Esztergom és Vidéke, 2006

2006-09-14 / 38. szám

2006. szeptember 14. Esztergom és Vidéke 3 A Táti Ister-pár című szobrának felavatása* Ünnep Táton, Eszterg om kapujában Ragyogó déli napsütésben, nemzeti lobogónkat tartó ma­gyar ruhás lányok között kö­szöntötte Szenes Lajos polgár­mester a Tát nagyközség hatá­rában megjelent ünneplőket, akik hazánk minden részéből érkeztek, hogy két országos eseménynek legyenek részesei: Szervátiusz Tibor szobrászmű­vész Táti Ister-pár című szo­bor-kompozíciójának és az új Duna-menti útszakasznak a fel­avatásán, átadásán. Ez utóbbi­hoz kapcsolódott, a tervező mérnökök legjelesebbikének, a tavaly elhunyt Csordás Csaba tevékenységének méltatása és emléktáblájának felavatása. Ez a modern út, amely Duna árvíz­védelmi gátja is egyben, Eszter­gom számára is nagy jelentősé­gű: idegenforgalmunkat is nö­velni fogja! Szenes Lajos polgármester a Duna és az új út mellett emelt dombon, a még fehér lepellel és nemzeti színű szalaggal átkö­tött, leleplezésre váró hatalmas kőszobrok előtt így kezdte be­szédét, Esztergom felé fordul­va: Köszöntöm Önöket a Ma­gyar Állam bölcsőjének és a Ma­gyar Vatikánnak a kapujában, 8 km-re az Esztergomi Várhegy­től... Majd átadta a szót dr. Bakay Kornél jeles történész­nek, akinek műveit, főképpen tankönyveit egyre szélesebb kö­rökben ismerik honfitársaink. Nagy tudományos felkészült­séggel nyitja fel szemünket, ér­telmünket és szívünket, hogy nemzetünk történelmét hitele­sen megismerjük! Szervátiusz Tibor szobrász­művészt nem kell bemutat­nunk az esztergomiaknak, hi­szen a hidunkat az általa meg­jelenített Boldogasszony vi­gyázza! Most, ugyancsak a Du­na mentén, 8 km-rel feljebb, megjelent az Ister-pár, aHíd-ol­talmazó Édesanyánk új arca, a gyermekét óvó és szerető ős­anyánk, akit nevezhetünk Bab­ba Máriának, Istár-Isternek, és mellette a Pásztor-Király, Da­muzi, az Igaz férfi, az Élet fia. O az Elet vizét őrzi az ölében, a Duna, az Ister fölött, Iszter­gom, azaz Esztergom kapujá­ban. Mindkettőt a Hold- sarló által körülölelt, életet adó Nap szimbóluma koronázza. A szob­rokból az élet öröme, nyugal­ma, biztonsága sugárzik! Az országút mentén, hazánk első állami központjának, a mi szeretett Városunk kapujában Szervátiusz Tibor új szobrai, a Táti Ister-pár felhívja a XXI. század emberének a figyelmét az ELET nagyszerűségére, bol­dogságára. Üzenik e szobrok, hogy megéri az életet szolgálni! Prokopp Mária „TERMESZETES KEPEK" E héten zárja be itt hon kapuit a XV. Esz tergomi Fotobien nále Szeptember 16-án nyárbúcsúztató fesztivál a Schmidt-villánál Program: 8.30-9.30: Zenés ébresztő 10-12: Fut kertváros 13-15: Kispályás labdarúgó mér­kőzés 15.30-16: Kempo-karate bemutató 16-16.30: Carmen táncbemutató 16.30-17.15: Club Era világzenei . műsora 17.30-18: Dinnyés József műsora 18.15-19: Hats Off (tradicionális bluesek) 19.15-20: Tűzkerék xT 20.15-24: Memory Band (utcabál) Látásmód és viszonyítás kérdése, hogy a ma itt megjelentek száma nagy vagy kicsi, hogy sokan va­gyunk-e vagy kevesen, azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy akik ma eljöttek ide, a nemzet egészét képvi­selik igaz csak szellemiségben, igaz csak jelképesen. De ma már hovato­vább a magyar nemzet maga is csak jelkppesen létezik. Ám, akik ma eljöttek ide, elmond­hatják barátaiknak, ismerőseiknek, tovább adhatják utódaiknak, hogy a világ legnagyobb élő szobrászával találkozhattak, ahogy a nemrég megboldogult Bartis Ferenc oly he­lyesen megfogalmazta. Igen, kettős alakban áll előttünk a magyar szobrász-géniusz: Szervá­tiusz Tibor. Testi valóságában és másfél tucatnyi köztéri szobor-soro­zatának legújabb ragyogó terméké­vel, az Ister-párral. A törékeny fizikumú szobrász, monumentális új alkotása tövében, sajátságos jelkép számomra. Ady Endre jellemzése jiagyon illik Szer­vátiusz Tiborra: Ós Napkelet olyan­nak álmodta, amilyen én vagyok: / hősnek, borúsnak, büszke szertelen­nek, Nap fiának, magyarnak! A kicsivé csonkolt Magyarország Botondját látom benne, aki hatal­mas erőt tud kiadni magából, mert ez az őserő minden igaz magyar em­ber sejtjében megvan, csak nagyon sokan, nagyon sokszor nem tudnak megfelelő alakot adni néki. A mű­vész által is annyira szeretett és tisz­telt Szabó Dezső ezt így fogalmazta meg: ,JSÍe akarj kifejezni olyant ma­gadból, ami sohasem volt benned!". Tehetség nélkül nincs művészet, tehetség nélkül nincs alkotás, de a tálentum önmagában nem elég ah­hoz, hogy magyar művészet szüles­sen. Szervátiusz Tibor megteremtette és diadalra vitte a magyar szobrász­művészetet mind formai, mind tar­talmi vonatkozásban. Az ősök üze­netét a gépjeiben hordja, akár Atil­lát, akár Árpádot, akár Adyt, akár Szabó Dezsőt, akár a sumér istene­ket mintázza meg. Szervátiusz Tibor monumentális szoboralakjai ötezer év kőbe zárt üzenetét sugározzák felénk. Kozmi­kus istenalakok ők, akiket első pil­lantásra befogadunk, a magunké­nak érzünk, jóllehet a mezopotámiai sumér mitológiát és jelképvilágot létrehozó városépítő folyamközi em­berek más természeti környezetben, más életmódot folytattak, mint a mi őseleink. Ezek a szoboralakok mégis magyarul beszélnek. A pásztor-ki­rály Dumuzi, akinek^a neve sumérül „derék, igaz fiút, az Élet fiát" jelenti, magyar karakterű férfi, örök szerel­me Innin-Inanna, avagy Istár- Ister pedig számunkra, a gyermekét óvó és szerető Babba Máriát jeleníti meg, lágy, hajlított vonalakkal. Mi­Ünnep ünnepet ér Esztergom­ban, jubileumi kiállítások váltják egymást vagy nyílnak párhuza­mosan, s a helyi vonatkozású Ba­zilika-tárlat, valamint a holnap kezdődő 1956-os emlékkiállítás mellett talán kissé háttérbe szo­rult a hazai fotóstársadalom leg­régebben működő, rangos sereg­szemléje, az Esztergomi Fotobi­ennále. Pedig e rendezvény év­fordulója ugyancsak kerek: ép­pen a tizenötödik alkalommal rendezték meg idén. Ez a szám azt mutatja, hogy nemcsak jelen­tős hagyományokkal és kiváló eredményekkel büszkélkedhet­nek a város fotográfusai, de kellő szervezőképességgel is e kezde­ményezés életben tartásához. Az évforduló apropóján a tár­latmegnyitó és a katalógus beve­zető szövege egyaránt a visszate­kintésre (s kevéssé a jelen anyag értékelésére) összpontosult, Be­ke László művészettörténész és Fábián László művészeti szakíró ért láthatjuk így, miért érezhetjük így? Azért, mert az alkotó nemcsak nagy művész, hanem ízig-vérig ma­gyar művész, akit joggal neveznek a „kő és a fa Bartók Bélájának ", világ­ra szóló zseninek. Bartók a Kárpát­medence több, mint hatezer éves történetét dolgozta fel zenei szimbó­lumokban s így eljutott az évezredek óta itt élő emberek lelkivilágához, a messzi őskori világig. Szervátiusz Tibor is napvilágra tudja hozni az el­süllyedt világok kimondhatatlan ér­zéseit, vágyait, üzeneteit. A magyar szobrászat pedig kivált hasonló az ősihez, mert az öröklődő ősformák halhatatlanok. Európa kellős közepe: a Kárpát­medence, a távoli Mezopotámia és Közép-Ázsia hajdan szervesen és szorosan összetartozó történeti, mű­velődéstörténeti komplexum volt, s ma már azt is bizonyítja a korszerű tudomány, hogy az itt élő népesség alaprétege évtízezredek óta válto­zatlan maradt s ehhez a népességhez nekünk, magyaroknak közünk volt. Minden alkotásnak meg kell ta­lálni a megfelelő, méltó helyét, ahol a földi erővonalak, az energia-sugár­zások és a természeti környezet hat­ni és érvényesülni engedi a művet. Ez a hely ideális az Ister-pár számá­ra. A közelben Isztergam, azaz Esz­tergom, a háttérben az Iszter, a Du­na. A 2980 km hosszú folyamból a hajdani Magyarországra - Dévény­től Orsováig - 3 km híján ezer km esett, s így magyar folyónak is ne­vezhetjük. Ugyanakkor Közép-Eu­rópa legfontosabb ütőere volt évez­redeken át, amely mentén a legősibb emberi kultúrák alakultak ki. A gö­rögök Isztrosznak nevezték, s ezt a nevet a szkítáktól vették át, akik az Iszter-Istár nevet adták az európai földrész második legnagyobb folya­mának, a későbbi Danubiusnak-Du­nának. A Dunát nem a szlávok ne­vezték el, ők csak átvették az egyik ősi, talán kelta eredetű elnevezést. A víz, a folyó az Elet jelképe, az Elet vizét őrzi Dumuzi az ölében. S itt, a tőlünk félig elrabolt Duna part­ján nagyon hitelesnek érezhetjük „fénylő szerelmének" szavait: „Ó, Dumuzi, ki elnyugodtál, állj fölötte őrizőként!". A megmaradásunk a gyermeke­ket szülő magyar anyákon múlik, ezt mutatja Inanna-Istár, karjai közt a kisdeddel. Mindkettőn kozmi­kus szimbólumok: a nyolcágú csil­laggal ékes Nap, rásimulva a Hold sarlójára. Anya és fia, Asszony és a Megtermékenyítő Férfi: az örök sze­relem, a termékenység és a szaporo­dás istenalakjai, egyben a Vénusz­planéta megtestesült emberfigurái. Az egész művön nyugalom, derű, kiegyensúlyozottság árad szét mind külsőleg a formák összehangoltsága folytán, mind belsőleg, az Örök Elet elpusztíthatatlanságát, a termé­inkább a számvetést választotta. Indokoltan, hiszen mindketten a kezdetektől fogva féltő gonddal őrizték, szakmai szempontból (részben hivatalból) segítették a rendezvény első lépéseit, majd az útkeresését. Pedig a biennálé anyaga eb­ben az évben jócskán felül is múl­ta a legutóbbi helyszín, a Duna Múzeum földszinti galériájának befogadóképességét, s most az Európai Közép Galéria mellett, mint már annyiszor, a Vármúze­um Rondellája is biztosított he­lyet a fényképek számára. (A Víz­ügyi Múzeum kiállítását azon­ban már lebontották a következő tárlat miatt.) A belvárosban ez­úttal a közönségsikerre inkább számító, a hagyományos termé­szetfényképezéshez közelebb ál­ló, illetve a figuratív művek, míg a Várban a díjazottak mellett az absztrakt munkák kaptak he­lyet. (A fődíjat ezúttal Czeizel Ba­lázs nyerte.) A kiírás szerint ter­kenység csodáját hirdető méltósága által. Egy ősi sumér dal elevenedik meg e két pompás szoborban. Dumuzi a mitikus pásztorkirály kö­szönti így termékeny isteni szerel­mét, Inanna-Istef-t: „Az Ég nagy Úrnőjét... Az Istennek szenteltet...". Az Ég hős asszonyát...Inannát akarom köszönteni! Amikor fenségében, nagyságá­ban, hősi erejében és hatalmában este ragyogva feltűnik. Amikor az eget tiszta fénnyel be­tölti, amikor ő, mint Hold és Nap fellép az égre, megismeri őt minden ország fent­ről lentig.". Nem kell sem a tudósnak, sem a múlt iránt érdeklődő laikusnak nagy fejtörést végeznie, hogy eszébe jus­son: de hiszen nekünk is van Inanna-Istár-Iszterünk! O a Tündér Ilona, aki a Duna-Iszter csallóközi Tündérkertjének az úrnője. S a Nap­köszöntő gyermek-versikénkben va­jon nem Dumuzi neve torzult mára érthetetlen ákombákommá? „An tan Témusz Szóraka Témusz, Szóraka tiki-tatra, Ala bála bambusz!" Szervátiusz Tibor állást foglalt ezzel a szobor-párral szülőföldünk és népünk ősisége mellett, hitet tett nemzetünk jövendője és kiirthatat­lan termékenysége, azaz megmara­dása mellett, megmutatta, hogy szent jelképeink is lehetnek erőtar­talékaink. A szobrászat nem olcsó szórako­zás - mondja Szervátiusz Tibor ­mert meg kell tanulnunk mindig a mű nyelvét! Annak a szobornak, amely csak az egyének kisebb-nagyobb csoport­jához szól, nincs esélye az öröklétre. Az a szobor azonban, amelyik az ősi, tudatalatti kincseket rejtő jelképe­ket emeli be a közösség, a nemzet mészettudományos felvételek, makro- vagy éppen légifotók be­nyújtását várták el a pályázóktól - az idén száz esztendeje szüle­tett Kepes György emlékére -, esztétikai élményt ezúttal a szemmel nem látható világból el­lesett képek nyújtottak. Ezek részben a modern művészet for­mai megoldásai vagy a közelről (távolról) új látványként jelent­kező képek formájában köszön­tek vissza. Beke László számára viszont az áltudományos, a mik­roszkopikus vagy makrofelvéte­leket utánzó munkák emelked­tek ki különösen. A kiállítás a terveknek megfe­lelően legelőször a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumba, majd a Budapest Galéria Kiállí­tóházába vándorol, de az eszter­gomiak számára a szép kiállítású katalógus is lehetőséget biztosít az esetleg elmulasztott anyag megtekintéséhez. (I. M.) szellemi világába, az bizonyosan örökké megmarad és a szellemi tar­talom meghatározó voltát időtlen­időkig megőrzi. Ilyen műveket azon­ban csak a legnagyobb géniuszok­nak sikerül megalkotniuk. Ezért mostantól a tátiak elmondhatják, az örök emberi alkotások egyik nagy művét birtokolhatják, óvhatják, vi­gyázhatják. Ne engedjék a mai, le­züllesztett „fejetlen lábaknak", hogy kárt tegyenek benne. Á magyar Jövő, a remélt magyar Feltámadás egyik megszentelt kul­tusz-helye legyen e domb. A szob­rokból áradó sugárzás űzze el egyre gyarapodó belső ellenségeinket, in­nen is, az országból is. Ne a magyar­nak lenni gyáva és hitvány utódnép sokasodjon. Szülessen új nemzedék, amely igenis megvalósítja a művész nagy álmát: a JDuna-Iszter felett fe­szülő Hadak Útja hídját, a Boldog­asszonnyal és a Szent Koronával. De még, teszem hozzá én, azt is adja meg az Isten, hogy a 16 évvel ezelőtt általunk elképzelt Atilla nagykirály monumentális szobrát is elkészít­hesse Szervátiusz Tibor a Gel­lért-hegyi szovjet emlékmű helyére. Mindez azért, hogy az emberek végre megértsék: ez a föld a mi ha­zánk, hogy végre felfogják, amit Kodolányi János így fogalmazott meg: „Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hogy hová szüle­tik, hol él, hová tartozik, milyen nyel­ven beszél, mit hisz, mire teszi fel az életét, mit tagad és mit nem vall ma­gáénak, mit ölel jnagához, és mit utasít el magától. És nem véletlen az, hogy milyen sors az, amit az ember­nek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte...". Bízzunk és higgyünk abban, hogy vénül és kihal a jelenlegi szolganem­zedék, s ha lassan is, magára talál ez az ősi és dicső múltú nemzet. *Bakay Kornél beszéde Táton 2006. szeptember 9-én. A Féja Géza Közösségi Ház rendezvényeiből (nagy) Dinnyés József: 500 év tör­ténelme versben-dalban. A tíz estét magába foglaló sorozat jövő év júni­us 6-ig tart. Az előadó, a magát csak „daltulajdonosnak" nevező, Dinnyés József énekes-gitáros. A sorozatnak „Szabadiskola" cí­met adta, mely ötszáz év magyar tör­ténelmét eleveníti meg versekben, dalokban. Az elhangzó dalokat a szerző az elmúlt 40 évben írt művei­ből válogatta. A „Szabadiskola" nem életkorhoz kötött, nem ad diplomát, osztálytatot. Az előadássorozat olyan ismereteket nyújt, amely ki­egészíti a résztvevők ismereteit, se­gíti eligazodni őket a művelődés vilá­gában. Az első „foglalkozás", mely szep­tember 13-án volt, Ki vagyok ? Mit akarok ? címet viselte. * Szeptember 15-én, 17 órakor Tóth Tamás, a Ház igazgatója nyitja meg Raáb Zoltán rock-fotós „Sza­badnak születtünk " című kiállítását. A megnyitó vendégei Balázs Mária műsorvezető és Tippán Juzuf elő­adóművész. A tárlat anyagai (autós, motoros találkozók képei) szeptember 30-áig tekinthetők meg a Ház nyitvatartási ideje alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents