Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél Leska János főespereshez. Gyurátz Ferencz

158. utalok, melynek egyik szép jellemvonása azon igazságnak átérzése, hogy más nemzetiséget gyűlölni csak azért, mert szereti és mívelni akarja anyanyelvét, roszszívűségre, barbárságra mutat. — Nem, nem üldözi a magyar a tót nyelvet, de igenis kötelességének tartja elitélni minden oly agitatiót, melynek czélja: elidegeníteni tőlünk a becsületes tót nép szívét s ellenségünkké tenni azt, kiben mi századokon át a hü testvért ismertük. A szláv polgártársak, hol bizalmat mutatnak a magyar nemzet, tiszteletet annak intézményei, nyelve iránt, ott most is tapasztalhatják, hogy a magyar most is a régi jó barát, ki, mint egy költőnk jellemzőleg mondja : „ . . . a magáét nem hagyja, De ha vele bánni tudnak, az ingét is odadja." A hivatkozás a magyar népnek méltányosságára nem frázis, ez valódi tényeken alapul. Méltóztassék körültekinteni hazánk oly részein, hol a nemzetiségi izgatás még nem zavarta meg a szép testvéri viszonyt, pl. a dunántúli kerületben. Vannak itt horvátok, vendek, tótok is, vannak különösen németek nagy számmal; és ím itt nincs panasz, nincs torzsalkodás; a különböző ajkú honfitársak a legjobb egyetértésben élnek. A más nyelvűek aggodalom nélkül, szívesen megtanulnak, ha alkalmuk van, magyarul, de e mellett megbecsülik a maguk nyelvét. És ne higyje senki, mintha talán a más ajkúaknái, péld. közelebb az aránylag kevés számú tótoknál pressio dolgoznék s ez tartaná fenn a nyugalmat. Tiltakozom ily feltevés ellen; nem bántanak itt anyanyelvéhez való ragaszkodása miatt senkit. Mutathatok Nagytiszteleted előtt oly községre, a melynek tót lakosa hibátlan magyarsággal ezt vallja : én szeretem a magyarokat, de e mellett nem szégyenlem azt, hogy tót vagyok. Ez a jó barátság, egyetértés meglehet máshol is fennállhat, Nyitrában, Árvában, Liptóban is, csak a nép vezérei ne terjeszszék azt az irányt, mely a saját nemzetisége iránti hűség korollariumának tekinti a magyar nyelv és nemzet elleni bizalmatlanságot, sőt gyűlöletet. Nagytiszteletüséged azt írja Guggenberger úrnak adott válaszában, hogy a nyitrai esperesség ama kerületi elnökségi leirat felett azért nyilvánította sajnálatát, mivel az egy, ő reá nézve idegen nyelven: az az magyarul volt irva. Csak egy kis jó akarat kellett volna, egy kis tisztelet a magyar nemzet iránt, és a nagyérdemű esperesség bizonynyal nem utasítja a magyar nyelvet az idegen nyelvek indexébe, hanem elismeri, hogy ez mégis csak közelebb áll e hon bármely ajkú lakosaihoz, mint a franczia, svéd vagy vagy latin. Hazánkat nem Bábelnek hívják, melyben hiányzik a közvetítő nyelv, s az egyes népcsoportok nem akarva megérteni egymást elkeserült czivódással döntögetik a béke oltárait. Ezen országnak neve Magyarország; itt ezredév történelmének bizonysága szerint az államalkotó nép : a magyar. Magyarország közös anyánk és annyit mindenesetre megérdemel, hogy hivatalos nyelvét egy tekintélyes erkölcsi testület idegennek ne deklarálja. Ez előtt egy századdal, ha leirat jött a nyitrai esperességhez, megengedem, hogy nem hangzott magyarul, de tótul is alig, hanem minden valószínűséggel latinul. Azt is alig lehet kétségbe vonni, hogy ottan — ottan a gyűlés többsége ezt sem értette, és még sem revoltált ellene. Ha az elődök tisztelettel adóztak a hatósági leiratnak, átiratnak, habár az egy rég kihalt rnemzet nyelvén volt is irva, miért tüntetnek az unokák^ bizalmatlansági votummal azon ország hivatalos nyelve r

i' ellen, mely a tótokat is mint a magyarokat századok óta híven ápolja s védi kebelén? Nagytiszteletüséged a kath. egyházra is hivatkozott, mint a melynek hivei között nincs torzsalkodás, de van összetartás, mert ott a magyarok szláv hitrokonaikat nem vádolják, nem keserítik gyanúsításokkal. Ezen állításra maguk a magyar katholikusok adják meg a választ, midőn azt mondják : őnekik nincs is okuk kikelni szláv hitsorsosaik ellen, mert ezek hü ragaszkodást mutatnak a magyar nemzethez mindig. Es továbbá ugyan e katholikusok többször hangoztatják szóval és írásban, hogy : ím a kath. egyház jobban tudja szoktatni híveit a honfiúi hűségre, a magyar haza szeretetére, mint a protestáns autonomia, mert lám a magyar nemzet ellenségei nem a katholikus, hanem az evang. szlávok között vannak. Protestáns tótok szaporítják — és nem katholikusok — a pánszlávoknak sorait, kik engesztelhetlen ellenségei mind annak a mi magyar. Hogy a magyar katholikusoknak mennyire van mindezekben igazuk, annak megítélését — minden irónia nélkül — a nagytiszteletü nyitrai esperesség bölcs belátására bizom. Nagytiszteletüséged czikkéből kiolvasható azon leplezett vád, hogy egyházunk hívei részéről szoros egyetértést igényelne, s e helyett ezeknek viszálkodása gyöngíti erejét; ennek pedig oka a magyarok türelmetlensége. Hogy mennyiben illik fajunkra a türelmetlenség vádja, e kérdésre a magister vitae : maga a történet adjon feleletet. Mi nyugodtan hivatkozunk itélő székére. És továbbá egyházunkat mi is szeretjük, érette készek vagyunk minden áldozatra, s azon vádat, mintha mi benne a viszály tüzét élesztenők s így bajainak okai volnánk, nem fogadhatjuk el. Más részről nem titkoljuk el, hogy gyakran kell hallanunk a társadalom részéről ily nyilatkozatokat : az állami hatalom azon irányait, mely a prot. autonomia megszorítását czélozza az iskolai téren a legerősebben indokolják az erdélyi szászok és a magyarhoni azon szláv evangélikusok, kik az egyházi önkormányzat téres jogkörét nemzetellenes tendentiák ápolására használják fel. Ha az evangélikusok egy része az^autonomiát separatistikus nemzetiségi törekvések melegágyává avatja s felhatalmazásul tekinti arra, hogy a magyar faj gyülölésére szoktathassa a nemzedéket, akkor kötelessége az államnak ama régi elvre hivatkozva : salus reipublicae supprema lex, tovább terjeszteni ellenőrző befolyását a prot. autonomia rovására is. Nagytiszteletü Esperes Úr! Őszintén mondhatom, hogy a magyar evangélikusoknak alig van melegebb óhajuk, minthogy magyar és tót protestánsok bizalommal megpecsételt egyetértése lehessen egy hü őrtállója autonómiánknak, s egyik záloga egyházunk szebb jövendőjének. Egyesüljünk e nemes czélra, építsük föl magyarok s tótok közös buzgalommal a testvérszeretet oltárát.