Esztergom és Vidéke, 2006
2006-09-14 / 38. szám
2006. szeptember 14. Esztergom és Vidéke 3 A Táti Ister-pár című szobrának felavatása* Ünnep Táton, Eszterg om kapujában Ragyogó déli napsütésben, nemzeti lobogónkat tartó magyar ruhás lányok között köszöntötte Szenes Lajos polgármester a Tát nagyközség határában megjelent ünneplőket, akik hazánk minden részéből érkeztek, hogy két országos eseménynek legyenek részesei: Szervátiusz Tibor szobrászművész Táti Ister-pár című szobor-kompozíciójának és az új Duna-menti útszakasznak a felavatásán, átadásán. Ez utóbbihoz kapcsolódott, a tervező mérnökök legjelesebbikének, a tavaly elhunyt Csordás Csaba tevékenységének méltatása és emléktáblájának felavatása. Ez a modern út, amely Duna árvízvédelmi gátja is egyben, Esztergom számára is nagy jelentőségű: idegenforgalmunkat is növelni fogja! Szenes Lajos polgármester a Duna és az új út mellett emelt dombon, a még fehér lepellel és nemzeti színű szalaggal átkötött, leleplezésre váró hatalmas kőszobrok előtt így kezdte beszédét, Esztergom felé fordulva: Köszöntöm Önöket a Magyar Állam bölcsőjének és a Magyar Vatikánnak a kapujában, 8 km-re az Esztergomi Várhegytől... Majd átadta a szót dr. Bakay Kornél jeles történésznek, akinek műveit, főképpen tankönyveit egyre szélesebb körökben ismerik honfitársaink. Nagy tudományos felkészültséggel nyitja fel szemünket, értelmünket és szívünket, hogy nemzetünk történelmét hitelesen megismerjük! Szervátiusz Tibor szobrászművészt nem kell bemutatnunk az esztergomiaknak, hiszen a hidunkat az általa megjelenített Boldogasszony vigyázza! Most, ugyancsak a Duna mentén, 8 km-rel feljebb, megjelent az Ister-pár, aHíd-oltalmazó Édesanyánk új arca, a gyermekét óvó és szerető ősanyánk, akit nevezhetünk Babba Máriának, Istár-Isternek, és mellette a Pásztor-Király, Damuzi, az Igaz férfi, az Élet fia. O az Elet vizét őrzi az ölében, a Duna, az Ister fölött, Isztergom, azaz Esztergom kapujában. Mindkettőt a Hold- sarló által körülölelt, életet adó Nap szimbóluma koronázza. A szobrokból az élet öröme, nyugalma, biztonsága sugárzik! Az országút mentén, hazánk első állami központjának, a mi szeretett Városunk kapujában Szervátiusz Tibor új szobrai, a Táti Ister-pár felhívja a XXI. század emberének a figyelmét az ELET nagyszerűségére, boldogságára. Üzenik e szobrok, hogy megéri az életet szolgálni! Prokopp Mária „TERMESZETES KEPEK" E héten zárja be itt hon kapuit a XV. Esz tergomi Fotobien nále Szeptember 16-án nyárbúcsúztató fesztivál a Schmidt-villánál Program: 8.30-9.30: Zenés ébresztő 10-12: Fut kertváros 13-15: Kispályás labdarúgó mérkőzés 15.30-16: Kempo-karate bemutató 16-16.30: Carmen táncbemutató 16.30-17.15: Club Era világzenei . műsora 17.30-18: Dinnyés József műsora 18.15-19: Hats Off (tradicionális bluesek) 19.15-20: Tűzkerék xT 20.15-24: Memory Band (utcabál) Látásmód és viszonyítás kérdése, hogy a ma itt megjelentek száma nagy vagy kicsi, hogy sokan vagyunk-e vagy kevesen, azt azonban bátran kijelenthetjük, hogy akik ma eljöttek ide, a nemzet egészét képviselik igaz csak szellemiségben, igaz csak jelképesen. De ma már hovatovább a magyar nemzet maga is csak jelkppesen létezik. Ám, akik ma eljöttek ide, elmondhatják barátaiknak, ismerőseiknek, tovább adhatják utódaiknak, hogy a világ legnagyobb élő szobrászával találkozhattak, ahogy a nemrég megboldogult Bartis Ferenc oly helyesen megfogalmazta. Igen, kettős alakban áll előttünk a magyar szobrász-géniusz: Szervátiusz Tibor. Testi valóságában és másfél tucatnyi köztéri szobor-sorozatának legújabb ragyogó termékével, az Ister-párral. A törékeny fizikumú szobrász, monumentális új alkotása tövében, sajátságos jelkép számomra. Ady Endre jellemzése jiagyon illik Szervátiusz Tiborra: Ós Napkelet olyannak álmodta, amilyen én vagyok: / hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Nap fiának, magyarnak! A kicsivé csonkolt Magyarország Botondját látom benne, aki hatalmas erőt tud kiadni magából, mert ez az őserő minden igaz magyar ember sejtjében megvan, csak nagyon sokan, nagyon sokszor nem tudnak megfelelő alakot adni néki. A művész által is annyira szeretett és tisztelt Szabó Dezső ezt így fogalmazta meg: ,JSÍe akarj kifejezni olyant magadból, ami sohasem volt benned!". Tehetség nélkül nincs művészet, tehetség nélkül nincs alkotás, de a tálentum önmagában nem elég ahhoz, hogy magyar művészet szülessen. Szervátiusz Tibor megteremtette és diadalra vitte a magyar szobrászművészetet mind formai, mind tartalmi vonatkozásban. Az ősök üzenetét a gépjeiben hordja, akár Atillát, akár Árpádot, akár Adyt, akár Szabó Dezsőt, akár a sumér isteneket mintázza meg. Szervátiusz Tibor monumentális szoboralakjai ötezer év kőbe zárt üzenetét sugározzák felénk. Kozmikus istenalakok ők, akiket első pillantásra befogadunk, a magunkénak érzünk, jóllehet a mezopotámiai sumér mitológiát és jelképvilágot létrehozó városépítő folyamközi emberek más természeti környezetben, más életmódot folytattak, mint a mi őseleink. Ezek a szoboralakok mégis magyarul beszélnek. A pásztor-király Dumuzi, akinek^a neve sumérül „derék, igaz fiút, az Élet fiát" jelenti, magyar karakterű férfi, örök szerelme Innin-Inanna, avagy Istár- Ister pedig számunkra, a gyermekét óvó és szerető Babba Máriát jeleníti meg, lágy, hajlított vonalakkal. MiÜnnep ünnepet ér Esztergomban, jubileumi kiállítások váltják egymást vagy nyílnak párhuzamosan, s a helyi vonatkozású Bazilika-tárlat, valamint a holnap kezdődő 1956-os emlékkiállítás mellett talán kissé háttérbe szorult a hazai fotóstársadalom legrégebben működő, rangos seregszemléje, az Esztergomi Fotobiennále. Pedig e rendezvény évfordulója ugyancsak kerek: éppen a tizenötödik alkalommal rendezték meg idén. Ez a szám azt mutatja, hogy nemcsak jelentős hagyományokkal és kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek a város fotográfusai, de kellő szervezőképességgel is e kezdeményezés életben tartásához. Az évforduló apropóján a tárlatmegnyitó és a katalógus bevezető szövege egyaránt a visszatekintésre (s kevéssé a jelen anyag értékelésére) összpontosult, Beke László művészettörténész és Fábián László művészeti szakíró ért láthatjuk így, miért érezhetjük így? Azért, mert az alkotó nemcsak nagy művész, hanem ízig-vérig magyar művész, akit joggal neveznek a „kő és a fa Bartók Bélájának ", világra szóló zseninek. Bartók a Kárpátmedence több, mint hatezer éves történetét dolgozta fel zenei szimbólumokban s így eljutott az évezredek óta itt élő emberek lelkivilágához, a messzi őskori világig. Szervátiusz Tibor is napvilágra tudja hozni az elsüllyedt világok kimondhatatlan érzéseit, vágyait, üzeneteit. A magyar szobrászat pedig kivált hasonló az ősihez, mert az öröklődő ősformák halhatatlanok. Európa kellős közepe: a Kárpátmedence, a távoli Mezopotámia és Közép-Ázsia hajdan szervesen és szorosan összetartozó történeti, művelődéstörténeti komplexum volt, s ma már azt is bizonyítja a korszerű tudomány, hogy az itt élő népesség alaprétege évtízezredek óta változatlan maradt s ehhez a népességhez nekünk, magyaroknak közünk volt. Minden alkotásnak meg kell találni a megfelelő, méltó helyét, ahol a földi erővonalak, az energia-sugárzások és a természeti környezet hatni és érvényesülni engedi a művet. Ez a hely ideális az Ister-pár számára. A közelben Isztergam, azaz Esztergom, a háttérben az Iszter, a Duna. A 2980 km hosszú folyamból a hajdani Magyarországra - Dévénytől Orsováig - 3 km híján ezer km esett, s így magyar folyónak is nevezhetjük. Ugyanakkor Közép-Európa legfontosabb ütőere volt évezredeken át, amely mentén a legősibb emberi kultúrák alakultak ki. A görögök Isztrosznak nevezték, s ezt a nevet a szkítáktól vették át, akik az Iszter-Istár nevet adták az európai földrész második legnagyobb folyamának, a későbbi Danubiusnak-Dunának. A Dunát nem a szlávok nevezték el, ők csak átvették az egyik ősi, talán kelta eredetű elnevezést. A víz, a folyó az Elet jelképe, az Elet vizét őrzi Dumuzi az ölében. S itt, a tőlünk félig elrabolt Duna partján nagyon hitelesnek érezhetjük „fénylő szerelmének" szavait: „Ó, Dumuzi, ki elnyugodtál, állj fölötte őrizőként!". A megmaradásunk a gyermekeket szülő magyar anyákon múlik, ezt mutatja Inanna-Istár, karjai közt a kisdeddel. Mindkettőn kozmikus szimbólumok: a nyolcágú csillaggal ékes Nap, rásimulva a Hold sarlójára. Anya és fia, Asszony és a Megtermékenyítő Férfi: az örök szerelem, a termékenység és a szaporodás istenalakjai, egyben a Vénuszplanéta megtestesült emberfigurái. Az egész művön nyugalom, derű, kiegyensúlyozottság árad szét mind külsőleg a formák összehangoltsága folytán, mind belsőleg, az Örök Elet elpusztíthatatlanságát, a terméinkább a számvetést választotta. Indokoltan, hiszen mindketten a kezdetektől fogva féltő gonddal őrizték, szakmai szempontból (részben hivatalból) segítették a rendezvény első lépéseit, majd az útkeresését. Pedig a biennálé anyaga ebben az évben jócskán felül is múlta a legutóbbi helyszín, a Duna Múzeum földszinti galériájának befogadóképességét, s most az Európai Közép Galéria mellett, mint már annyiszor, a Vármúzeum Rondellája is biztosított helyet a fényképek számára. (A Vízügyi Múzeum kiállítását azonban már lebontották a következő tárlat miatt.) A belvárosban ezúttal a közönségsikerre inkább számító, a hagyományos természetfényképezéshez közelebb álló, illetve a figuratív művek, míg a Várban a díjazottak mellett az absztrakt munkák kaptak helyet. (A fődíjat ezúttal Czeizel Balázs nyerte.) A kiírás szerint terkenység csodáját hirdető méltósága által. Egy ősi sumér dal elevenedik meg e két pompás szoborban. Dumuzi a mitikus pásztorkirály köszönti így termékeny isteni szerelmét, Inanna-Istef-t: „Az Ég nagy Úrnőjét... Az Istennek szenteltet...". Az Ég hős asszonyát...Inannát akarom köszönteni! Amikor fenségében, nagyságában, hősi erejében és hatalmában este ragyogva feltűnik. Amikor az eget tiszta fénnyel betölti, amikor ő, mint Hold és Nap fellép az égre, megismeri őt minden ország fentről lentig.". Nem kell sem a tudósnak, sem a múlt iránt érdeklődő laikusnak nagy fejtörést végeznie, hogy eszébe jusson: de hiszen nekünk is van Inanna-Istár-Iszterünk! O a Tündér Ilona, aki a Duna-Iszter csallóközi Tündérkertjének az úrnője. S a Napköszöntő gyermek-versikénkben vajon nem Dumuzi neve torzult mára érthetetlen ákombákommá? „An tan Témusz Szóraka Témusz, Szóraka tiki-tatra, Ala bála bambusz!" Szervátiusz Tibor állást foglalt ezzel a szobor-párral szülőföldünk és népünk ősisége mellett, hitet tett nemzetünk jövendője és kiirthatatlan termékenysége, azaz megmaradása mellett, megmutatta, hogy szent jelképeink is lehetnek erőtartalékaink. A szobrászat nem olcsó szórakozás - mondja Szervátiusz Tibor mert meg kell tanulnunk mindig a mű nyelvét! Annak a szobornak, amely csak az egyének kisebb-nagyobb csoportjához szól, nincs esélye az öröklétre. Az a szobor azonban, amelyik az ősi, tudatalatti kincseket rejtő jelképeket emeli be a közösség, a nemzet mészettudományos felvételek, makro- vagy éppen légifotók benyújtását várták el a pályázóktól - az idén száz esztendeje született Kepes György emlékére -, esztétikai élményt ezúttal a szemmel nem látható világból ellesett képek nyújtottak. Ezek részben a modern művészet formai megoldásai vagy a közelről (távolról) új látványként jelentkező képek formájában köszöntek vissza. Beke László számára viszont az áltudományos, a mikroszkopikus vagy makrofelvételeket utánzó munkák emelkedtek ki különösen. A kiállítás a terveknek megfelelően legelőször a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumba, majd a Budapest Galéria Kiállítóházába vándorol, de az esztergomiak számára a szép kiállítású katalógus is lehetőséget biztosít az esetleg elmulasztott anyag megtekintéséhez. (I. M.) szellemi világába, az bizonyosan örökké megmarad és a szellemi tartalom meghatározó voltát időtlenidőkig megőrzi. Ilyen műveket azonban csak a legnagyobb géniuszoknak sikerül megalkotniuk. Ezért mostantól a tátiak elmondhatják, az örök emberi alkotások egyik nagy művét birtokolhatják, óvhatják, vigyázhatják. Ne engedjék a mai, lezüllesztett „fejetlen lábaknak", hogy kárt tegyenek benne. Á magyar Jövő, a remélt magyar Feltámadás egyik megszentelt kultusz-helye legyen e domb. A szobrokból áradó sugárzás űzze el egyre gyarapodó belső ellenségeinket, innen is, az országból is. Ne a magyarnak lenni gyáva és hitvány utódnép sokasodjon. Szülessen új nemzedék, amely igenis megvalósítja a művész nagy álmát: a JDuna-Iszter felett feszülő Hadak Útja hídját, a Boldogasszonnyal és a Szent Koronával. De még, teszem hozzá én, azt is adja meg az Isten, hogy a 16 évvel ezelőtt általunk elképzelt Atilla nagykirály monumentális szobrát is elkészíthesse Szervátiusz Tibor a Gellért-hegyi szovjet emlékmű helyére. Mindez azért, hogy az emberek végre megértsék: ez a föld a mi hazánk, hogy végre felfogják, amit Kodolányi János így fogalmazott meg: „Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hogy hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi fel az életét, mit tagad és mit nem vall magáénak, mit ölel jnagához, és mit utasít el magától. És nem véletlen az, hogy milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte...". Bízzunk és higgyünk abban, hogy vénül és kihal a jelenlegi szolganemzedék, s ha lassan is, magára talál ez az ősi és dicső múltú nemzet. *Bakay Kornél beszéde Táton 2006. szeptember 9-én. A Féja Géza Közösségi Ház rendezvényeiből (nagy) Dinnyés József: 500 év történelme versben-dalban. A tíz estét magába foglaló sorozat jövő év június 6-ig tart. Az előadó, a magát csak „daltulajdonosnak" nevező, Dinnyés József énekes-gitáros. A sorozatnak „Szabadiskola" címet adta, mely ötszáz év magyar történelmét eleveníti meg versekben, dalokban. Az elhangzó dalokat a szerző az elmúlt 40 évben írt műveiből válogatta. A „Szabadiskola" nem életkorhoz kötött, nem ad diplomát, osztálytatot. Az előadássorozat olyan ismereteket nyújt, amely kiegészíti a résztvevők ismereteit, segíti eligazodni őket a művelődés világában. Az első „foglalkozás", mely szeptember 13-án volt, Ki vagyok ? Mit akarok ? címet viselte. * Szeptember 15-én, 17 órakor Tóth Tamás, a Ház igazgatója nyitja meg Raáb Zoltán rock-fotós „Szabadnak születtünk " című kiállítását. A megnyitó vendégei Balázs Mária műsorvezető és Tippán Juzuf előadóművész. A tárlat anyagai (autós, motoros találkozók képei) szeptember 30-áig tekinthetők meg a Ház nyitvatartási ideje alatt.