Esztergom és Vidéke, 2006

2006-03-23 / 12. szám

2 Esztergom és Vidéke 2006. március 23. A 124 éves Prímási palota Hol van Pázmány Péter sírhelye? ^^•B Gyurkovics ismét köztünk Lapzártakor nagysikerű est zajlott a városi könyvtárban, melynek vendége Gyurkovics Tibor író-költő volt. A következő vendég - várhatóan - Eperjesi Károly színművész lesz. Tárlatról-tárlatra A Gyakorló iskola Sziget Galériájában Lábik János festőművész „Tisztelet a természetnek" című tárlata holnapig, azaz március 24-éig látható. * A Duna Múzeum Európai Közép Galériában Csontó Lajos az „Az egyik forma olyan, mint a másik" című kiállítása április 2-áig tekinthető meg 10-16 óra között. * A József Attila iskola galériájában a „Meséről mesére" című, óvodások munkáiból nyílt gyermekrajz-kiállításra várja az érdeklődőket. Tárlatmeghívó Tátra (Kovács Ági) A táti Galériában március 13-án nyílt meg Tóth-Major Krisztina „Patchwork" című képzőművészeti kiállítása. A tárlatot Végh Éva festőművész nyitotta meg, melyet követően Kócziás György zongora- és Haraszti Ildikó énekműsorát láthatták, hallhatták a jelenlévők. A kiállítás március 31-ig látogatható munkanapokon délelőtt tíz és este hat óra között. * Március 31-én, pénteken este hat órakor nyílik Hamza Györgyné tojáskiállítása, amelyet Mészáros István újságíró nyit meg. A különböző technikákkal készült tojásokat április 7-éig tekinthetik meg az érdeklődők. Díjkiosztó ünnepség a „Víz Világnapja" alkalmából A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, valamint a Duna Múzeum szerdán (lapzárta után) tartotta a „Víz Világnapja 2006" elnevezésű ifjúsági pályázatainak díjkiosztó ünnepségét. A Vármúzeum lovagtermében Kaján Imre, a Duna Múzeum igazgatójának ünnepi beszéde után a Strigonium Consort előadásában reneszánsz dallamok csendültek fel. A műsor után a makett-, a játékkészítő-, a kép-vers-zene-pályázat, illetve az internetes vetélkedők eredményhirdetésére került sor, melynek díjait dr. Varga Miklós vízügyi helyettes államtitkár adta át. Hangverseny: Zenekar Amerikából A táti Musik-Land Utazási Iroda meghívására térségünkbe látogat az európai koncertkörúton lévő, az amerikai Illionis Államban található Deerfield középiskola ötven fős szimfonikus zenekara. A kiemelkedő zenei képzettségű fiatalokból álló együttes március 25-én, 15 órakor a dorogi József Attila Művelődési Házban lép fel. A Deerfield High School Symphony Orchestra muzsikusai - Ron Velleur karnagy vezényletével - Glinka, Gershwin, Beethoven, Brahms, Dvorak, Liszt és Strauss műveiből adnak elő. A hangversenyre - mint mindig a belépés díjtalan! (I. M.) Létezik egy palotaépület Esztergomban, amely megőrizte korábbi rendeltetését, és ezenfelül máig az eredeti birtokos tulajdonát képezi -bár ez nem valamely nemesi család, hanem az egyház, az érsekség. Benne sem a világháború, sem a forrongó történelmi idők nem tettek jelentősebb kárt, így helyenként az eredeti berendezés pompája vagy a korabeli felszerelés is fennmaradt. Az épület nem volt mindig a prímások palotája: csak a székhelyét a városba visszahelyező és valóságosan is ideköltöző Rudnay Sándor érsek alakíttatta át ideiglenesen erre a célra a korábbi jezsuita kolostort. A megkezdett Bazilika-építkezés tervei között akkor még egy Várhegyen kialakításra kerülő új prímási palota szerepelt, ezt az elképzelést a kisebb költségvetéssel építkező utód, Kopácsy József érsek azonban már elvetette. Az egyházkormányzati központ átmeneti jellegű berendezkedése a Vízivárosban így tartóssá vált a plébániatemplom mellett (mely utóbbi az épülő főtemplom helyett töltötte be a főszékesegyház szerepét). A rezidencia feladatainak megfelelő átépítést Kopácsy után Scitovszky prímás is folytatta a század második felében, végül Simor János döntött a jelentős átépítés mellett. 1876-ban ugyan ismét a Várhegyre készíttetett terveket építészével, Lippert Józseffel, de a Vár és a Bazilika közt létesítendő új épület helyett végül a vízivárosi palota kibővítésével teremtett megfelelő székpalotát a maga számára. A prímási építész egységes homlokzatú, jól tagolt épületet tervezett, amelynek reprezentatív termei nagy művészi igénnyel készültek - az építtető prímás puritán gondolkodása csupán ezt követelte meg. Az ide települő számtalan gyűjtemény mellett sok irodahelyiség és vendégszoba kapott helyet az egyszerre sok szerepkört betöltő palotában. A kárpitozott szalonok és a fennséges márványterem mellett vasszerkezetű könyvtár és a kornak megfelelő, modern konyha is kialakításra került itt. De - mert fontos szempont volt a takarékos megoldások keresése egyes barokk épületrészek megmaradtak az eredeti állapotukban. A sokféle arculatot mutató, gazdaságos helykihasználású rezidencia előkelő vendégeket és gazdag gyűjteményeket fogadhatott és foglalhatott magába ezután, amiért a maga korában kis Vatikánként jellemezték. E koraeklektikus épület a közönség számára nem látogatható, csak az itt megtalálható Keresztény Múzeum, illetve a Prímási Levéltár és a Simor Könyvtár fogadja a látogatókat, a kutatókat. Most az érdeklődők megismerkedhetnek a rezidencia építészeti múltjával, s a Szentszék és Magyarország ezeréves kapcsolatát bemutató kiállítás után egy évtizeddel ismét bepillantás nyílik a reprezentatív termeibe, korabeli tereibe is. MEGHÍVÓ Tisztelettel meghívjuk 4A ••riÉÉyMK 1 tik a Keresztény Múzeum Baráti Körének tagjait és a kedves érdeklődőket a múzeum ezévi első, vezetéssel egybekötött előadására Istvánffy Miklós 4A ••riÉÉyMK 1 tik A 124 éves prímási palota Építészeti előzmények és a Lippert-féle bővítés Helyszín: a Keresztény Múzeum Gobelin-terme Időpont: 2006. március 26. (vasárnap), 16 óra Helyszín: a Keresztény Múzeum Gobelin-terme Időpont: 2006. március 26. (vasárnap), 16 óra Fut a tél Nem nagylegény már a tél, még egy pipitértől is fél. Megbújik egy bokor alján hűvös, hideg dombnak hátán. Bokoralji kis hóvirág, éppen, hogy csak kikandikál, bátorsága inába száll. Összébb-összébb húzódzkodik, hogy ereje fogyatkozik. Gúnyája is igen piszkos, úgy ahogy van, bizony mocskos, ezer helyen gyenge, foszlós. Toldott, foldott a subája, szakadt, repedt a nadrágja. Napfény elől, ahogy szaladt, bocskora meg széjjelhasadt. Mert a fényes nap sugára hátát, vállát úgy átjárta, mint sok ezer tű, úgy szurkálja. Ha egy dombra feliramlik, lába gyakran megbicsaklik. Visszafelé elcsendesül, a domb alján kicsit megül. Alig tud feltápászkodni, nem mint csikó iramodni. Nem szokott ő panaszkodni, a fájdalmat ő igen tűri. De most baj van, érzi, látja, fáj tüdője, fáj a mája, jó világa végét járja. Tudja, innen jobb elmenni, messzi tájon megpihenni. Jéghazában, biztos tudja, erőre kap sarki honban. Honvágya is csak gyengíti, egykomáját, jókomáját, azon nyomban megkéreti. Jóban, rosszban jó barátja, sarki szél a jó pajtása, holtig igaz cimborája. Szól is néki, le is inti, bokor alá leülteti, hátát a hátának veti. Mondandóját el is kezdi, de azt a szél megelőzi. Nyög a szél is, panaszkodik, jaj, biz ő is gyengélkedik. Tél cimborám, jó, hogy ülök, a magasból majd leszédülök. A sok futástól, nyargalástól, mint a liba, úgy kivagyok. Úgy lihegek, úgy zihálok, ha egy sort is orgonálok, a gyengeségtől csak páhogok. Örülök már, ha csak állok, felleget már nem dobálok. Gyenge futás, kis nyargalás már tegnap is elbágyasztott. Tél komám, ha Te is érzed, fussunk, mert az életünk kedves. Ibolyának az illatja, a langyos földnek édes szaga, az orromat úgy facsarja. Nézd, a jégcsap, az sem bírja, néki is csepeg az orra. Jobb, ha mostan elpucolunk, félek, ha sokáig maradunk, igen mondom, rosszul járunk. Mondja rá a gyenge tél, hallod-é azt, amit én, csitteg-csattog a pipitér, az ő szava sokat ér. Azt csevegi, azt csacsogja, télnek szűrét zsupsz, kirakja. Amondója vagyok én is, keljünk útra rögvest mégis. Megállok egy pillanatra, úgy ahogy vagy, kapj hátamra. Úgy elmegyünk, elpucolunk, sarki honig meg se állunk. (-ffy) Március 14-én délután egy olyan rendezvényre került sor a Balassa Bálint Múzeum könyvtártermében, mely a fenti kérdésre igyekezett választ adni. A tudományos kutatás számára az eddig is egyértelmű volt, hogy a barokk kori főpap földi maradványait a pozsonyi Szent Márton székesegyház, a koronázó templom őrzi, de a sír pontos helyét nem ismerték. Ennek felkutatását tűzte ki célul egy 2004-ben megalakult nemzetközi kutatócsoport, amelynek eddig elért eredményeiről számoltak be a múlt héten Esztergomban. A rendezvényt a Prímási Levéltár, a Balassa Bálint Múzeum Baráti Köre és a Szent Adalbert Közép-Európa (korábbi nevén: a Nyugati Szláv) Kutatócsoport szervezte, mely utóbbi nevében dr. Kafer István egyetemi tanár köszöntötte a megjelenteket. Mint kiemelte, az egyetem-alapító főpapnak nagy érdeme volt a szlovák nyelv 17. századi megteremtésében is, ezért tartották fontosnak a sírhely megtalálására irányuló kezdeményezés felkarolását. Az elhangzott két előadás sorában előbb dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettese tartott képes beszámolót a kutatócsoport eddigi tevékenységéről, ezt követően pedig dr. Hargittay Emil egyetemi tanár tárgyalta részletesebben az eredményeket. Mint megtudtuk, a nyomtatott források teljes körű, a kéziratos emlékek részleges feldolgozása után, valamint a helyszíni próbafeltárást követően sem találták meg Pázmány Péter sírját. A korábbi sikeres, 1859-ben végzett ásatás beszámolójáról ugyancsak szó esett, de az előadó kitért az eredményes kutatómunka fontosságára is: a fellelt sírhely kultuszhellyé válhatna Pozsonyban. Bár Pázmány Péter esetleges szentté avatását több körülmény nehezíti, de főpapi és szellemi nagysága indokolja a munkák folytatását, s a kutatás remélhetőleg eredményesen zárul. Szellemi-lelki gazdagodás Találkozás Gazda István tudománytörténésszel (sms) Dr. Gazda István tudománytörténész volt meghívottja a városi könyvtár hétfői beszélgetés-sorozatának március 6-án. A rendezvényre a párhuzamosan zajlott más esztergomi programok (például a Széchenyi téri alapkőletétel) miatt sem látogattak el sokan, ám a szellemi értékek szomjazói gazdagodva, értékrendjükben megerősödve térhettek haza az őszinte elkeseredésről tanúskodó előadás után. Gazda István fanyar humora nem tompította ugyanis mondandója kritikai élét az elégedetlenség és a józan értékelés hangja egyébként is újszerűen, jólesőn csengett a szélsőségekhez szokott, média-tépázta fül számára. A Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója először a Millenáris Parkban megrendezett millenniumi kiállítás bezárásának hátteréről szólt, majd a folyamatos hazugsággal, etikátlansággal szennyezett, az elrettentést eszközül használó mai magyar sajtó rövid értékelésére tért ki. A rendezvény helyszínéül szolgáló folyóirat-olvasóban lehetőség nyílt a helyben fellehető sajtóorgánumok, tudományos szaklapok gyors elemzésére is. Bánhidy Vajk beszélgetőtárs kérdésére válaszolva az előadó nem látott esélyt a hazai színvonalas szakkönyvek és folyóiratok kiadására, viszont két példát is felhozott a tudományos eredmények káprázatos teljesítményeire, a magyar szellemi tőke jelentőségére. Pavlics Ferenc Holdjárója és Bejczy Antal távirányítású Mars-járműve csak az emigráns mérnökök amerikai kutatóéveiben valósulhatott meg, ám e műszaki remekművek a világ jelenkori csúcsteljesítményei közé tartoznak. (A két szakember neve mégsem ismert a magyar átlagpolgár számára.) A magyarországi iskolák általános állapotát, a tankönyvek minőségét szintén lesújtó véleménnyel illette Gazda István, a 20. századi történelmi tankönyvek esetében pedig az újraírás mellett tört lándzsát az átdolgozás helyet. A politika, a politikusok mindent elárasztó népszerűségének és népszerűsítésének folyamata, a tudományos szakemberek háttérbe szorítása (a rendszerváltás óta!), a közélet etikátlan volta ugyancsak okot adott keserű szavakra és kritikai megjegyzésekre míg az est végén saját munkáiról, könyveiről, a tudománytörténet fontosságáról, diszciplínákat egybekapcsoló szerepéről szólt. Búcsúzóul két, a városi könyvtár polcain fellelhető tudománytörténeti szakkönyv gyors értékelését is megkapta a hálás hallgatóság, akik között sajnos kevés fiatalt lehetett felfedezni. De - aki jelen volt - a szellemi-kritikai hidegzuhany után frissebben, józanabbul végezhette (talán nemcsak aznap) az esti számvetését. Bereczné Szállási Etelka Muravidék a Duna-parton (Filemon) Különös lélek bújt meg a minap a város művelődési házában. A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kitartó bábáskodása mellett ugyanis kilencedik alkalommal jelent meg a Muravidék című lap, amelyet Ruda Gábor mutatott be a közönségnek március kilencedikén. A művészeti-irodalmi folyóirat minden száma más alcímet kap (noha a fejlécen jelenik meg), így ezúttal a Szellemalkotó lélek jutott neki a keresztségben. A szerkesztő többször is nekirugaszkodott az ismertetésnek, mivel az összejövetel meglehetősen interaktívvá lett. Nem csoda, hiszen előtte Wernke Bernát egy „lyukasórát" rögtönzött a jelenlévőknek, akik vonakodás nélkül mentek bele a játékba. Rögtönzésnek azért tűnt az első pillanatban, mert valójában egy előadást helyettesített, ám a műsor szerkesztettségén látszott, azért nem teljesen légből kapott az alakítás. Történt ugyanis, hogy dr. Körösi Mária előző este megbetegedett, akinek pedig meg kellett volna osztania gondolatait arról, „Mit jelent az EU-s tudat?". Ez egy előadássorozat része lett volna, amelyet az európai kulturális identitás témakörében szervezett a Muravidék Baráti Kör. Úgy tűnik, nem szerencsés egy ilyen előadást a választási iszapbirkózás finisében meghirdetni, hiszen éppen a kultúrára nyitott közönséget riasztja el minden olyan rendezvény, amelyre a politika leghalványabb árnyéka is rávetülhet. Pedig a szándék itt nem ez volt, az érdeklődés mégis gyér maradt. A folyóirat bemutatkozása a tervek szerint csak az est második része lett volna, összefűzve Wernke Bernát költői estjével, amelyre már többen lettek volna kíváncsiak. Addigra azonban már egy baráti hangulatú, termékeny vita bontakozott ki a határon túli magyarok sorsáról. A nyelveket persze az is oldotta, hogy közben a szervezők finom borokkal és süteménnyel kínálták a publikumot.