Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Luther-társaság szervezése. Jankó Dániel

238. fog feltüntetni ; — ahány virág, annyiféle észtehetség — mely ugyanazon egy eszmétől, mely eszme „lélek és élet", — ugyanazon kútforrásból fölhabzó, s minden egyes virágra — észtehetségre széthulló harmatgyöngytől nyerendi üdeségét, növekvését s életét. Mely virág mondhatja visszautasítólag, hogy neki harmatra nincs szüksége?! — mely észtehetség mondhatja, hogy ő rá nézve ezen eszme nem lélek — nem élet?! — s mely szív vallhatja, hogy nem ezen eszme vezérlé őt kegyelemről kegyelemre, hitről hitre, erőről erőre, győzelemről győzelemre, áldásról áldásra, örömről örömre, mígnem a boldogságnak teljes egészét megalkotja benne ! — bizonyára : egy virág, egy észtehetség, egy szív sem. Az eszmének egysége összmüködésre tereli a különféle tehetségeket, s az összműködés közszellemet teremt. Csoportosulva, jusson eszünkbe Pál apostol ama intelme : „megemlékezzetek elöljáróitokról, kik istenigéjét hirdették néktek. Szemléljétek magukviseletének kimenetelét és utánozzátok hitüket ! Megemlékezvén elöljárónkról áldott reformátorunkról kövessük hitét, s szervezzünk emlékére „Luthertársaságot". Czélját, irányát ezen „Luther-társaságnak" Pál apostol eme szavai körvonalozzák : „Valamikor egybegyűltök, némelyeknek közületek dicséretre való éneke vagyon, tudománya vagyon, nyelvekkel való szólásnak ajándéka vagyon. Mindenek épülésére legyen"! A mai korban megdöbbentően tapasztaljuk, hogy evangyélmi egyházunkban a közszellem kétségbe ejtő mérvben fogy és enyész. —- Ezen szomorú tünetet az ó-testamentomban Jehovaisten — Jeremiás próféta ihletett lelkén átszűrve szavát, így adja elő : „Álmélkodjatok egek ezen ! borzadjatok, hűlve hüledezzetek! mond Isten. Minthogy kettős gonoszságot követett el népem : engem az élő vizek forrását elhagyott, a végett, hogy kutakat ásson magának, likacsos kutakat, melyek a vizet meg nem tarthatják" ! Mireánk is vonatkozik ezen vád? — mondjuk: igen. — S miben rejlik e vád súlya? — az úgynevezett egyéni vallásban, mely ez élő vizek forrásáról : az evangeliomtól messze tér — s melyet : úr és szolga, tudós és tudatlan, tanár és tanítvány, lelkész és híve vallásos közszellem rovására és vesztére egyaránt negélyez. Lelkünk igazi üdvét illetve — mely a közegyházat — s abban a közszellemet alkotja, ezeket mondja Péter apostol : J

3nem aranyon vagy ezüstön váltattunk meg, hanem drágalátos véren". — S hazánkban ezen megváltás tana — az evangeliom szabad hirdetése is : nem aranyon vagy ezüstön, hanem őseink üldöztetésén, zaklatásán és vérén vívatott ki. Itt látjuk, miként az eszme a védelemmel ölelkezik, s a kettő együttesen oly hatalom, melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalt. Mert a a mi harmatnak a virágkehely, a mi a sasnak a sziklarepedésbe rakott fészek, a mi az oroszlánnak a barlang, a mi a méhének a kas, az, a mi evangeliomi hitünk égi ragyogásának, szabad röptének, hatalmának s munkásságának az autonomia. Az önalkotta — gyarló erőből merített egyéni vallás pedig az, mely az eszmét át nem érzi, meg nem érti, megveti. S azt kérdem : mit ér a virág harmat nélkül ? mit a fészek sas nélkül? mit a barlang oroszlán nélkül? mit a kas munkás méhe nélkül ? ! Ha az evangeliom fényénél, nem teremtünk újra protestáns közszellemet, félős, hogy a titokzatosan ármányos ellenséges kezek, az autonomia kegyeletes — s az ősök által, az eszme védbástyájául rakott köveit — amint az idők jelei máris jelezik, — helyeikből csakhamar kimozgatják, — s mi azután a tépett, vérző s megriadt lelkiismeret vádjaitól izzóra vert homlokainkat szégyenkezve s átkozódva nyomhatjuk az autonomia szétszórt komor köveihez, mint az Izrael fiai Jeruzsálem „siralomfalához" ! „Luther-társaságra" egyházi irodalmi körre van mulhatlan szükségünk, — mivel mi, sarkalatos ellenségeinkkel csak az irodalom terén mérkőzhetünk meg. Ezen „Luther-társaság hivatva lesz, az egyházi irodalmi téren jót létesíteni, ama ellenséges tábornak lelket mérgező — s mindinkább terjedő termékei ellen, melyekre Ézsaiás próféta eme szavai is rávallanak : „Szarvaskigyó tojásokat költenek és pókhálót szőnek, aki efféle tojást megeszik, meghal; — ha pedig széttiportatik, vipera kel ki." Kaulbach képének — ama első „Luther-társaságnak" — az ó-testamentom urnájából pendantját emelem ki. 2. Mózes 17, 10—13. ez áll megírva : „Mózes pedig Áron és Húrral fölmenének a halom tetejére. És lőn, amint Mózes fölemelé kezét, az izrael győzedelmeskedik, a midőn lelankadt keze Amalék álla fölül. A mint a Mózes kezei lankadozának, vőnek követ és alája tevék, s ő reá ült, Aron pedig és Hur támogaták kezeikkel, egyik egy felül, másik más felül, úgy hogy kezeik mozdulatlanok valának egész a nap leáldoztáig. Ez leteríté Josua Amaléket és népét fegyver élével!" Kész a carton. — Magyarázata ez : Mózes hatalmas alakjában ott áll egyetemes felügyelőnk, a kit, az ősök kegyeletes helyére, a felügyelői állásra — ezernyi szív — az örök evangeliom tüzénél gyulladt — szeretet és bizalom szent hevével emelt, kinek jobbján ott látjuk a Hur nyomán a négy kerületi világi felügyelőt — lelkeikben a cselekvés hatalmával, balról az Aron nyomán a négy főpásztort, szíveikben az élő hit bensőségével, — támogatva, emelve a két kart — mely az „Evangeliom" győzedelméért magasodik égnek. A többi nemes lelkesült alak, a mint a kitüntetett csoporthoz csatlakozik — a cartonon úgy szinelődik — s ez lesz a magyarhoni „Luther-társaság" ! És mi ezen szervezkedést látva, az evangeliomi közszellemtől áthatottam, könnyes szemmel, kegyes szívvel, hálás észszel, — harsány hangon énekeljük : Ha Krisztus maga oltalma Anyaszentegyházának, Nem ért úgy neki hatalma — Világ gonoszságának, Ki Isten jobbján ül, Az erős egyedül