Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-27 / 30-31. szám

6 Esztergom és Vidéke 2006. július 27. 1456. július 22.: A nándorfehérvári diadal Csete István (1648 -1718) jezsuita szerzetes: MAGYAROK KÖNYÖRGÉSE (A nándorfehérvári hősökre emlékezve) Gerjeszd fel, Uram, az elöljáró rendekben, mind világi s mind egyházi igazgatók szívében azt a lelket, akinek szolgáltak jó szolgálatot az Istennek nagyobb dicsőségére, hazának megmaradására, pogányság megszégyenítésére, keresztyénség böcsületire a két diadalmas Jánosok ezen a napon, mikor O boldog emlékezetű gubernátor Hunyadi János, a magyarsággal barát Kapistranus Szent János a keresztes hadakkal Nádorfehérvár alatt sok pogány vért ontottak, mely victoria hírire e napot inneplő tisztelettel szenteli az ország. Ezek nem keresték, ami övék, hanem ami a közönséges jót, Isten és keresztyénség dicsőségét, hazáinak megmaradását, békességét nézte; amellett ezek kardot kötöttek, táborba, mezőbe kiszállottak, sok próbákat tettek, véreket ontották; azok vigyázása őrizte a keresztyén országok nyugodalmát; azok vére, sok ezereknek életit oltalmazta; azok vitézsége, sok szegénységnek vagyonát, édes álmát, falatját bátorságba tartotta. Ok hullottak, mi épültünk; az ő orcájokon szakadott le a veríték, a miénken a könnyek örömünkbe folytak le; ők éheztek, mi itthonn kedvünkre voltunk. Ország gyertyái voltak ők, magoknak fogytak, nékünk égtek, nékünk világoskodtak, kebelünkbe dicsőséget, kincseket hajtottak. Az ilyen nagy gondviselő uraknál nem regnált akkor a ludak törvénye: ki-ki magának; az égen nem nap az, aki nem világoskodik; a földön nem úr az, aki mások hasznára nem születik. Nem hallatott akkor az a privatum, ki az ország torkát metszi ma: ha két-három família magasztaltatik, és a többi pad alá; ezek tollasodnak, ezeren mezítelen maradnak; háromnak öröm, A nándorfehérvári csata (török miniatura) országnak siralom. Krisztus nem volna Krisztus, ha mindnyájunkhoz nem volna gazdag a kegyelemben, bővelkedő a szeretetben, hatalmas a váltságban; nem kedvezett egy nemzetnek, kirekesztvén más ország népit. Nem is volt ezekben^ miért válogatni: mindnyájan Ádámban elestünk, mindnyájan Krisztusban feltámadunk. Mi is, szerelmesim, amiből kitelik, Szent Jobbal, ki a Krisztus képe volt, legyünk szemevilága a vaknak, istápja a sántának, nyújtsunk kezet az elesetteknek. Rontson, aki pogány, raboljon, égessen, aki tatár hám vériből eredett, aki a kőnek mondja: Én Istenem! Mi, akik a megfeszített Jézust segétségül híjuk, annak erkölcsit kövessük, aki nem jött, hogy néki szolgáüjanak, hanem hogy szolgáljon, és a lelkét sokakért adja váltságul. Megjelent „A nándorfehérvári diadal 550. évfordulója" ezüst emlékérme A Magyar Nemzeti Bank 2006. július 20-án a nálndorfehérvári diadal 550. évfordulója alkalmából 5000 forint névértékű ezüst emlékérmét bocsátott ki. Az emlékérme előlapján egy szablya díszes markolata, míg a hátlapján - álló téglalap formájú keretben - Hunyadi János és Kapisztrán János egész alakos ábrázoláisa látható. Az érmét Soltra E. Tamás szobrászművész tervezte; 925 ezrelék finomságú ezüstből készült, súlya 31,46 gramm, átmérője 38,61 mm, széle recézett. Az emlékérméből 6000 darab verhető, ebből 3500 darab különleges -ún. proof- technológiával. Az érméket az érdeklődők a Magyar Pénzverő Zrt. Könyves Kálmán körút 38. alatt, valamint a Magyar Nemzeti Bank Látógatóközpontjában (Budapest, Szabadság tér 8/9) lévő üzlethelyiségében vásárolhatják meg. Az érmék a kibocsátástól számított három hónapig névértéken vásárolhatók meg. A Magyar Nemzeti Bank idén még újabb emlékérméket is kibocsát. Többek között augusztusban az egyházi építészet remekei sorozat: „Esztergomi bazilika" ezüst emlékérme kerül ki a pénzverdéből. Takács János doktor receptjei Ma már csak az idősebb esztergomiak emlékezhetnek rá, ki is volt az a doktor bácsi, aki öles lépteivel gyalog járta be a Kerektemplom körüli körzetét. O érdemelte ki többek között a „szíves Takács" megkülönböztető jelzőt, mert hamarabb volt EKG-készüléke, mint a Kolos-kórháznak. Osvai dr. nemes feladata kideríteni, mennyivel hamarabb? Mert például 1941 tavaszán az Esztergomban tartózkodó nagybeteg Babits Mihály szívéről még nem volt mivel felvételt készíteni. Pedig Takács doktornak akkor már a legmodernebb, könnyen hordozható Siemens apparátusa volt. Az esztergomi betegeket éppen négy évtizedig, 1935-1975 között gyógyította, nemcsak tablettákkal, de meleg tekintetéből sugárzó biztatással is. Receptjeiből most elküldött egyet (a Rajner János és a Horeczky Géza főorvosokéval együtt) Gerendás Jánosné, Kossuth L. u. 69. szám alatti lakos. Köszönet érte! Igaz, nem tipikusan Takács-vény, de a többsége, amelyekre e sorok írója még jól emlékszik, magistrális, vagyis a gyógyszertárakban elkészítendő ún. „kevert porok". Fejfájásra, gyomorfájásra, reumára, kinek melyik szervrészére kellett. Igaz, a gyógyszertárak drogéria jellege akkor még nem volt annyira szembeötlő. Mi lehetett ezeknek a régi, nagyon szerény kivitelű vényeknek a titka? Nemcsak a Takács doktorénak! Pszichés hatás is persze, de melyik valamirevaló készítménynek nincs ilyen faktora? Bizonyára az a meggyőződés, hogy ezt a receptet az orvos személyreszólóan csakis neki írta, a gyógyszerész pedig neki készíti el. Profán hasonlattal mint az öltözködésben egy gyári sablonmunka, vagy az a méretre készített kisipari darab. Természetesen ez utóbbi javára. Persze ez már a soha vissza nem térő múlté, de érdemes rá emlékezni. Nem tudok róla, hogy a rendelőjében valaha orvos-beteg vita lett volna. Személyes tapasztalatból ismerjük, más ma már az egész „szisztéma". Mégis, a Takács János-féle orvosi magatartásból tanulni lehet, sőt okulni kell. Ez mind doktor, mind a páciens javára válik. A „szíves Takácsot" pedig az esztergomiak soha ne feledjék el, mert körzete volt a családja, igaz „Hippokratész papja", talán az egyik utolsó. Utca még mindig nem őrzi nevét szeretett városában! Szorongó utódjaként a koporsójánál én búcsúztattam: „ Öles lépteiddel, Takács János bácsi, de jó volna ma is a nyomodban járni". Szállási Árpád dr. Df. TAKÁCS JÁNOS belgyógyáK »znkorvos o budapesti Szent Ulvón iúih4l v. oloivos* ESZTERGOM, Ko.«oth L. u. 63. Rendel: d. e. 10—12-ig. d. u. 5— 6-ig. — Telefon: 100. HC 9 /I KL fi* ^s^ji j-'^T Ff<5 f. A JA*; 150 éve született Kőrösy László (1856 -1918) Visszaemlékezés 3. Szerkesztői és írói munkásságából Még nem voltam nagykorú, midőn 1879-ben az Esztergom és Vidékét alapítottam, melyet azután nagy ambícióval tizenkét évig szerkesztettem. Bátor és korai szándékomat azonban siker koronázta. Fővárosi írótársaim közül sokan támogattak az úttörés korszakában. így sikerült csakhamar, hogy lapunk az esztergomi intelligencia fölkarolt kedvencévé vált. Sohasem felejtem el, hogy a „Sturm und Drang" korszakában Oltósy Lajos barátom lelkes sugallataival támogatott, melyek mindenkor a modern szellem és bölcs mérséklet útjain kalauzoltak. Nem volt sohasem sajtópöröm. Nem volt sohasem ellenségem, csak ellenfelem. Első könyven szintén szülővárosom kultuszára készült. A szentgyörgymezei temetőben pihen Rumy Károly tudós, akinek tömérdek kéziratait fia és leánya ismertette meg velem. Kiegészítettem tanulmányaimat azután az akadémia kézirattárában és megírtam Rumy életét 1880-ban. Doktorátusom írásbeli témája volt. Heinreich Gusztáv egyetemi német tanárom az Ungarische Revueben méltatta. Az első esztergomi naptárt 1880-ban szerkesztettem, és e munkát 83-ig folytattam. Fővárosi írótársaim és az akkori esztergomi írógárda közreműködésével ez a vállalat is kapóssá vált. Midőn az írók és művészek társasága Jókai vezetése alatt Esztergomba rándult, emléklapot szerkesztettem hírneves vendégeink tömérdek autogramjával. (...) Esztergom felszabadulásának a török járma alól, kétszázadik évfordulójára, 1883. október 28-án, ünnepi történeti albumot állítottam ki. Somogyi Károly esztergomi kanonokról a Szeged hálája c. emlékalbumba kért közleményem „A szegediek Széchenyi Ference" cím alatt jelent meg 1883-ban. Az esztergomi népről etnografikus tárcát írtam a Budapesti Hírlapba (1886. XI.3.). Magyarország hercegprímás címmel a Magyar Szalonban illusztrált cikkem jelent meg a jubiláló Esztergomról (1887.). Simor János hercegprímás aranymiséjére 1887-ben ünnepi emlékfüzetet szerkesztettem országos notabilitások autogramjaival. Ugyanez alkalommal 456 lapra terjedő illusztrált almanachot írtam Esztergom címmel, mely városunk múltját és jelenét ismerteti. Ugyanez évben bízott meg Hómann Ottó főigazgató az esztergomi reáliskola hiányzó krónikájának megírásával. Ezt a forrásmunkát beleírtam az akkor szerzett iskolai új annaleszbe. Megjelent a reáliskolai értesítőben is. Esztergom magyar és német kiadású ismertetésévelbízott meg 1889-ben a város. Ez a mű a würzburgi híres Reisebücher illusztrált füzetei közt jelent meg. Szülővárosunk múltjának és jelenének nevezetességei akkor kerültek a világjáró külföldiek ismeretkörébe. A Turista Egyesület felkérésére Esztergom táj szépségéről fölolvasást tartottam a magyarországi Kárpát Egyesület budapesti osztályának ülésén. Ez az ismertető értekezés illusztrálva a Turisták Lapjában jelent meg (1890). (...) 1880-tól 90-igszerkesztettem az agilis Buzárovits Gusztáv személyes kiadásában megjelent Mulattató Zsebkönyvtárat, mely 40 füzetben vidám elbeszéléseket és költeményeket közölt. Az esztergomi vállalat országosan népszerű volt. Magyarország öröme címmel Vaszary Kolos hercegprímás kinevezése emlékére díszes album jelent meg Buzárovits kiadásában (1891). Történeti becsű közlemények és jellemrajzokjelentek meg benne. (...) A nemes lelkű Majer István püspökről és érseki helynökről István bácsi címmel emléktárcát írtam a Magyar Hírlapba (1893. XI.23.). Balassa Bálintról, Esztergom 1594-i ostromában hős halált halt költőnkről a Magyar Szemlébe történeti emlékezést küldöttem. Esztergom leírására adott megtisztelő felkérést az Osztrák-magyar Monarchia írásban és képben című vállalat előkelő szerkesztősége. A szép fametszetekkel díszített közlemény megjelenése után Széli Kálmán miniszterelnök Őfelsége legmagasabb köszönetét fejezte ki 1902. február 10-én kelt rendeletével. Szülővárosom hírnevének gyarapítását még budapesti korszakomban is híven szolgáltam. (EVID, 1911., április 16.) (Folytatjuk) N.T.