nagy tengerben, melynek neve : magyar lutheránus egyház. De mit tehetek róla, ha, midőn ez a nagy tenger háborog, magam sem maradhatok nyugodtan. Már Uraim ! akár „inde", akár „unde", azt a hydrát, ha hydra meg kell ölni. Vagy, ha nem birunk vele, kár esztendőről esztendőre birokra kelni oly monstrummal, melynek ha egyik fejét ma levágják, holnapra újra kinő, még pedig ioo fejjel. Mit is mond az a leirat ? Hogy nevezett lap : izgat. Már ezerszer is bocsánatot kérek, de ily szárazan föltálalva, én nem mondanám utána. Hűen emlékszem a tavali egyetemes gyűlésre. Ott, mikor ugyanezen váddal illették jó atyámfiait, azt is megmondták (mert lapjaikból fölolvasták), hogy miként? mivel? kik közt? mi czélból izgat? Most mindezekről concrét alakban szó sem volt és mégis ki lett adva a napiparancs, hogy : Te dunáninneni superintendens, járj el benne. Fékezd meg a te hadapródjaidat, hogy többé ne fogjanak kardot (akarám mondani : tollat) a szent haza egysége ellen, és a kemény fegyvert ne csőrtessék. Mire lyukadhat ki így a dolog? Vagy oda, hogy nincs hydra — az ördögöt csak falra festve látják. — Vagy pedig : hogy igen is van. Ez esetben ki hiszi, hogy midőn feléje egy egész egyetem többször is vagdalkozott, még pedig tisztán hijába, hogy akkor egy egyházkerület kézre fogja keríteni? Első esetben a felelet az fog lenni : Ti lutheránusok ! mégis csak rövidlátó nép vagytok. És hogy azok vagytok, mutatja az a körülmény, hogy a fáktól nem látjátok az erdőt; nagy a ti autonomiátok. Második esetben : Ti lutheránusok ! mégis csak puha népség vagytok. Oka, a tág autonomia. Szűkítsük meg, nehogy alatta még más is elférjen. Mindkettőt legkönnyebben úgy kerülhetné ki jövőre az egyetem, hogy amidőn őt más fegyverzetű hadsereghez kívánják áthelyezni, akkor ő csak maradna meg régi szolgálatában, régi fegyverviselőnek. Állítólag azok, a kiket a vád terhel, nemzetiségi politikát űznek benn az egyházban. Mi vagyunk előőrsökül ellenekbe kiküldve. Már akkor nekünk is kell politikát üznünk. De sem ezt sem azt a politikát, hanem egészséges egyházpolitikát. Mikor ezt látja a sokszor talán képzelt ellenség, nem esett fejtetőre, hogy ö legyen a réstörő, mikor vakoló kanál van a kezében. Áll tehát a régi római auctor mondása itt is : Peccatur intra extraque muros. Ha azután tovább is ragaszkodik állításához a politikai hatalom feje, meg kell neki mutatni a falovat. Nem hiszem, ha mindjárt volna is benne ember, hogy az egy egész romboló hadsereggel fölérne. Egyházunk még oly bőnek látszó autonómiájánál fogva is solidaritást tagjai közt csak egy tekintetben ismer és vall. És ez: a vallás-erkölcsi élet, mely fundamentuma minden jól fölfogott közérdeknek. Más tekintetben, ha volnának divergáló elemek az egyházban, úgy hogy azért felelősségre vonhatók; azt gondolom, itt már nem tesz különbséget, akár zsidő, akár görög, akár római. Ott az állam a maga kimeríthetlen eszközeivel a bűnöst sújtsa, az ártatlant mentse föl. Ez állami functió, nem pedig egyházi. Volt idő, mikor az egyház ilynemű functióhoz is igényt tartott. Igénye kielégíttetett, mikor a valódi statusban mindenütt létezett egy másik status is, az egyház; ugy de ma már csak nincs ember, nincs felekezet, amely a képzelet szüleményénél többre vihesse e tekintetben, hogy az össz-statusban még egy másik az előbbitől független status is létezik?! A mondott okok legtöbbjénél fogva azt sem helyeselhetem, hogy majd a jegyzőkönyvek, majd az anyakönyvek minden áron magyarosítására törekedjünk. Hahogy állami létünknek az egyik elengedhetlen kritériuma, — bizony nem az egyház, hanem az állam léphet föl ezzel első sorban. Az egyház csak fejet hajtani tartozik, mert ilynemű intézkedése nem hat zavarólag az egyházra. Úgyde az állam az ellenkező álláspontot tartja elfoglalva. Az említett dolgokat adiaphorakúl tekinti. Hát mi az államot túlliczitáljuk-e ? A „suum cuique" elvének applicatiója a legszerencsésebb alkalmazás. Amit így leírva elmondottam, ez annak a képnek egyik kis része, mely ma is előttem oly tisztán áll. És amire reflexióimban kiterjeszkedtem, ez azon benyomás, melyet a végig hallgatott egyetemes gyűlés a többek közt reám is gyakorolt. Bognár Endre. Ultramontán történetírás a Luther-ünnepélyek alkalmából. Beyschlag tanárom „Deutsch-Evangelische Blätter" czímü kitűnő lapja jelen évfolyamának okt.-havi füzete egyik hosszabb czikkében bírálva tárgyalja a „békeszerető" XIII-ikLeo pápa aug. i8-iki tehát legújabb brevéjét, melyben Antonin de Luca, a szt. római egyház vicekanczelláriusa, Pitra János Bapt., annak könyvtárnoka és az ismeretes német „objektiv történész", a „római" színezetű történetírás mesterségében Janssen János méltó vetélytársa Hergenröther József a vatikáni levéltár präfectusa, mint tudós bíborosok fölszólíttatnak, hogy a vatikáni levéltárból bizonyos okiratokat bocsássanak közre, melyekben a reformáczió története róm. kath., mondjuk vatikáni szempontból világítassék meg. —