Esztergom és Vidéke, 2006

2006-08-03 / 32-33. szám

4 Esztergom és Vidéke 2006. szeptember 14. SZABADIDŐ * HAGYOMÁNY * ÉLETMÓD Az erdei mészégetés ... szintén több évezrede hagyományos a Pilisben. A tüzet eleinte félve tisztelő, majd lassan szolgálatába állító, ugyanakkor egyre inkább szemlélődő, összefüggéseket kereső ősember jóval az alkimisták előtt felfigyelt a tűz és a köré rakott mészkő kapcsolatára. A mészkő (kalcium-karbonát) mint tudjuk - ám az ősember „csak" tapasztalatára -, hő hatására kalcium-oxidra bomlik. A kalcium-oxid (égetett mész) vízzel keverve sárszerűen kenhető fehér anyaga, kálcium-hidroxiddá válik. Ha az ősi házépítő sár helyett a kőkalyiba-égetés céljából összegyűjtött köveket kalcium-hidroxiddal (oltott mésszel) ragasztotta össze, az a levegőben mindig jelenlévő szén-dioxid hatására visszaalakult kalcium-karbonáttá (mészkővé), így rendkívül erős, időálló kötőanyag jött létre. A megfigyelés és a gyakorlat itt is évezredekkel megelőzte a tudományt. A piliscsabai, piliscsévi, pilisszántói, pilisszentkereszti és pilisszentléleki mészégető iparos ma sem ismeri - akárcsak ősember elődje - mestersége kémiai vonatkozásait, de ma is ugyanazzal a módszerrel, ugyanolyan formájú kemencével és szerszámokkal dolgozik. Legfeljebb a mészkő és a tűzifa odaszállítása és a kiégetett mész elvitele történik traktorral vagy teherautóval, bár a fogat itt még most is gyakori. A pilisi mészégetést nem lehet könyvből megtanulni. Évezredek óta apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szálló tudomány. Tudomány a szó szoros értelmében. A kemence építését, boltozatszerű „berakását" a 72 órás - változó hőfokú - hevítést, a balesetmentes „kiszedést" soha és sehol nem tanították intézményesen. Ma is nehéz, egész embert kívánó - éppen ezért igen jól jövedelmező - jellegzetes pilisi erdei foglalkozás. A jelenleg is működő mészkemencéken kívül a Pilis mészkő alapkőzetű részén szinte mindenütt megtaláljuk a régi mészégetés kétségtelen nyomait (Klastrompuszta környéke, Pilis-tető, Posta-rét). A szurdoki játszórét melletti felhagyott kőbányaudvar tőszomszédságában Bene Kálmán erdőmérnök - állandó bemutatás céljából - az 1970-es évek elején konzervált egy már 10 éve nem működő mészkemencét. A szénégetés Időrendben a harmadik legrégibb pilisi tevékenység. Lassú kibontakozása a korai vaskorszakra tehető. Bár a Pilisben ma már sehol sem fordul elő vasérc, az itt lépten-nyomon előbukkanó régi fegyverek és szerszámok meggyőzően bizonyítják a hajdani kovácsmesterség és vasművesség magas színvonalát. A ferri-oxid - ugyancsak hő hatása következtében a szén közbejöttével - színvassá változik. A pilisi szénégetés a korai iparosodással párhuzamosan fejlődött. Tetőfokát a XVIII-XIX. században érte el. Még a múlt század első két évtizedéből is tudunk erdei szénégetésről. A hajdani boksák maradványai - főleg a Pilis-tetőn és a Pilis-hegy lábánál - még megtalálhatók. Az 1960-as évek legvégén nyugatnémet érdeklődésre - házi grillsütők fűtése céljából - ismét szóba jött ez e régi pilisi mesterség, de tényleges újjáélesztésére már nem került sor. A tógazdaság Jellegzetesen középkor végi pilisi mesterség. Elsősorban az itt élő cisztercita és pálos rendi szerzetesek művelték. A keresztény vallás által előírt böjtök - húsvéti tilalmak - a szerzeteseket a nagyobb mértékű halfogyasztásra szorították. Ez a körülmény magyarázza, hogy csaknem minden középkor végi pilisi kolostor közRégi mesterségek a Pilisben (2.) vetlen közelében megtalálható a halastó. A kolostor vízellátását is biztosító forrás vizét alkalmas mélyedésben völgyzáró gáttal duzzasztották tóvá, a közel állandó vízszintet zsilippel - esetleg zsiliprendszerrel - biztosították. Kitűnő példa erre a kesztölc-klastrompusztai - jelenleg is működő - halastó, vagy az Esztergom-vidéki Búbánat-völgyi Kerek-tó. Az Esztergom melletti Barátkúton, a pilisszentléleki pálos romok alatt vagy a pilisszentkereszti klastromban ma is megcsodálhatjuk a tógazdaságot létrehozó és fenntartó - tehát a szintezés gyakorlatában is járatos - egykori barátok keze munkáját. E hajdani halastavak „üzemeltetéséről" sajnos, nemigen tájékoztatnak a - gazdálkodási vonatkozásokban egyébként is szűkszavú - fennmaradt kolostori írások. Az bizonyosra vehető legalább a különféle keszegek rendszeres és tömeges tenyésztése. A pilisszentléleki üveggyártás A legkésőbben meginduló, de ipartörténeti szempontból kétségtelenül a legérdekesebb pilisi tevékenység, mely a falu melletti legelőn romjaiban ma is látható pálos kolostorral függ össze. A kolostor írásos emlékei közül egy sem maradt fenn. Ezek együtt pusztulhattak el a kolostorral, valószínűleg már 1526-ban, amikor a mohácsi csata után az ország szívébe nyomuló török sereg az akkor ismeretes 170 pálos kolostor közül 11-et megsemmisített. A pilisszentléleki rendház saját írásos emlékeinek hiányát némileg pótolják a pálos rend történetének krónikái. E források szerint IV Béla király gyakran vadászott a Pilisben, és közben szívesen megpihent a pálosok közeli, legelő zárdájában (ma Kesztölc-Klastrompuszta a hely neve). Az 1260-as években e kolostor lakója volt a szentéletű Benedek testvér. A király többször beszélgetett vele, és az ő szavain felbuzdulva elhatározta, hogy a mai pilisszentléleki rommal azonos vadászkastélyát a pálosoknak adja újabb kolostor alapítása céljából. Á rendi krónikák egyike 1265-re teszi ezt az eseményt. A kolostoralapítás azonban csak jóval később következett be, amikor IV (Kun) László király 1287-ben végrehajtotta nagyapja rendelkezését, és átadta a Benedek-völgyet - a mai Pilisszentlélek területét a pálosoknak. Károly Róbert és nagy Lajos további adományokkal növelte az új kolostorhoz tartozó területet (1323 és 1378). A török uralom másfél évszázada alatt vadonná yáltozott a kolostor és környéke. így találták azt a Buda felszabadulása (1686) után, az egykori kolostoraik felkeresésére kiküldött rendtagok. A rend nagy lendülettel látott hozzá az újratelepítéshez. Valamennyi középkori kolostor felújítására azonban nem került sor, mivel időközben megváltozott a rend munkaterülete is: a remeteélet a lelkipásztorkodás és - elsőnek Pápán - az ifjúság nevelése váltotta fel. A távoli, magányos völgyek helyett inkább a városokban volt szükség szerzetesekre. Az egyik ilyen új település volt a pesti rendház, amely a XVIII. század legelején rohamos fejlődésnek indult. Ennek az első perjele - Horváth Bernát - 1689-ben szerezte vissza Pilismarótot (ez a középkor végén a visegrádi pálos zárda birtoka volt) és vele együtt a hajdani pilisszentléleki kolostor birtokát is. Egyelőre nemigen vették hasznát ennek a távoli, nehezen járható erdőségnek. Bakay Imre prior azonban Pesten új templomot és kolostort - ma: az Egyetem templom és papi szeminárium - kezdett építeni. E nagy vállalkozáshoz természetesen sok pénz kellett. így került sor a pilisszentléleki völgy hasznosítására 1703-ban, amikor Bakay prior üvegkészítő mestert telepített ide, aki az erdő fáját használva a kemence fűtésére, jövedelmezővé tette a birtokot. Az üveggyártás alapanyaga, a kvarchomok a közeli Csipke-völgyben és Lencse-hegy lábánál ma is megtalálható, ám kitermelése már nem gazdaságos. András mester - akit mestersége után Hutás Andrásnak nevez a fennmaradt három szerződés - évi 110 rajnai forint bérleti díj fizetésére és 5 rajnai forint értékű üvegáru szolgáltatására kötelezte magát (1 akó = kb. 50 liter bor ára 4-6 forint; 4 ökör 90 forint; 4 ló 84 forint volt abban az időben). Helyszűke miatt csak az első szerződés magyar nyelvű szövegét közöljük az alábbiakban: „1703. május 13-án kezdődik Andrásnak a szentléleki erdőségben lakó üveggyártó mesterünknek, bérleti éve. Evi bér fejében 110, azaz egyszáztíz rajnai forintot tartozik fizetni nekünk. Ezen felül üveget is tartozik adni a rendház szükségletére 5 forint érték erejéig. Ennek az összegnek fejében engedélyt adtunk nékik, hogy kaszálják a szentléleki rétet ezen a nyáron. Ok viszont kötelesek őrizni az erdőt és távol tartani a behatoló szomszédokat. Ha pedig rajta érik őket, hogy másoknak fát adnak el, vagy szabad bejárást engednek nékik és nem állják útjukat, esetenként negyven forint bírsággal bűnhődhetnek. Kelt Maróton, a fenti évben és napon. - Bakay Imre testvér." Hutás András mesternek feltehetően a szerződés megkötése előtt is már e helyen kellett tartózkodnia, hiszen előzetesen meg kellett ismerkednie a tereppel, fel kellett tárnia a homokbányát, a letelepedés céljára alkalmas hely után kellett néznie és fel kellett építenie a kemencét: a hutát. Innen a település régi neve, amely ma is él a nép ajkán: Hutaszentlélek vagy egyszerűen csak Huta. Szinte megelevenedik a kép előttünk: az erdős hegyek között, a völgyi tisztáson, a patak közelében, a mai kocsma és vegyesbolt helyén áll a huta. Mellette néhány kőből és fából összerótt kunyhó: a mai község Jogelődje". Arrébb kis kert, szántóföld, rét és legelő. A mindennapi kenyér megszerzésének munkáján túl a kis telep lakóinak fő gondja az üvegkészítés. Összegyűjtik a szél-döntötte vagy tövön száradt fát. Kvarchomokot bányásznak, és szállítják a kemencéhez. Az elégetett bükkfa hamujából hamuzsírt készítenek. Amikor minden együtt van: kezdődik az olvasztás és a fúvás. A környékbeli vásárok idején pedig felkerekedik a mester és egy-két bizalmas embere, hogy pénzre váltsa a huta termékeit. Lassanként újabb és újabb telepesek kerültek András mester és utódai mellé. Három évtizednyi fennállás után megszűnt az üveghuta, de akkorra már megszületett a ma is élő község. Az 1740. évi szerződésben már 16 családfő vállalja el Horváth György pesti priorral szemben az úrbéri szolgáltatásokat. A szerződést kötő családok legtöbbjének neve mind a mai napig él utódaikban (Bodacz, Minczér, Pirtyák). A dolomitpor-forgalmazás Időrendileg a legfiatalabb pilisi „mellékhaszon". A fém, majd zománcozott edények és használati tárgyak általánossá válásával szükséges lett ezek tisztítása és fényesítése is. Pilisvörösvár élelmes németajkú lakói fedezték fel az e célra igen alkalmas dolomitport: a „reipsand"-ot. A pilisvörösvári dolomitsziklák tövében összegyűjthető finom málladékot, átszitálás után, fogattal 50-60 km távolságra is elszállították és értékesítették. A dolomitpor nemcsak mechanikailag tisztít, hanem vízzel keverve kis mértékben kalcium-magnézium-hidrokarbonáttá, illetve hidroxiddá, tehát lúggá alakul. A lúg zsíroldó hatásánál fogva - szintén tisztító hatású. Ma már eltűnt a pilisi, Pilis-környéki falvak utcáiról és a fővárosból a jellegzetes hangon reipsand!-ot kiáltó „vörösvári sváb". Helyette lényegében ugyanazt a dolomitpor ma Superdol vagy Extradol néven vásárolható az üzletekben. Dobay Pál Sakk - Az Esztergomi Sakk Club a megyei bajnokság megnyerése után osztályozót játszott az NB II-be jutásért. A jó képességű tatabányai Turul SE volt az ellenfél, ahol két mérkőzésen dőlt el a feljebbjutás. Esztergomban 7:5, Tatabányán 7,5:4,5, összesítésben 14,5:9,5 arányban az esztergomiak nyertek. A siker részesei: Burghardt József, Vass Ferenc, Tóth Gyula, Oravetz Ferenc, Horváth Márió, Horváth István, Szűcs Vlagyimir, Simán Gál Lajos, Tóth Tímea, Flórián Márk, Malatinszky Csaba és Kovács Géza csapatvezető. Tenisz - A senior ok vidékbajnokságát 16. alkalommal, ezúttal Tatabányán rendezték meg. A 40-es éveiben járó sportemberek egykoron Esztergomban, Komáromban és Nyergesújfalun játszottak NB-s csapatokban, most is helyt álltak. A 40 évesek körében 2. lett Karap Attila. A 45 éves korosztályban ezüstérmet nyert egyéniben az esztergomi edző, oktató és pályagondnok, mindenes, Szálka Endre. Ebben a korosztályban a párost az ugyancsak jónevű Balogh-Pánya nyerte. Triatlon - Balassagyarmaton az évente megrendezett ranglista-versenyen helyt álltak az Esztergomi Triatlon Klub fiataljai. Legfényesebben az ifjúsági váltóban a Pozsonyi Agnes-Osvald Adrienn-Nagy Angéla versenyzett, nyertek is. Egyéni eredményeik: Pozsonyi (2), Osvald (10) és Nagy Angéla (11). Fiú ifiknél: Németh Dávid (7), Hangya Bálint (28). A nagy létszámú mezőnyben közepes teljesítményt nyújtott a serdülőknél: Osvald Zsanett és Szabó-Rácz Nóra. Természetjárás - A Meteor Természetbarát Egyesület augusztus 6-12. között , Észak-magyarországi túrára indul. Útvonal: Ipolytarnócz Hollókő - Szécsény - Balassagyarmat - Salgóvár - Somoskő - Mátraszentistván - Ágasvár - Pallóskút. Bővebb tudnivalók: Bernáth Lászlóné: 06-20-579-3605. * A Téry Szakosztály tagjai augusztus 27-én a sátorkőpusztai barlangba túráznak. Pálos Esztergom és Vidéke MEGJELENIK ESZTERGOM VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL FŐSZERKESZTŐ: BENCZE CS. ATTILA SZERKESZTŐSÉG: 2500 ESZTERGOM, DEÁK FERENC U. 4. PF. 233 TELEFON/FAX : 06(33) 500-810 E-MAIL: ESZTERGOMESVIDEKE@VNET.HU SZERKESZTŐK: BÁNHIDY LÁSZLÓ, DR. HORVÁTH ISTVÁN, ISTVÁNFFY MIKLÓS, KAPOSI ENDRE, KODITEK PÁL, NAGYFALUSI TIBOR, DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD CÉG- ÉS OLVASÓKAPCSOLAT, REKLÁM: PÁLOS IMRE FELELŐS KIADÓ: DR. GÁBOR JÁNOS, A STRIGONIUM RT. VEZÉRIGAZGATÓJA 2500 ESZTERGOM DEÁK FERENC UTCA 4. TEL.: 06/33/510-040 NYOMDA: SFORI PRINT V. ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: VINCZE FERENC TELEFON: 06(33) 501-530 HU-ISSN 0864-7054