Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Belföld - Losoncz

208. lakig, ahol a lelkesedés a lelkész t. Holczéry Miksa üdvözlése után még inkább fokozódott. Ezen egyház igen régi. Keletkezése idejét nem lehet teljes biztonsággal meghatározni. Első rendes lelkészeül említtetik 1595-ból Puchovianus Tamás. Ezen egyház legnagyobb jóltevőjének s leghathatósabb pártfogójának bizonyult a nehéz időkben, a mult század 3 végső évtizedében, báró Hellenback Károly özvegye szül. Jánoky Mária Anna, különösen a 70-es években folyt templomépítés alkalmával. Az ezen virágzó egyház tanítójára Gr ön er Ádámra vonatkozó esp. határozatnak, melynek értelmében a politikai hatóság általi elmozdítása, mint ú. n. pánszláv compromittálva lévén — helybenhagyatik. szerzett érvényt az esperesség felügyelője nagys. Sembery Imre, eltiltva őt a kántori teendőktől is, a melyek végzését neki a megyei alispán megengedte volt. S ezen eljárását helyeselte s helybenhagyta a főt. úr is, a kérelmezés, sőt fenyegetés daczára, a melylyel őt a hívek az iskola látogatásánál, különösen a rajongó asszonysereg, ostromolták. Sőt tartva attól, hogy az izgatottság, a közöttök mulató tanító által szittatni fog, s veszedelmes jelleget ölthet, elrendelte, hogy a tanító a következő napon hagyja el a községet. (Ez meg is történt s az egyház józanabb gondolkozású nagyobb része, hajlik a jó tanácsra s az adott utasításhoz mérten, már is próbára hívott több határozott jellemű s nemzetiségi tekintetben sem kifogásolható tanítót, hogy megejtse mielébb a választást.) Az ezen egyházból való távozás alkalmával, mely szept. 2-án történt, még azok sem tagadták meg püspöküktől a tisztelgést, a kik kérelmeik meg nem hallgatását egy kissé zokon vették. Bakabánya lelkes népe s igen csinos úri bandériuma örömriadással fogadta az érkező superintendenst s számos kíséretét. Az érkezés estéjén pedig, t. i. szept. 2-án kitüntette őt önkénytes szép kivilágítással s fáklyásmenettel, melynek vezetője tek. Ciglan Gyula, városi tanácsos s felügyelő, szívből fakadt szavakban adott örömüknek s tiszteletüknek találó kifejezést. A válasz találó s megragadó volt. Jól esett a fáklyás kísérőktől, a paplak előtt megállapodván Luther diadalmi énekét is hallani, még pedig tót nyelven. Általában érvényesült, e különben tót ajkú gyülekezetben, a magyar haza szép zengzetes nyelve, szép leányok üdvözlő ajkain is. — Ezen egyház már a 16. század első felében szervezkedhetett, mert már 1554-ben említtetik rendes papja Wagner Achatius, ki a hét bányaváros hitvallását aláirta az 1558-ban Körmöczön tartott zsinaton. 1670 körül telepedtek meg a német gyülekezet körében a közeli tótajku szomszédok. A mint számuk szaporodott, átengedte nekik az egyház, a mai napig fennálló, de r. kath. kézen levő kis templomot. De mind ezt, mind pedig a nagy templomot elvették az evangelikus hívektől erőszakosan 1573-ban. 1784-ban felépítették a mai napig fenálló templomot. A buzgó, áldozatkész hívek máris jelentékeny, 30,000 frtot meghaladó tőkét gyűjtöttek szeretett egyházi intézményeik biztosítására. Némileg jellemző az odavaló viszonyokra az, hogy a tanfelügyelő buzgólkodása folytán, a magyar ministerium magyar nyelvű óvodát s elemi iskolákat nyitott s tart fenn. Ezen intézménynyel szemben kitartó versenyre buzdította a főt. úr az egyház összes tanítóit, lelkökre kötve a magyar nyelv és hazafias irányú szellem gondos ápolását a reájok bizott növendékeknél. A nemzetiségi ellentét nem igen mutatkozott ott mulatása idején, s mindannyian vetekedtek a tisztelet legszívélyesebb kifezésében. Ez érvényesült igazán megható modorban a bucsu s távozás pillanataiban. Méltóságos báró Nyáry Béla, a ki személyesen is általjött szomszédos birtokáról Bagonyáról, vitte a superintendenst négyes fogatán a bagonyai hívek közé s üdvözöltetve a paplakon, általment kíséretének egy részével a báró park közepén fekvő gyönyörű lakhelyére; a hol is mint vendége tartott rövid pihenőt a bárói nemeslelkű család körében. H. V., esp. főjegyző. Losoncz. — Nagytiszteletü szerkesztő úr! „A losonczi állami intézetek evangyéliomi növendékei a vallásból semmit sem tudnak." — Ezen szavakat mondá a nógrádi főesperes úr ez évben Losonczon tartott esperességi gyűlésen. Az esperes úr ezen szavait becses lapjában is olvastam, legutóbb a Nógrádi név alatt megjelent czikkben is azon hozzáadással, hogy e miatt egy vallástanárról kell gondoskodni. A dolog engemet is közelebbről érdekelvén, legyen szíves megengedni, kérem, hogy ezen ellenem felhozott vádra becses lapjában néhány szóval felelhessek. Először is a nagytiszt, esperes úr ítéletére akarok reflektálni. — Arról meg vagyok győződve, hogy nagytiszt. esperes urunk mindig érdeklődött a tanügy iránt s érdeklődik most is; hogy legforróbb óhajtása az, miszerint evang. növendékeink, kik az állami iskolában nyernek kiképeztetést, a vallás tantárgyaiból is oly oktatást nyerjenek, hogy belőlök nem csak a világi tudományokban jártas férfiak, hanem evang. egyházunknak is vallásukat ismerő s azt szerető, buzgó és munkás tagjai váljanak. Ezen nemes törekvését az esperes úrnak én is átéreztem, s erre 9 évi itteni működésem alatt csekély tehetségemmel törekedtem is. Lelkem mélyében meg vagyok győződve afelől, hogy növendékeim ezen czél felé haladtak is, mindenki közülök tehetsége szerint ; valamint arról is, hogy olyan, ki a vallásból semmit sem tudna, közöttök egy sincs. Erről meggyőződött volna maga esperes úr is, ha több időt szentelhetett volna nekünk, ha nem egy rövid félórát és nem csak a gymnasiumi III-ik és IV-ik osztály vizsgáján, hanem a többi osztályok vizsgáján is, — úgy szinte a képezdei osztályok valamint az elemi osztályok vallás-vizsgáján is szerencséltetett volna minket becses látogatásával. — Különben, ki valaha tanítással foglalkozott, bizonyosan tapasztalta, hogy a nyilvános vizsgákon hallott feleletek nem mindig biztos mértékei a növendékek készültségének. A vallás-vizsgákról pedig annál inkább mondhatjuk azt, mivel azon vallásos és nemes érzelmekről, melyeket én, és úgy hiszem minden vallástanár növendékei szívébe cseptegetni igyekszünk, — a gyermekek már koruknál fogva kellően számot adni nem képesek. Nem azt akarom ezzel mondani, mintha a vallástanításnál én csak erre fektettem volna súlyt s a vallásos ismeretek tanítását szándékosan hanyagoltam volna. Sőt inkább nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy e tekintetben is a tőlem telhetőt megtettem. Kilencz évtől a vallástanítással foglalkozva, midőn azt tapasztaltam,