Esztergom és Vidéke, 2006

2006-08-17 / 34-35. szám - 2006-08-24 / 34-35. szám

Bzcnt Jatuátt azülínmniBa a nemzett gggagg hiikafljg, jelképe és szolgáloja! Esztergom és Vidéke www. esztergomesvideke.hu POLGÁRI HETILAP Alapíttatott 1879-ben * Alapító főszerkesztő: dr. Kőrösy László * Megjelent 1944-ig LXV évfolyam Új sorozat * XXI. évfolyam, 34-35. szám * 2006. augusztus 17. * 8 oldal * Ára: 100 Ft e-mail: esztergomesvideke@vnet.hu Nemzeti ünnep. A Patrona Hungáriáé és szcnl István király tiszteletének ünnepi hete Esztergomban. (Augusstns 15-tól 21-ig.) Ez a cím hű másolata az eredetinek, amely 1906. augusztus 12-én jelent meg az Esztergom és Vidékében. Az újság a címmel együtt az első ünnepi hét programjáról ezer példányban készült plakát teljes szövegét is átvette. A nevezetes centenárium alkalmából végiglapoztuk nagy múltú elődünk 1906-os évfolyamát. Hamar kiderült, hogy az 1905-ösre is szükség van, hiszen - ahogy ez gyakorta lenni szokott - volt egy előző rendezvény is. (Amolyan „feledik ", vagy „nulladik" - mindenesetre kísérleti.) A mai számunkban itt és az 5. oldalon közölt összeállítás minden idézetét és szemelvényét az Esztergom és Vidéke e két évfolyamából válogattuk. (A kiemelések tőlem: N.T.) Az 1905. évi előzményről alig múlt el március 15. - egy Szent István ünneplése című vezércikkből értesülhettünk: (...) Szent István emlékének tiszteletben tartása és ünneplése alól Szent István országának egy polgára sem vonhatja ki magát, ha a haza hű fiának kíván tekintetni, legyen bármily vallású, beszéljen bármily nyelven, valljon bármily politikai meggyőződést. Ebben az ünneplésben részt kell vennie minden magyar honpolgárnak, tekintet nélkül vallására és nemzetiségére, és arra kell törekedni, hogy ez a nap valódi nemzeti általános országos ünnepnappá avattassék. Különösen első helyen kell ezen ünneplésben állania Esztergom ősi városának, mely oly szerencsés, hogy e halhatatlan emlékű dicső királyt saját szülöttjének mondhatja, akinek emlékezetét messziről hirdetik az ezerév viharával dacoló szürke várfalak, melyek büszkén uralják a kis magyar alföldet és a hatalmas Dunát, és hirdetik messze földre történelmünk ragyogó korszakát. Az Országos Nemzeti Szövetség indította meg a mozgalmat abban az irányban, hogy Szent István emléke minden év augusztus 20-án ne csak egy házilag, hanem általános társadalmilag is méltattassék és ünnepeltessék. Lelkes hangulatú felhívásokat intézett a haza megyéihez, városaihoz és közintézményeihez, s örömmel látjuk, hogy a felhívások mindenütt visszhangra találtak. Esztergom város tanácsa is magáévá tette az ünnep ügyét és a polgármester f. hó 20-ára nagyobb arányú értekezletet hívott össze, mely Szent István emlékének helyi ünneplésével foglalkozik. Örömmel üdvözöljük a lelkes mozgalmat, és kívánjuk, hogy az minden esztergomi polgár igaz örömére minél impozánsabb és ragyogóbb nyilvánulást nyerjen, hogy megmutathassuk, miszerint városunk legnagyobb fiát hozzá méltóan tiszteljük és áldozunk emlékének. (március 19.) A következő hetek-hónapok során rövidebbhosszabb hírek adnak számot az előkészületekről: (...) polgármesterünk f. hó 20-án délután a Városháza nagytermében értekezletet hívott egybe, amely egy hat tagból álló kis bizottságot választott, melynek feladata lesz az idei, valamint az állandó jellegű Szent István ünnepség módozatainak kidolgozása. (március 23.) (...) A bizottság tegnap délután 4 órakor újból értekezletet tartott a Városháza tanácstermében, hogy az előkészítő munkálatokat megtegye. Mindenesetre illő volna, hogy Esztergom, mint a nagy király szülővárosa első sorban tegyen ki magáért, s mintegy a vezér szerepet ragadja magához a városok között, amihez megvolna ugyan minden kellék, de egy, a pénz hiányzik, ami azonban nem legyőzhetetlen akadály. Ez évben s egy-két évig rendezzük az ünnepséget szűkebb keretekben, de az alatt használjuk fel az időt arra, hogy azt országos jellegűvé fejlesszük, mert ha van város, mely a történeti vonatkozások alapján arra a legalkalmasabb, úgy az csak Esztergom lehet. Csak kitartás legyen! (április 27.) A lap legközelebbi száma már arról is tudósít, hogy a bizottság ezen az április 26-án tartott ülésén „nagy körvonalakban a program részleges megállapításával foglalkozott". Szerepelt ebben egyebek között „díszgyűlés a Széchenyi téren, lakoma lehetőleg a szabadban, délután népmulatság". Úgy határoztak, hogy felkérik a főegyházmegyei hatóságot: „Szent István napjára zarándoklatot állandósítson, továbbá hogy egy Szent István-szoborra, valamint a főispán indítványának elfogadásával egy Szent István-serlegre gyűjtést indítsanak meg", (április 30.) A főispán és Szent István két hét elteltével szintén együtt kap újabb sajtónyilvánosságot: A főispán névnapja alkalmából hozzá, a város által intézett üdvözlésre adott válasz felolvastatván, éljenzéssel tudomásul vétetett, ugyanígy a Szent István király emlékezetének megünneplése tárgyában kiküldött bizottság jelentése. (május 14.) Szent István első köztéri szobrára városunkban még több mint hét évtizedet várni kellett. (Ünnepi serleget viszont már 1906. március 15-én avatott - csak éppen Kossuth tiszteletére - a polgári egyesület.) Hogy az egyhangú éljenzések után mire volt elegendő a helyi szellemi és anyagi erő?... Lássuk a zárszámadást: mi szü• letett végül „a hegyek vajúdásából"? Szent István napja. Szent István első nagy királyunk emléknapjának méltó megünneplése iránt, mint lapunkban többször megemlékeztünk, nagyarányú mozgalmat indított a Nemzeti Szövetség. Folytak is az előkészületek. ez ügyben, bizottságok is küldettek ki, de látható eredmény máig sincs, így csak a hagyományos ünnepi istentiszteletet tartják meg 20-án de. 9 órakor a Bazilikában, melyre való meghívókat már szétküldte az érseki helynök. (augusztus 13.) Magyarok Nagyasszonya szobor a Bazilika előtt Balla András felvétele Az ünneplés tartalma tehát 1905-ben, az első próbálkozásra lényegében mit sem változott: nem vált hon- és várospolgárivá. Az egyetlen „látható eredmény": a Bazilika oszlopcsarnoka előtt felállított, azév augusztus 15-én megáldott szobor - ez is egyházi személyiség, Pór Antal prelátus kanonok magánadománya volt. (...) A nevezett szobrot hazánk itűnő szobrászművésze, Kis György alkotta. Nincs nálunk szobrász, ki őt az egyházi szobrászat terén fölülmúlná. A szobor 2,80 m magas, a talapzattal együtt 7 m és bronzból van öntve. A felfogás teljesen eltér az eddigi sablonos Mária-szobroktól, mivel azon Magyarország Nagyasszonya magyar ruhában, fején a magyar koronával, s kezében Szent István kormánypálcájával van ábrázolva. (augusztus 20.) * * * Furcsa egy nép vagyunk mi, esztergomiak. Ötven-hatvan évig tervezgetünk valamit, míg aztán elkezdünk úgy csinálni, mintha akarnánk valamit csinálni. Rettenetesen kürtöljük: ez lesz! ez lesz! De jön egy nap, mikor aztán mondjuk: az idén nem hajtják végre a tervet. Majd jövőre! Majd jövőre! S akkor újra terv marad a terv. S újra halljuk: Majd jövőre! Majd jövőre! És így tovább száz évig! (1906. július 29.) Nagyboldogasszony ünnepe Esztergomban Szűz Mária mennybevételét augusztus 15-én ünnepli a világegyház. A parancsolt ünnep - ami a katolikusok számára misehallgatási kötelezettséget jelent - ősi magyar elnevezése Nagyboldogasszony. Az idén 150 éves esztergomi bazilikának ez a búcsúnapja. Az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a püspöki kar számos tagjával, határon túli magyar püspökökkel és a közép-európai együttműködésben részt vevő nyolc országból érkezett püspökökkel közösen mutatta be. Az esemény kapcsolódik az engesztelő imaév programsorozatához. Az Egyház szent hagyománya szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének ünnepét már a VI. században megtartották Jeruzsálemben, és a VII. századtól Rómában is elterjedt. Az ünnepet Szent István király is megülte, és e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungáriáé-nak. (Szent István 1038-ban épp Nagyboldogasszony napján hunyt el.) Régi Szent István-énekek* Egész kötetre való Szent István-ének vagy dicsőítő költemény jelent meg irodalmunkban évszázadok óta. A legrégibb Szent István-ének bizonyára még az Árpád-házi királyok korában keletkezett és olyan népszerű volt, hogy a könyvnyomtatás föltalálása után sokszorosították Németországban. Akkor még nem volt könyvnyomdánk, hanem Németországban dolgoztattunk. A könyvírás és festés művészete akkor már betetőződött Hunyadi Mátyás világhírű könyvtárában, midőn a nürnbergi nyomda 1484-ben a következő sorokat adta ki magyar rendelőinek: O deucheuseeges zent job keez mal'et magiar ohaitua neez draaga genche neepeunknec nag' eoreome ziucunknec. Azt hisszük, minden olvasónk el fogja olvasni a régi helyesírású sorokat. A népszerű régi emlékek közül még egyet bemutatunk ma Szent István ünnepén. Ez a tizenkét soros zsolozsma valószínűen Mátyás kora egyik híres egyházi szónokának alkotása, mert Temesvári Pelbárt szerzetes Szent István-napi prédikációjában találták meg. Idvezlégy bódog szent István királ, Te népednek nemes reménsége, Idvezlégy mi megtérésünknek Bizon doktora és apostola, Idvezlégy minden szentségnek És igasságnak fénes tiköre. Te miattad hittünk Krisztus Jézusban, Te miattad idvezülünk és Krisztusban kérünk: Imágy ez te népedért, Imágy egyházi szolgálókért es Hogy egy ellenség se légyen Ragadozó ez te níped között Ámen. Érdekes, hogy a „dicsőséges szent jobb kézről" zengő négy soros ének, a múlt század elejéről való 1805. évi énekeskönyvben, már tizenhárom versszakra bővült, ma pedig már huszonnégy strófára terjed, amit Szent István ünnepén énekel a nép. Még érdekesebb volna, ha a Szent Istvánról szóló összes énekek hymnologiája közkinccsé válnék gyűjteményes kiadásban, *A fentieket alapító főszerkesztőnk, dr. Kőrösy László tollából idéztük; írása az Esztergom és Vidéke 1913. augusztus 20-ai számában jelent meg. Mivel szerkesztői műhelyünk idén a lapalapító születésének 150. évfordulójára emlékezik, a 6. oldalon egy, a napokban "felfedezetteredetileg a Budapesti Hírlap 1912. augusztus 20-ai számában megjelent másik érdekes írását is közöljük. (Bencze)