Esztergom és Vidéke, 2006

2006-07-27 / 30-31. szám

2006. szeptember 1

4. Esztergom és Vidéke 3 150 év: Az esztergomi bazilika díszítései (5.) Az esztergomi főszékesegyház alaprajzára pillantva megállapíthatjuk, hogy a hatalmas méretű épületben a roppant falak és pillérek között még további termek húzódnak meg az eddig tárgyalt terek és a Kincstár múzeumi helyiségei mellett. Ezek részben nem látogathatók a turisták számára ami természetes is, hiszen például a sekrestyét más, az idegenforgalom számára nyitott templomokban sem mutatják meg a nagy nyilvánosság számára. Egyéb termek pedig az esztergomi főkáptalan funkcionális helyiségei. Egyes alkalmakkor viszont, amikor a bent zajló szentmisék miatt kívülről, a dunai oldalról lehet a Kincstárba jutni, az út a téli kápolnán át vezet, s ekkor meg lehet állni itt egy-két percre. A főtemplom külső és belső díszítéseinek tárgyalása során két szempont miatt érdemes kitérnünk a mellékterekre. Egyfelől méreteikkel, elhelyezkedésükkel az épület zárt téglatest formájának kiteljesedését segítik elő: ezek töltik ki az alapformát síkban és térben egyaránt. Belső kialakításuk általában egyszerű, funkcionális, díszítés nélküli, de a káptalani helyiségek utólagos festését mindenképpen ki kell emelnünk. A fent említett termek másfelől képző- vagy iparművészeti alkotásoknak is helyet adnak, s ezek (habár nem tartoznak szervesen a templomhoz) díszeivé válnak az őket őrző helyiségeknek. Ennek megfelelően figyelmünket ezekre a művekre is kiterjesztjük, a korábbi gyakorlatunk szerint. A Főszékesegyházi Kincstár értékeinek bemutatását viszont nem éreztük feladatunknak a bőséges összefoglalók és az intézmény önálló, múzeumi státusza miatt. Az eddigi áttekintéseink egyike is érintette azt a kisebb helyiséget, amely nem a bazilika szentélye mellett vagy mögött található, s apróbb átalakításon ment keresztül a templom építése közben. A Bakócz-kápolna sekrestyéje, mint korábban említettük, új alakot nyert az áthelyezés során, és itt falazták be annak egyes (külső) márványtöredékeit s az alapkövét is. Az eredeti sekrestyéből csak a kézmosó fülke maradt az utókorra, további két, itt őrzött márványdarab a várból került elő. Az évszázados kövek társaságában találjuk ma Jeges Ernő festményét Bakócz érsek római bevonulásáról, mely azonban csak témájában illeszkedik a terem atmoszférájához. A sekrestye ablakának elhelyezkedése elárulja, hogy nem volt egyszerű feladat összhangba hozni az épület egységes, külső homlokzatát a belterek kialakításával. Ha jól megfigyeljük, a Bakócz- kápolna maga sem szervesül egészen a főhajó belsejéhez: a kápolna mai bejáratát a szimmetria kedvéért el kellett kissé csúsztatni. A szemben lévő Szent István-kápolna kettős ajtajához igazítva két bejárat látható a főhajóban a 16. századi kápolna és annak sekrestyéje felé is, ez utóbbi azonban csak egy díszítő jellegű megoldás, mert itt nem szolgált átjáró a két tér között. A turisták által használt déli oldalbejáró felől viszont találunk egy ajtót a sekrestyébe, s a bazilika építése során (Scitovszky prímásig) csupán innen lehetett megközelíteni a vörös-márvány kápolnát is. Forró nyári napokon (így például a mostani időszakban) kinyitják a főtemplom északi oldalbejáratát is; ehhez csupán egy rövid folyosó vezet az előbb említett bejárati rész tengelyében. De mint az alaprajz mutatja, mögötte egy újabb lépcsőház húzódik, melynek segítségével az északi harangtoronyba lehet jutni. Ez utóbbi épületrész földszinti, megújult belterét 2001. augusztus 20-án áldotta Spányi Antal püspök, érseki helynök. Itt, a turisták fő útvonalától távolabb eső (máig nem eléggé hangsúlyozott) helyen, a Szent István protomártír templom mellett, ennek történelmi jelentőségére utalva Pátzay Pál hatalmas méretű honalapító-szobrát és Szent István királyunk székesfehérvári szarkofágjának másolatát állították fel. (A terembe azonban csak rácson keresztül lehet betekinteni.) A káptalan használatára szánt termek a főszékesegyház szentélye mögött, az épület sarkaiban találhatók. Ide a bazilika sekrestyéjén, a Kincstár földszinti helyiségein vagy - mint már utaltunk rá a nyugati kapun keresztül visz az út. Ez utóbbi esetben a két terem közti térbe jutunk először, melynek falát az esztergomi kanonokok arcképei díszítik. A két káptalani terem közül a téli kápolna az ismertebb, díszesebb. Ez az északi oldalon áll, benne két oltárral és két padsorral. Itt végzi a napi istentiszteletet a káptalan, a helyiség fűthető volta miatt télen is. A főoltáron Szent István és Szent Adalbert szobrai, mellette Szent Kelemen és Szent Bonifác vértanúk koponya- és csontereklyéi kaptak helyet. A terem falán Magasi Németh Gábor falképeit tekinthetjük meg. (A városunkban élt, ám kevéssé ismert festőművész első önálló, posztumusz kiállítását a Keresztény Múzeum rendezte meg tavasszal, s a képek őszig még láthatók a múzeum időszaki kiállító helyiségeiben. A téli kápolnához készült vázlat a kiállításon, az egyes falképekről készült reprodukciók - Cséfalvay Pál kanonok múzeumigazgató rövid írásának illusztrációja formájában - a tárlat katalógusában is szerepelnek.) A kápolna mennyezetén aranyozott mozaikot idéző háttér előtt Mária ül a Kisdeddel, ismét csak Szent Adalbert és Szent István király társaságában. A kép részben a középkori székesegyház díszes bejáratán, a porta speciosán szereplő ország-felajánlásának állít emléket. Az oldalfalakon a főkáptalan egyes tevékenységeit örökítette meg a festő. A legnagyobb falfelületet az a hármas kép borítja, melyen a hiteleshely vezetője, a teológia oktatója és a káptalani iskola működtetője szerepében tűnik fel. A déli fal a káptalan (mint a főpásztor tanácsadó testülete) hódolatát ábrázolja Serédi Jusztinián érsek beiktatása (1928) alkalmából, rajta a kanonokok egyenként is felismerhetők a portréik alapján. A főoltár mellett, a hatalmas ablak körül Szent Körösi Márk és Boldog Özséb alakjai tűnnek fel (a háttérben Kassa, illetve Pilisszentlélek látképével). Négy kisebb tondó is díszíti a terem falát a Kincstár helyiségei felé: ezeken a nagyszombati könnyező Mária, a Bakócz-kápolna kegyképe, valamint a káptalan kis- és nagypecsétje látható. (A mellékoltár felett viszont Nagy Lajos király mariazelli kegyképének egy másolata függ - ez szerepelt a magyar egyház ezer évét bemutató kiállításon is.) A kápolna ezen részét rövid boltív-szakasz fedi, amelyen a szerényebb díszítésű másik káptalani teremhez hasonlóan a Bakócz-kápolna archivoltjaira utaló rozettadíszítést találunk. Az ottani márványborítás reneszánsz pompáját idézik a téli kápolna festett indadíszei és puttói is. A kápolna még számos ereklyetartóval és egy nagy, rézborítású feszülettel díszes, de figyelmet érdemelhet itt Kemény László kanonok 18. századi ingaórája is. A káptalani tanácsterem falai csupán ornamentális díszítést kaptak, a falon azonban az esztergomi érsekek (köztük Paskai László és Erdő Péter), továbbá a legutóbbi pápák arcképei láthatók. A helyiség közepét a tanácskozó asztal foglalja el, a szépen faragott székkel. Korábban itt őrizték Hess Mihály olajfestményét is Vajk megkereszteléséről, amely ma a Vár lovagtermét díszíti. A képet eredetileg a bazilika főoltár-képének szánták. Az esztergomi főszékesegyház sekrestyéje kitűnik már óriási méretével is. Ide a templom kupolateréből, a főoltártól és a Kincstárból lejövő csigalépcső felől egyaránt el lehet jutni. Falán ugyancsak megtaláljuk Boldog Özséb és Körösi Márk ábrázolását egy-egy 18. századi olajkép formájában, illetve a magasabb posztra került esztergomi kanonokok portréit. Négy barokk festmény ezen kívül Krisztus elfogását, megostorozását, kigúnyolását és Péter apostol tagadását ábrázolja a hatalmas beltérben. A Kincstár termeiről szólva ér-. demes megjegyezni, hogy a múzeum kibővítésére egy emeleti helyiség átadásával Lékai László bíboros idején kerülhetett sor. Az új, hosszú bemutatóterem felett (a dunai homlokzat nagy, félköríves üvegablaka mögött) eddig a káptalani levéltár anyagát tárolták, de ezt éppen a napokban költöztették át a régi szeminárium épületébe. Ez a második emeleti szoba ugyancsak a Kincstárhoz tartozik majd a tervek szerint. A bazilika felszentelésének augusztus 31-én lesz a 150 éves évfordulója. Ez alkalomra adják át az említett, sok szerepkört betöltő szemináriumot, megszólal majd a nándorfehérvári diadal emlékére az elmúlt szombaton már megkondult nagyharang, és felcsendül egy koncert keretében Liszt Ferenc teljes Esztergomi miséje is. Akkor ez a mű a jeles eseményre íródott, s most a Baróti István orgonaművész által felújított, továbbépített orgonán hallhatjuk majd. Mert a hangszer és az épület (miként a megítélésük) alig észrevehetően folyton változik, díszeivel és berendezési tárgyaival, felszerelésével együtt. Istvánffy Miklós Fotó: Mudrák Attila 780 éve telepedtek le a szerzetesek Esztergomban (P) Napjainkban két esemény is ünnepélyessé tette a ferences rendhez tartozók és hozzájuk közel állók életét városunkban. A Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendtartományhoz tartoztak hosszú időn át. Az a szent volt a névadójuk, aki Hunyadi János társa volt a törökök elleni keresztes háborúban. Az egész világ megemlékezett július 22-én a nándorfehérvári diadalról, melyben Hunyadi János és Kapisztrán János vezette a seregeket. A ferences szerzetesrend szerte a világban végzi jótékony szolgálatát. Rómában székel a mindenkori generálisuk, napjainkban Jósé Rodrígez Carballo, aki az elmúlt években ellátogatott a magyar lakta rendházakba. Nyilván az ott szerzett benyomásai után tért vissza újra Magyarországra, ahová vele érkezett Várnai Jakab korábbi rendtartományvezető. Fogadta őket Paskai László bíboros, Majnek Antal munkácsi püspök, Udvardy György címzetes püspök, valamint a magyarországi mariánus és a kapisztránus rendtartomány tagjai. A ferences generális szentmise keretében jelentette be, hogy a jelenlegi két provincia egyesülését rendelték el. Határozatukkal létrehozták a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartományt. A beszédekben elhangzott, hogy Esztergomba II. Endre király telepítette le a ferenceseket 1226-1228 időben, akik németföldről érkeztek. 1233-ban létrejött az Esztergomi Custodia, mely rövidesen a Magyar Provincia nevet kapta. A tatárjárás után a Vízivárosban Szent László tiszteletére második kolostorukat is felépítették. A török utáni pusztítások nyomán új templomot és rendházat építettek Szent Anna tiszteletére (1716), az eltörölt jezsuita rend gimnáziumát pedig átvették. A mai rendház falai között középiskolát és internátust indítottak (1931). Ennek hagyományait ma is éltetik. Rómában az egyesített rendtartománytól a megújulást várják: „miként lehet hűségesnek lenni a múlthoz, miközben a jövőt építik ". Az új rendtartomány vezetőségébe városunkban is ismert szerzetesek kerültek: Magyar Gergely, Tamás Gábor, Hegedűs Kolos, Barsi Balázs, Varga Kapisztrán, Orosz Lóránt, Bukovics Milán és Fejes Antal.