Evangélikus Egyház és Iskola 1883.

Tematikus tartalomjegyzék - Czikkek - Nyílt levél Leska János főespereshez. Gyurátz Ferencz

158. utalok, melynek egyik szép jellemvonása azon igazság­nak átérzése, hogy más nemzetiséget gyűlölni csak azért, mert szereti és mívelni akarja anyanyelvét, rosz­szívűségre, barbárságra mutat. — Nem, nem üldözi a magyar a tót nyelvet, de igenis kötelességének tartja elitélni minden oly agitatiót, melynek czélja: elidegeníteni tőlünk a becsületes tót nép szívét s ellenségünkké tenni azt, kiben mi századokon át a hü testvért ismertük. A szláv polgártársak, hol bizalmat mutatnak a magyar nemzet, tiszteletet annak intézményei, nyelve iránt, ott most is tapasztalhatják, hogy a magyar most is a régi jó barát, ki, mint egy költőnk jellemzőleg mondja : „ . . . a magáét nem hagyja, De ha vele bánni tudnak, az ingét is odadja." A hivatkozás a magyar népnek méltányosságára nem frázis, ez valódi tényeken alapul. Méltóztassék körültekinteni hazánk oly részein, hol a nemzetiségi izgatás még nem zavarta meg a szép testvéri viszonyt, pl. a dunántúli kerületben. Vannak itt horvátok, ven­dek, tótok is, vannak különösen németek nagy szám­mal; és ím itt nincs panasz, nincs torzsalkodás; a külön­böző ajkú honfitársak a legjobb egyetértésben élnek. A más nyelvűek aggodalom nélkül, szívesen megtanul­nak, ha alkalmuk van, magyarul, de e mellett meg­becsülik a maguk nyelvét. És ne higyje senki, mintha talán a más ajkúaknái, péld. közelebb az aránylag kevés számú tótoknál pressio dolgoznék s ez tartaná fenn a nyugalmat. Tiltakozom ily feltevés ellen; nem bántanak itt anyanyelvéhez való ragaszkodása miatt senkit. Mutathatok Nagytiszteleted előtt oly községre, a melynek tót lakosa hibátlan magyarsággal ezt vallja : én szeretem a magyarokat, de e mellett nem szégyenlem azt, hogy tót vagyok. Ez a jó barátság, egyetértés meglehet máshol is fennállhat, Nyitrában, Árvában, Liptóban is, csak a nép vezérei ne terjeszszék azt az irányt, mely a saját nem­zetisége iránti hűség korollariumának tekinti a magyar nyelv és nemzet elleni bizalmatlanságot, sőt gyűlöletet. Nagytiszteletüséged azt írja Guggenberger úrnak adott válaszában, hogy a nyitrai esperesség ama kerü­leti elnökségi leirat felett azért nyilvánította sajnálatát, mivel az egy, ő reá nézve idegen nyelven: az az magyarul volt irva. Csak egy kis jó akarat kellett volna, egy kis tisztelet a magyar nemzet iránt, és a nagyérdemű esperesség bizonynyal nem utasítja a magyar nyelvet az idegen nyelvek indexébe, hanem elismeri, hogy ez mégis csak közelebb áll e hon bármely ajkú lakosaihoz, mint a franczia, svéd vagy vagy latin. Hazánkat nem Bábelnek hívják, melyben hiányzik a közvetítő nyelv, s az egyes népcsoportok nem akarva megérteni egymást elkeserült czivódással döntögetik a béke oltárait. Ezen országnak neve Ma­gyarország; itt ezredév történelmének bizonysága sze­rint az államalkotó nép : a magyar. Magyarország közös anyánk és annyit mindenesetre megérdemel, hogy hiva­talos nyelvét egy tekintélyes erkölcsi testület idegen­nek ne deklarálja. Ez előtt egy századdal, ha leirat jött a nyitrai esperességhez, megengedem, hogy nem hangzott ma­gyarul, de tótul is alig, hanem minden valószínűséggel latinul. Azt is alig lehet kétségbe vonni, hogy ottan — ottan a gyűlés többsége ezt sem értette, és még sem ­revoltált ellene. Ha az elődök tisztelettel adóztak a ­hatósági leiratnak, átiratnak, habár az egy rég kihalt r­nemzet nyelvén volt is irva, miért tüntetnek az unokák^ bizalmatlansági votummal azon ország hivatalos nyelve r i' ellen, mely a tótokat is mint a magyarokat századok óta híven ápolja s védi kebelén? Nagytiszteletüséged a kath. egyházra is hivatkozott, mint a melynek hivei között nincs torzsalkodás, de van összetartás, mert ott a magyarok szláv hitrokonaikat nem vádolják, nem keserítik gyanúsításokkal. Ezen állításra maguk a magyar katholikusok adják meg a választ, midőn azt mondják : őnekik nincs is okuk ki­kelni szláv hitsorsosaik ellen, mert ezek hü ragasz­kodást mutatnak a magyar nemzethez mindig. Es to­vábbá ugyan e katholikusok többször hangoztatják szó­val és írásban, hogy : ím a kath. egyház jobban tudja szoktatni híveit a honfiúi hűségre, a magyar haza sze­retetére, mint a protestáns autonomia, mert lám a ma­gyar nemzet ellenségei nem a katholikus, hanem az evang. szlávok között vannak. Protestáns tótok szapo­rítják — és nem katholikusok — a pánszlávoknak sorait, kik engesztelhetlen ellenségei mind annak a mi magyar. Hogy a magyar katholikusoknak mennyire van mindezekben igazuk, annak megítélését — minden irónia nélkül — a nagytiszteletü nyitrai esperesség bölcs belátására bizom. Nagytiszteletüséged czikkéből kiolvasható azon leplezett vád, hogy egyházunk hívei részéről szoros egyetértést igényelne, s e helyett ezeknek viszálko­dása gyöngíti erejét; ennek pedig oka a magyarok türelmetlensége. Hogy mennyiben illik fajunkra a türelmetlenség vádja, e kérdésre a magister vitae : maga a történet adjon feleletet. Mi nyugodtan hivatkozunk itélő székére. És továbbá egyházunkat mi is szeretjük, érette készek vagyunk minden áldozatra, s azon vádat, mintha mi benne a viszály tüzét élesztenők s így bajainak okai volnánk, nem fogadhatjuk el. Más részről nem titkoljuk el, hogy gyakran kell hallanunk a társadalom részéről ily nyilatkozatokat : az állami hatalom azon irányait, mely a prot. autonomia megszorítását czélozza az iskolai téren a legerősebben indokolják az erdélyi szászok és a magyarhoni azon szláv evangélikusok, kik az egy­házi önkormányzat téres jogkörét nemzetellenes tenden­tiák ápolására használják fel. Ha az evangélikusok egy része az^autonomiát separatistikus nemzetiségi törekvések melegágyává avatja s felhatalmazásul tekinti arra, hogy a magyar faj gyülölésére szoktathassa a nemzedéket, akkor kötelessége az államnak ama régi elvre hivat­kozva : salus reipublicae supprema lex, tovább terjesz­teni ellenőrző befolyását a prot. autonomia rovására is. Nagytiszteletü Esperes Úr! Őszintén mondhatom, hogy a magyar evangélikusoknak alig van melegebb óhajuk, minthogy magyar és tót protestánsok bizalom­mal megpecsételt egyetértése lehessen egy hü őrtállója autonómiánknak, s egyik záloga egyházunk szebb jö­vendőjének. Egyesüljünk e nemes czélra, építsük föl magyarok s tótok közös buzgalommal a testvérszeretet oltárát.

Next

/
Thumbnails
Contents