Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Országos kath. segélyalap. K.

167. telenek levén; s ha 15 évi alkotmányos életünk alatt ezen üzelmek meg nem szűntek, sőt tovább burjánozhatnak, annak okát nem önkormányzatunkban, hanem azon állami hivatalnokok megbízhatatlanságában, hanyagságában és mulasztásában kell keresnünk, kiknek hivatása és kötelessége az országos törvénynek érvényt szerezni. Mi nem fogunk a törvény igazságos szigora miatt feljajdulni, de azt joggal megkívánhatjuk, hogy a hazaárulókat ne csakmindég aLutherpalást, hanem a reverenda viselői között is keressék, — találni fognak azok között is eleget. Ne legyen semmi tekintet, semmi tekintély, mely azokat óvhassa, hogy a törvény sújtó kezét ne érezzék. Szerény véleményem szerint ez a hely politikai pártküzdelmek szinteréül nem szolgálhat, mégis miután nemzeti alkotmányunk és önkormányzatunk oly szorosan össze vannak forrva, hogy az amabban történő változások erre is visszahatnak, — hiszen mi vagyunk a légsúlymérő, mennyiben a felsőbb légkörök nyomását először is mi érezzük meg, — nem kerülhetem el, hogy némelyeket az állam és egyházunk közötti viszonyról el ne mondják. Ismeretes, hogy úgy az államkormányzat, mint a törvényhozásban az állammindenhatóság elve mindinkább tért foglal, az az állammindenhatóság, melynek főtétele : az állam minden az egyén semmi; az egyén érdekeit feltétlenül alá kell rendelni az állam érdekeinek; mely a rendet többre becsüli a szabadságnál, csak központosított hatalmat ismer, s jogosítva érzi magát az emberiséget akarata ellenére is boldogítani. A protestáns önkormányzat ellenben a „semmit nélkülünk" elvére van fektetve, az egyén érdekét az egyházéval azonosítja, mindenkinek megadja a cselekvési szabadságot, sőt ezen cselekvési szabadságban leli életerejét, hatalmat egyesnek kezébe nem ád s a gyámkodást — legyen az jó- vagy roszakaratú — nem tűrheti. Ezek oly ellentétek, melyeknek kiegyenlítése alig képzelhető. Mit várhatunk a modern államtól? azt már tudhatjuk, — első érintése a középiskolai törvényben jogfosztás volt. De hazám történetéből merített erős hitem, hogy a modern államnak nálunk hosszú élete nem leend, mert annyi functiót vesz magára az állam, hogy végre is a tehetetlenségnek be kell következni. Be fogják látni államférfiaink, be fogja látni a nemzet közvéleménye, hogy az egy idegen országból behozott plánta, mely a mi szabad földünkben nem tenyészik; nálunk melegház kell neki, s ebben csak azok gyönyörködnek, s mellette csak azok nem fáznak meg, kik azt ápolgatják. Igen uraim, fel fog támadni az az ős erő, a nemzeti szellem, mely e maroknyi népet ezer éven át annyi ellenséges indulatu népek, annyi vész és vihar között megtartotta. Lerázta az annyiszor magáról a szolgaság vaslánczait, le fogja rázni magáról az álliberalismus papir-békóit is. Ne csodálkozzék azon tehát senki, hogy mí akármely mély állambölcsészeti theoriák kétes eredményű kísérletei kedvéért jogainkról önként le nem mondunk; azokon nem alkuszunk, mert a tapasztalásból tudjuk, hogy a fel nem adott jog szellemi hatalom, melynek nem lehet oly mély sírt ásni, hogy ne legyen számára biztosítva a feltámadás. Főtisztelendő superintendens úr, mélyen tisztelt elnöktársam! megható ékes szavakban ecsetelte feladatom, hivatásom nagyságát, mélyen emlékezetembe véstem azokat, — engedje meg, hogy rövid egyszerű, de őszinte szavakban válaszolhassak. Főtisztelendőségedet is a bizalom emelte a superintendensi székbe, hosszú hivataloskodása alatt hitfeleinek tiszteletét nagyrabecsülését méltán kiérdemelte, ezzel az érzéssel szívemben foglalom el helyemet Főtisztelendőséged mellett. Arra kérem, legyen köztünk egyetértés és kölcsönös bizalom, szolgáljon ez példáúl mind azoknak, kik bizalomnál fogva kerületünkben hivatalt viselnek. — Legyünk két lélek és egy gondolat, két szív és egy érzés, lelkünk minden gondolata, szívünk minden dobbanása egyházunk javára legyen szentelve! Igyekezni fogok, hogy méltó társa legyek. Nekem nemcsak szóval és tettel hatni, hanem példát adni is feladatom. Áldozatkészség tartotta és tartja fen intézeteinket, intézményeinket; ezen kötelességemnek is eleget kívánok tenni, s ez alkalommal 200 frtot gyámoldánknak, 200 frtot a soproni tanári nyugdíjalap részére, 100 frtot gyámintézetünknek tisztelettel felajánlok. Mélyen tisztelt hitsorsosok! Fogadják a nem várt és nem reménylett bizalomért ismételten legmélyebb köszönetemet! Érzem én, hogy közvetlen elődöm tehetségei és tulajdonai fénye mellett árnyékban állok, s épen mert érzem gyengeségemet, kérem támogatásukat és elnézésüket a kezdet nehézségeivel küzdő iránt, — én Istenben vetett erős hittel és bizalommal, kitől jő a világosság és erő, megfogom feszíteni lelkem minden tehetségeit, akaratom összes erejét, hogy egykor e helyről távozva, ne csak saját öntudatom sugalhassa, de minden elfogulatlan hitfelem is elmondhassa „megtettem kötelességemet". Országos katholikus segélyalap. Haynald bíboros és kalocsai érsek, a mint azt már lapunk utolsó számában is fölemlítettük, főpásztori levelében egy országos, katholikus tanítói segélyalap mielőbbi megteremtését szorgalmazza. Teszi pedig azt a fenálló Eötvös alappal szemben, melynek czélja valláskülönbség nélkül a tanítóknak képezdét, középiskolát, akadémiát és egyetemet látogató tehetségesebb gyermekeit 100—200 forintos ösztöndíjakkal segélyezni, és ezek családját a családfő elhalálozása alkalmából, vagy más rendkívüli szerencsétlenség esetén anyagilag segélyezni, a teljesen keresetképtelen gyermekekről pedig szülőik elhalta után is gondoskodni. Az Eötvös alappal kapcsolatos tanítói árvaház czélja ismét a tanítóknak teljesen szülőtlen árváit összegyűjteni, őket családjuk társadalmi állásához mért nevelésben részesíteni, s erkölcsileg, szellemileg és anyagilag oly helyzetbe juttatni, hogy a társadalomban tisztességesebb állást biztosíthassanak maguknak. E két humanistikus intézmény a bíbornok felfogása szerint veszélylyel fenyegeti a katholicismust, nemcsak azért, mert azt a felekezetnélküliség párthívei létesítették, de mert mindkettőnek élén a felekezetnélküliek vezérei állanak. Ez okból mindenek előtt az Eötvös alap pártolásától a katholikus híveknek el kell állaniok, ha ki akarják kerülni, hogy tagsági díjaik oly