Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Adatok Vandrák András tanár életrajzához

199. Megírta „A selmeczbányai ág. hitv. egyház és lyczeum történetét." Olvasóink e monographiának eddigelé még csak előszavát ismerik, amely is az ez évi selmeczi iskolai értesítőben látott napvilágot, — de ex ungue leonem. Oly müvei állunk itt szemben, a melyet páratlan forrás-tanulmány, éles beható kritikai ész, elfogulatlan álláspont, gazdag s tágabb körre is kiterjedő adat- és anyaghalmaz jellemeznek. Szerző szívességéből volt alkalmunk az eddig megjelent 14 füzet tartalmába (a bővebb ismertetést az egész mü megjelenésének idejére hagyván) bepillantani s bámulattal tapasztaltuk, mennyi drága kincsünk hevert — eltemetve a selmeczi városi, egyházi s iskolai levéltárakban ismeretlenül. Breznyikünk a selmeczi kincseket kiemelte a feledés porából — ez vigasztaló; de vajh ki fogja kiemelni a többit, mikor oly kevés az apák hitéhez, lelkesedéséhez, egyháziasságához méltó utód! Mikor oly édes a tespedés s oly nehéz (igazán nehéz!) az ébredés nekünk. Ránczigáljuk egyházunk roszant szekerét — indítanék s egy kissé élénkebb tevékenységre sarkalnók — az irodalmi társulás terén is, úgy látszik hiába, megfeneklett — örökre? Nem. A múlt hatalmunk egyik eleme. Ezt hirdeti Lutherünk 4 száz év homályából áttörő lángszelleme, a nagy elvek, mik újra életet kérnek s vívnak, s miknek csodákot mívelő hatását tárja fel előttünk Breznyikünk egy kicsiny egyház s szegény iskola sok századok küzdelmeinek alapos rajzában. Hát mi háromszoros örömmel üdvözöljük e hatalmas monographiát. Üdvözöljük, mint hézagpótló s fáradtságos búvárkodásra valló magyar ev. egyháztörténeti müvet, mely eltekintve a specziális tárgyára vonatkozó anyagok rengeteg halmazának pragmatikus feldolgozásától, igen sok általános s nemcsak egyházi s iskolai, de művelődéstörténeti korjellemző becses adattal gazdagítja irodalmunkat. Üdvözöljük, mint a közelgő Lutherünnep méltó megülésének egyik jelentékeny mozzanatát. S talán a tervbe vett „Luther-társaság" megalakításának buzdító s a csüggedőkbe több ön- és közbizalmat öntő motívumát. S üdvözöljük végre, mint oly vállalatot, mely a szerző különben is ismert s eléggé nem méltatható önzetlenségének, egyháza s intézete jobb jövőjeért lelkesülő szíve szeretetének egyik újabb jeleként „a szegény s gyarapítást nagyon is szükséglő selmeczi tanári gyámoló" felsegélését óhajtja előmozdítani a tiszta jövedelem teljes felajánlásával. De midőn így őszinte örömünknek adunk kifejezése — a sajtó alatt lévő s jó rendben onnan már kikerült jeles mü megjelenése felett, önkénytelen két kérés tolul ajkunkra, hahogy volnának, kik befogadnák. Hát csak egy dicső történeti múlttal biró egyházunk s iskolánk, s csak egy „Breznyikünk" van nekünk?! S csak a régieknek szólott az ige : „munkálkodjatok, míg nappal vagyon, mert Eljött — elég sokáig botorkáltunk, egymást fel sem ismerve, vagy — mi még rosszabb — félreismerve. Legyen immár világosság — tudományunkban, szervezetünkben hitünk- s életünkben. Akinek adatott — attól váratik, akinek sok adatott, attól sok váratik. Egyesüljünk s ne hagyjuk magukra a szerény — szegény munkásokat. Vagy — s ez másik kérésünk — ha már — áldozatot hoz physikai, anyagi s szellemi erőben a jeles s fáradságos tanulmányainak gyümölcsét a közjóért napvilágra hozza : tartsuk nem ő iránta, de önmagunk iránt való szent kötelességünknek abból a jobb fajta gyümölcsből is venni, annak nemes izét is megkóstolni. Mert nemcsak kenyérrel él az ember — s ha pártoljuk a testet, pártoljuk ne az irodalmat (mint elég oktalanul mondani szokták), hanem saját lelkünket, szellemünket. Erős hitünk, hogy papjaink, tanáraink, tanítóink magukról véve a példát prédikálják : akinek füle vagyon a hallásra hallja. Dr. Masznyik Endre. Adatok Vandrák András tanár életrajzához. Született 1807. január 24-én Csetneken (Gömör) polgári szülőktől. Atyja András, anyja Chôma Zsuzsanna. Első tanítója Kin disz volt 1814—16, igazi gyermekbarát; ellenben G aal Kassán s B a t k a Rozsnyón valóságos Orbiliusok, kiktől hamar búcsút vett a méltatlan bánásmódban részesült fiu. Haza jővén (Csécsre), atyja mesterségre szánta, de anyja megmenté s elvitte Csetnekre a humánus s ügyes Henrici Mihály tanárhoz, kinél 2 évig, 1819—21-ig maradt. Ámbár tanára már a rhetori osztályba valónak ítélte, V. önkényt ismételte a syntaxist 1821—2, hogy jobban haladhasson. 1822—23-ban Rozsnyón mint első éves Rhetor s alumnista már correpetált Lehoczky Jónásnál. A jeles és remek előadásu Farkas András, ki a classicusokat magyarázta, s a lelkes Mispál Gergely, ki a magyar nyelv s irodalom iránt buzgólkodott, voltak V. logkedvesebb tanárai. Gyarapodván a classicusokban s stylaris ügyességekben, gyakran pótolá tanárait, tanuló társaitól örömmel követve, mert nem praeceptoroskodott, hanem velük együtt tanulva magyarázgatott. Ez megerősíté őt eredeti hajlamában, tanárrá lenni. Egyúttal correpetált Stymel ügyvéd házánál lakó három növendékkel (Kerepessy Jenő, Kubínyi Jenő, Thuránszky István). Ekkor már nyilvánosan szónokolt a deprecatión (iskolai istentisztelet). Elvégezvén a rhetori tanfolyamot, Eperjesre jött, s itt négy évet töltött 1824—8-ig mint tanuló. Eleinte sokat küzdött anyagilag s szellemileg is a német nyelv miatt, melyet azonban elsajátítván, már correpetált a 2. évben, 1825—6. A 3. évben, 1826—7, a Dessewffy- s Baloghyéknál correpetált. Azon kitűnő tanár, kihez hasonló kivánt lenni, a nagytudományu s szellemdús Gre guss Mihály volt, kitől logikát, lélektant, aesthetikát, magyar történetet, a classicusok magyarázatát, Mayer András, kitől theologiát, s Csupka András, kitől jogot hallgatott. 1827—8-ben nevelősködött Kriebel házánál s készült a candidaticumra. 1828. jul. 21-én letette kitűnő sikerrel a papjelölti vizsgát Jozeffy Pál superintendens elnöklete alatt. (Ez évben alapíttatott meg V. A. s Nemessányi közreműködésével a magyar önképző kör [„magyar társaság"] Eperjesen).