Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Káldy Gyula ker. felügyelői székfoglaló beszéde

166. elértünk. Ugyanazért mindig a legnagyobb tiszteletben fogom tartani mélyen tisztelt főtisztelendő elnöktársam jogait, de arról is biztosítom a kerületet, hogy a felügyelői jogokat a gyakorlat által meg nem gyengítve, teljes épségökben fogom utódomnak átadni. A protestantizmus mindenkor nagy súlyt fektetett a nép nevelésére, mert a protestáns hitelvek befogadására nemcsak a szív fogékonysága, de az értelemnek bizonyos fokú fejlettsége is megkívántatik. Egyházkerületi rendszerünk a népiskolákat az egyház veteményes kertjeinek nevezi, — gondom lesz reá, hogy azokban nemcsak a lelket mívelő tudomány, de a szívet nemesítő hit virágai is tenyésztessenek; oly kertészek pedig azokban ne alkalmaztassanak, kik a vallástalanság dudváját becsempészik. Ha már nagy súlyt kell fektetnünk a népiskolára, még fontosabb, még mélyrehatóbb egyházunkra nézve a középiskola. A milyennek neveljük az ifjúságot, olyan lesz a jövő. A hanyatlás vádja emeltetett középiskoláink ellen, a vád súlyos, de kérdés, váljon csak a mi középiskoláinkat illeti-e? Hogy a régi protestáns középiskolák megfeleltek hivatásuknak, arról bizonyságot tesznek azon férfiak, kik azokban nevelkedvén, a nemzeti irodalom minden ágában, a politikai közéletben, mint szónokok és státusférfiak, a tudomány egyéb szakaiban mint kimagasló tudósok, nevüknek dicsőséget, közülök sokan, igen sokan halhatatlanságot szereztek. Ha egyáltalán lehet szó hanyatlásról, úgy az okot az állami tanrendszerben vélern feltalálhatni, melyhez, hogy ifjaink a felsőbb iskolákat látogathassák, nekünk is kellett alkalmazkodni. Kísérleti kapkodás jellemzi ezt; a reál- és humániskolák feladatának összezavarásából származott ezen tömő, magoltató rendszer, mely a tananyag nagy tömegével csak az emlékező tehetséget terheli, de sem a tanárnak sem a tanítványnak az anyag belső feldolgozására időt nem engedve, a felfogási, a gondolkozási és itélő képességet kimiveletlenül hagyja. Hogy a magas tanügyi kormány sincs az eredménynyel megelégedve, jele hogy egy új tanrendszer kidolgoztatásán fáradozik; lesz-e sikere? az a jövő titka. De bármi legyen ezen munkálkodás eredménye, szerény véleményem szerint alkalmaznunk kell még meglevő önkormányzati jogunknál fogva az országos törvény keretén belül, a régi protestáns középiskolák jónak bizonyult paedagogiai elvét, hogy „non multa, sed multum." Különös figyelmet kell fordítanunk a classicai nyelvek tanítására, de a fősúly ne ezen nyelvek philologiájának s nyelvtani szabályok gépies betanítására legyen fektetve, hanem magának a nyelvnek megtanulására, hogy az ifjúság ne fordításokból, de önerejéből legyen képes a classicitás szépségeit megismerni, elsajátítva az irály tömörségét s a gondolatok szabatos kifejezését, s nem fogjuk többé hallani a panaszt, hogy az ifjúság a classicus nyelvek tanulásával haszontalanul tölti el idejét. — Különös figyelmet kell fordítanunk általában a történelemnek, különösen a hazai történelemnek m e gh a mi s í t at 1 a n tanítására. Hangsúlyoznom kell a hamisítatlan szót, mert a hazai történetirodalomban oly irány is kezd mutatkozni, mely a tudományos kutatás örve alatt a történeti igazságot is arczul ütni merészkedik. Különös gondot kell fordítanunk a történelem tanítására azért, mert ez egyike a leghathatósabb eszközöknek az ifjak jellemének képzésére, kidomboritására, az ifjú lelkekben eszmények teremtésére s majdnem az egyedüli eszköz a fogékony ifjú szívekben a hazaszeretet szent tüzét úgy meggyújtani, hogy az még a késő aggkorban se birjon kihamvadni. Végre ne szorítsuk ki középiskoláinkból a philosophiai tantárgyakat, biztosítsuk számukra az őket megillető helyet, mert elengedhetlen feltételnek tekintem, hogy ifjaink a felsőbb tanintézetekben eredménynyel végezhessék tanulmányaikat, miszerint azokba gondolkozó, iskolázott elmével lépjenek. Ha látni fogja a közvélemény, hogy mi nem blazírt világpolgárokat, felületes encyclopaedistákat nevelünk, nem fog a féltékenység és elfogultság szavára hallgatni, hanem igazságot fog nekünk szolgáltatni. Hittani intézetünket teljesen főtisztelendő elnöktársam hatáskörébe tartozónak tekintem, nekem csak az lehet feladatom, miszerint együttesen arra ügyeljünk, hogy abba oly ifjak fel ne vétessenek, kik később lelkészi karunk magas erkölcsi és szellemi reputatióján csorbát ejthetnének. Kötelességemnek tekintem a vallásfelekezetek közti béke és egyetértés fentartását, különösen ápolni a testvéri jó viszonyt helv. hitvallású testvéreinkkel. Elmúlt már, uraim, a lélekfogdosás ideje, a positiv vallásokra egy szebb, nemesebb hivatás vár: a harcz a vallás iránti közöny és hitetlenség ellen, melynek romboló hatását érzi már is a család, a társadalom, érezni fogja az állam is. Történeti igazságot tolmácsol a nagy Berzsenyi mondása : minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs." Örök igazság, hogy erkölcs nélkül nincs vallás, de vallás nélkül sem lehet igaz erkölcs. Felesleges talán azt kijelentenem, hogy a magyar állameszme rendíthetlen hive vagyok, mert ha az nem volnék, e kerület nem ültetett volna a felügyelői székbe, s ha erről valaha megfeledkezném, megtalálná az eszközt és módot, hogy innét eltávolíttassam; hisz büszke öntudattal merem kimondani, hogy a dunántúli ev. egyházkerület tagjai közt nincs hazaáruló. Épen azért tartom ezen kerületet hivatottnak arra, hogy az egyházegyetemünk azon hitfeleivel, kik nemzetiségi ábrándjaik megvalósítására, még önkormányzatunkat is felhasználni jónak tartják, — megértesse, miszerint azt tovább tűrni és érettük a nemzet közvéleménye előtt pelengéren állani hajlandók nem vagyunk. Meg kell értetni velük, hogy kétségessé teszik a velük való együttmaradhatást, mert az önkormányzati jog gyakorlására mi sem tartjuk méltóknak azokat, kik idegen hatalom zsoldjában állva, megsemmisítésére törnek a magyar hazának, melynek mi hü fiai vagyunk; nem tarthatjuk méltóknak arra az önkormányzatra, melyet a nemzet hazafias közvéleménye, annak elismeréséül adott nekünk, hogy apáink, midőn hitelveinket védték, egyúttal a nemzet szabadságáért is vérzettek. Fel kell világosítanunk a közvéleményt is, hogy a hazaeilenes üzelmek megfékezése, megfenyítése, az önkormányzat jogkörén kivül esik, a mi erkölcsi eszközeink erre elég-