Esztergom és Vidéke, 2006

2006-12-21 / 51-52. szám

2006. december 21

. Esztergom és Vidéke 13 Rákóczi visszautasítja a szatmári békét (Than Mór alkotása) Az itt közölt „naptár-verset" Sárándi József 1973-ban írta, de egy sora miatt („Október huszonharmadika: a Bálványdöntés napja") csak három év múlva jelenhetett meg a Tűzoltók napja című kötetében. (Hála a cenzor figyelmetlenségének, vagy jótékony szemhunyásának.) így is kiadós botrány lett belőle: olyan időket éltünk. Féja Géza, aki kéziratban ismerte meg a művet - ezt írta róla: „Az igazi költő nem csupán a lobogó indulatot, de a legszürkébb mindennapiságot is költészetté tudja varázsolni. Különös verse a Napok, a legsilányabb tucatnyomtatványt, a falinaptárt dobja magasba. Ott lenne a helye minden házban, hogy napról napra olvassák, mert az Idő költői átélésére tanít, és bizonnyal feldobná a lelkeket is." (A Törzsek és hajtások című tanulmánykötetből, 1973.) Sárán

di József: Napok Új év a reménység napja Vízkereszt napja A farsang napjai Gyertyaszentelő napja Szökő évek bujdosó huszonkilencedik napja Nőnap Farsangvasárnap Húshagyó kedd Hamvazószerda: Anyám holtának napja Böjti napok SándorJózsef-Benedek napja Március idusa: Kokárdátlan néma nap. A félelem napja Az ítélet napja A tűzoltók napja A tavasznap: csillagosok katonák napja Hideg napok Véres napok Bolondok napja A vakremény kos jegyében fogant zendülő napja Választások napja Szünnapok Madarak és a rügyeiket tavaszba lövő fák napja A költészet napja Virágvasárnap Centrumhétfő Nagykedd Dobszerda Szerelemcsütörtök Szita-szita péntek Nagy szabad szombat Húsvéti napok A munka ünnepnapja Anyák napja A győzelem napja A szolidaritás napja Majálisok napja Fagyosszentek: Pongrác-Szervác-Bonifác napja Az aszály napjai beszállított napok Fogadónapok Könyvnapok Aldozócsütörtök Gyermeknap Pedag<?gus-nap Az Építők napja Medárd napja Pünkösd napja Úr napja Hétköznapok Péter-Pál napja Feleségem Zsuzsánna napja Kenyérszentelő napja Az alkotmány napja Bányásznap A fegyveresek napja Vénasszonyok nyarának napjai Búcsú napok Öregek napja Október huszonharmadika: a Bálványdöntés napja Halottak napja A skorpiós november hetedik napja November huszonkettedike: Ady úr a sátános fekete herceg napja Piros napok és sötét napok Mikulás napja Ezüst- és aranyvasárnapod Karácsonyok és Szilveszter: Az Apostol születésnapja És van a teremtésnek háromszáz szűk napja: munkanap-dolognap-szürkenap Vannak kezdő és végnapok Szűz és mézes napok Az élet napja a Halál napja Az élet-halál napok Napja van a Földnek Víznek Égnek Tomboló nap Napvilág Csillagok napja Csillagok távoli napok Fogyatkozó napok Napfogyatkozás Napja van a barátságnak és a gyűlöletnek Békekötésnek és hadüzenetnek napja Világnapok Fekete napok Hűlő nap Félnap negyednap Időtlen nap A testvériesülő emberiség napja: Sohanap Fizetésnap Vásárnap Névnap Másnapos napok Kompromisszumok és árulások napja Befellegzett napok II. Rákóczi Ferenc és a nők Az elmúlt napokban Esztergom lakói láthatták, hogy a Széchenyi tér december elejére teljesen új arculatot, burkolatot kapott. Ennek kapcsán érdemes néhány gondolatot megosztani az olvasókkal a tér elnevezéséről, amelyről téves változat keringett a polgárok körében. Többek szerint ugyanis a teret Széchényi György esztergomi érsekről nevezték el. Nemcsak a leghosszabb életű érseket tisztelhetjük személyében, de az egyik legbőkezűbb adakozót is. Az ő érseksége alatt tért vissza a jezsuita rend Esztergomba. Vízivárosban 50 ezer forintos alapítványt tett az új templom, rendház és gimnázium felépítésére, bőkezű mecénássága valóban megérdemelt volna egy utcát vagy teret, de ez a dicsőség későbbi rokonának, a „legnagyobb magyarnak" adatott meg. A tér Szent István óta központi szerepet játszott Esztergomban, mivel itt volt a királyi város fóruma, piaca. A török uralom után is megőrizte ezt a szerepét, s a város Fő piacának nevezték, de népi elnevezésként emlegették Városház térnek és Szentháromság térnek is. Gróf Széchenyi István 1860. április 8-án bekövetkezett tragikus halála után megmozdult az egész ország: szoborállítással, tér, utca, park elnevezésével kívánta leróni háláját szinte minden település, és nem volt ez másképp Esztergom esetében sem. Különös öröm számunkra, hogy alig néhány héttel a haláleset után az elsők között a város tanácsa a következő javaslatot tette: „Előterjesztetett, hogy az elhunyt dicső emlékű Széchenyi IstA „di

cső emlékű Széchenyi István gróf emlékére" ván gróf emlékére sz. kir. Esztergom városában is valamelly nyilvános térnek a legnagyobb honfi nevérőli elnevezés által örökítendő volna." Az indítványt rövidesen jóváhagyták, s így határoztak: „Mely előterjesztés köztetszéssel vétetvén elfogadtatott, és a Nagy piaczi tér az elhunyt gróf és legnagyobb hazafi örök emlékére Széchenyi térnek czímeztetni határoztatván" Széchenyi nemcsak a város tanácsosai körében állt nagy tiszteletben, de a polgárok körében is. Az 1860-as évben Etter Lőrinc serfőző a mai Deák Ferenc utca 7. szám alatt új házat építtetett Prokopp Jánossal, a kiváló építésszel, romantikus stílusban. A ház homlokzatára Marschalkó János szobrász, - a Lánchíd oroszlánjainak alkotója - történelmi alakokat ábrázoló szoborfejeket készített, s köztük Széchenyi István is helyet kapott (lenti fotónk). Érdemes megemlíteni, hogy a tér Széchenyiről történő elnevezése azért is indokolt volt, mert - jelenlegi ismereteink szerint - két alkalommal is megfordult Esztergomban. Először 1839. május 28-án Kopácsy József prímás főispáni és érseki beiktatására jött a városba a Magyar Tudóstársaság ( MTA) küldöttségével. Második esztergomi tartózkodása kevésbé örömteli: 1848. szeptember 4-én írt naplóbejegyzésében már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, ami teljes idegkimerültségre utal. Elindult orvosával, Almási Balogh Pállal Nagycenkre. Vörösvár érintésével Esztergomba jött, ahol agyon akarta lőni magát, majd - amint azt Lőrinczy Rezső helyi orvos följegyezte -: „4 és 5 óra közt délután gróf Széchényi István Minister a gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencsésen kifogták." Ezután már nem Nagycenk, hanem a döblingi szanatórium következett, ahol halála napjáig élt. Az iránta érzett hála és tisztelet, amely napjainkban is él, érthető, hiszen legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos is így nyilatkozott róla 1840-ben: „A nemzet ujjonszületésén sikeresben munkást, egyszóval kinél nagyobb magyart nemzetem évkönyveiben nem ismerek, s kinek nevét, a Széchenyi István nevet csak buzgó hálával és hű lelkesedéssel emlegetendi minden magyar, amíg lesz magyar". Érdemes lenne megfontolni, hogy a nevét viselő megújult térre mihamarabb szobrot, de legalább egy emléktáblát állítson a város Széchenyi István nagyságát elismerő polgársága. Pifkó Péter Sarolta Amália (id. Dávid Richter műve) gyar történelem aranykönyvébe, hogy a bécsújhelyi börtönbe hurcolt féij ét bámulatos találékonysággal szöktette meg a biztos kivégzés elől. A história ismert: császári szolgálatba szegődött francia tisztek egyike Rákóczi segélykérő levelét nem a címzett Napkirályhoz, hanem az osztrák titkos szolgálat kezébe juttatta, amely a felségáruláshoz elegendő bizonyítékot, a fő- és jószágvesztéshez elegendő okot szolgáltatott. Jól tudta ezt Sarolta Amália, ezért kereste meg és fizette le a porosz származású Gottfried Lehmann kapitányt, a börtön parancsnokát. A szöktetés sikerült; Lehmann kapitány az életével fizetett érte. (Igaza van Nemeskürty Istvánnak: valahol az országban szobrot érdemelne.) Nem volt ez szerelmi házasság, pár évig éltek együtt, ezért az utókor talán nem méltányolja kellőképp e német hercegnőnek a hőstettét. Pedig ő akkor a saját életét is kockáztatta, s ha nem sikerül a szöktetés, mérhetetlenül szegényebb lenne történelmünk. Sieniawka lengyel grófnő, aki mind 1701-ben a bécsi szökés után, mind 1711-ben a Szatmári béke megkötése előtt menedéket nyújtott Rákóczinak a határhoz közeli Brezan várában. Itt fogalmazódott meg a híres kiáltvány, és keresték fel Esze Tamással az élen, 1703 tavaszán a hegyaljai felkelők. Itt mindig biztonságban húzódhatott meg a bécsi kopók elől. Hozzá gyengédebb szálak fűzték, de a józan ész mirjdig uralkodott az érzelmek fölött. Ő volt Poloniában a magyar bujdosók legfőbb támogatója. A kép távolról sem teljes, de talán sikerült sejtetni, milyen sorsdöntő szerepet játszott Rákóczi életében ez a három Nagyasszony. Róluk - Zrínyi Ilona kivételével nem sokat tud a magyar átlagolvasó. Pedig ők is fontos szereplői a leghosszabb ideig tartó és a legkedvezőbb békefeltételekkel lezárult szabadságharcunknak. Szállási Árpád dr. A fenti cím olvastán senki ne gondoljon holmi „rejtett szerelmi kapcsolatok" utólagos feltárására, amely iránt az olvasók többsége mindig kíváncsiságot mutatott. A Vezérlő Fejedelem esetében nem erről van szó. Azt akarjuk érzékeltetni, hogy legnagyobb történelmi személyiségeink közül senki sorsának alakulásában nem játszott fontosabb szerepet a szebbik nem. Különösen három, akik nélkül valószínűleg minden másképp alakult volna. Rákóczi erős jellem, szuverén egyéniség volt, tehát nem szorult irányításra. A meghatározó hatás mégis vitathatatlan. Vegyük sorba, kik voltak ezek a csodálatos nőszemélyek! Zrínyi Ilona (Ismeretlen festő műve) Mindenekelőtt édesanyja, Zrínyi Ilona, a délszláv eredetű, de annál lángolóbb lelkű magyar család női tagja, akitől bátorságot, villogó elmét és makacs kitartást örökölt. Továbbá a Bécs iránti bizalmatlanságot, amely annyira jellemző volt a Zrínyiekre. Gyermekfővel járkált az ostromlott munkácsi vár falai között, a védőkben édesanyja tartotta a lelket, míg sikerült tűrhető feltételeket kialkudni a szabad elvonuláshoz. Majd az amnesztia reményében együtt mentek a császárvárosba, ahol 1692-ben útjaik elváltak. Zrínyi Ilona követte férjét, Thököly Imrét Törökországba és az életben többé nem találkoztak. Ekkor Rákóczi Ferenc 14 éves volt, de ez a kivételes női szempár végigkísérte egészen Rodostóig. Végül porhüvelyük is közös koporsóba került, mígnem száz évvel ezelőtt ünnepélyes keretek közt hozták haza és helyezték örök nyugalomra a kassai dómban. Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnő, akivel 1694-ben kötött házasságot. A kor szokása szerint előtte csak a miniatűr festett képét látta. Ez a törékeny hölgy azzal írta be örökre nevét a ma-