Esztergom és Vidéke, 2006

2006-06-01 / 22-23. szám

2006. márc ius 30 . Esztergom és Vidéke 5 Pedagógus-ünnep Június 2-án 17 órakor a Dobó gimnáziumban kerül sor a peda­gógusok köszöntésére. Ünnepi beszédet mond Meggyes Tamás polgármester, majd átadja a „nemzet lámpásainak" a „Pedagógus Szolgálati Emlékérmet". Esztergom Oktatási és Ifjúsági Bizottsá­ga nevében dr. Magyar György bizottsági elnök köszönti a jubileu­mi jutalmazottakat. Majd kezdetét veszi az ünnepi műsor, melyen a Honvé^l utcai óvodások, az Árpád-házi Szent Erzsébet Középis­kola és Óvoda tanulói, a Zsolt Nándor Alapfokú Zene- és Művé­szeti Iskola diákjai, valamint a Petőfi iskola néptánccsoportja lép fel. Tanítók és virágok Felveszem a rakott szoknyám, hófehér a blúzom, térdzoknimat igazítom, fűzős cipőm kipucolom. Elmegyek ma iskolába, piros koc­kás kiskabátbá. Lesz ma kemény számonkérés, kérek pontos megje­lenést, nem tűröm a késést. Felteszek én kérem szépen, néhány fon­tos kérdést. Kezeket a padtetőre, nézzenek csak a szemembe. Lesni, súgni nem engedek, tiszta, pontos választ kérek. Virágos meghívót küldtem én azoknak, kik az iskolában vélem fá­radoztak, dimbes-dombos életútra el is indítottak. Hátitáskám meg­pakolva kísértek ki a kapuba. Körbejárom az iskolát, minek fala nincsen, kopogtatnék én az aj­tón, de biz' ajtó sincsen, kulcslyukon is belesnék én, de kulcslyuk sin­csen. Pedig tudom, várnak énrám a kékszínű csendben. Belépek most váratlanul, fel is állnak menten. Szilágyi Erzsike je­lenti is, hogy a létszám, a lecke rendben. Ha már kint van Erzsi néni, tessék csak felelni, hogy tudta a botke­zemet az írásra rávenni, a sok betűt a szűk sorba vélem tereltetni. Füzetemen a szamárfül bizony nagyot hallott, ujjam nyoma, tintapa­ca jó nagyra meghízott. Kiserdőből az ibolyát most halomra tépem, hol nyugszik az öröklétben, oda széjjelhintem. Bak Jucika következik, maradjon csak ülve, fals hangomat az énekórán bizony hogyan tűrte. Feleljen csak kérem szépen, hogy sze­dett Ön rácba, hogy sikerült bevinnie engem a néptáncba. Egy nagy kosár bazsarózsát oly szívesen vinnék, Juci nénit közepébe bele is ül­tetném. Mátraiék két leánya Margitka és Lili, hogy tudtak egy életen át dalból, rajzból annyi szépet adni, tisztességből, emberségből példaké­pem lenni. Hogy ha mostan jól felelnek, a mezőre én ki is megyek, a sok nyíló szép virágból nagy csokorral szedek. Felnyitom most a zongorát, le is ülök elé, hallgassa csak Dancs ta­nár úr, hányszor ütök mellé. Nézzen csak rám, úgy feleljen, nem en­gedem azt, hogy lessen, kívülről kell a dalt fújni, kottaképet fejből tudni. Feleljen csak, hogyan bírta, ha eljött az énekóra, botfülünkön alig bújt be az a fránya nóta. Hogy ha nem ment, azt sem hagyta, kar­éneken bezavarta. Az Ön esze mindig ott járt, hol szólott a figemadár. Hoztam szép kék pipafüstöt, egy nagy üsttel madárfüttyöt. Osztályfőnök Pásztor Mihály, Önnél volt sok puska, abból tudta nem írt leckét gyakran az Etuska. Feleljen csak, honnan tudott oly tudományban hinni, amiből az én fejembe nem ment soha semmi. Számoljunk most együtt rendben, egy meg egy az kettő, ami elszállt, vissza nem jő, negyvenöt esztendő. Egy szál rózsát adok Önnek, tu­dom, elfogadja, megőszült hajam szálát vélem számoltatja. Nem ha­ragszom azért Önre, mert oda adott másnak, átkísért egy másik ka­pun középiskolásnak. Az a kapu most is ott vár, előtte áll Halász tanár. Talán Ön a tenye­rébe írta, vagy volt Önnél jól elrejtett puska, a szemünkből rögtön ki­olvasta, alig izgat minket az algebra, gyenge eszű kisleányra ,ha kint vár a Jóska. Ha Ön egyet rikkantott, rezgett a vadsóska. Botanikus kis kertünkbe beljebb is sétálok, ottan nyílnak éppen Önnek a szép tulipánok. Kedves, szelíd Micu bácsi, tessék csak felelni, hogyan tudott né­künk mindent egy szóra elhinni? Sokszor bizony csak azért tanul­tunk, Micu bácsi gyenge szívét meg ne szomorítsuk. Szednék Önnek tavirózsát, de tavastól is oda adnám, ha a leckét felmondhatnám. Az első padba üljön csak ki Bárányi tanár úr, nem szeretem, ha mélázgat ott a padon hátul, akkor vagyok nyugodt, ha a barna szemét látom. Magyar szóra Ön tanított, szépírásra igazított, sok szép vers­sel bolondított. Feleljen csak most, ha készült, jó talajra hullt a vetés? Kell-e vélem szégyenkezni, Ön tanított szép szót szedni. Patakpartra most kimegyek, ott találok nefelejcset, hej, de én azt le nem szedem, Ön helyett is nézegetem. Mit csúsztat át a pad alatt, tessék csak kihozni, látom én azt a szí­néről, hogy egy földrajz óra. Drága kedves Tempfli tanár máma megint handabandál. Arra kérem, most feleljen, azt az órát honnan vette, a sok hantát honnan szedte, mely a sok száz földrajzórát oly meséssé tette. Átvágtunk mi Szibérián, végeláthatatlan tajgán. Ön­nel voltunk mi fogságban, Ön ment elöl, mi utána, a nagy hóból be­vágtattunk a zöld kukoricásba. Ment a vonat, zakatolt, hopp, ottan egy dinnyeföld. Lelép Ön a vonatról, felkap hat-hét görögdinnyét, el­éri még a szerelvényt. Aztán elvisz Afrikába, vadregényes Zambiába. Felugrott egy elefántra, majdnem kitörött a lába. A gumifa jó, hogy ott volt, nem sínylette a karambolt. A bajt a sofőr átaludta, autóstól az útra visszadobta, mintha mi sem történt volna. Csokrot kötök szó­virágból, szép emlékből, sóvirágból, egy szál rengő szíwirágból. Szabó Endre osztályfőnök, meg kell, hogy Önt intsem, kitől kapott Ön engedélyt, hogy megöregedjen? Itt az intő, vigye haza, nehogy alá­hamisítsa, magától az ki is telik, illetlenül viselkedik. Álljon kérem vigyázba, dobja el a botját, ne termessze hiába, igya meg a borát. Szi­gorúan kell Önt fognom, körmére kell néznem, mondja kérem csak utánam, mert majd visszakérdem: tanítványnak soha se mást, csakis minket kérne. Tessék kérem jól tanulni, sokat-sokat gyakorolni, hegynek-völgynek sok virágát tőlem elfogadni. Felállók most óra végén, meghajtom fejemet, kezembe még szoron­gatok néhány nefelejcset. Azokat most oda teszem, kik ma nem felel­tek, ültek rendben, vártak engem a kék színű csendben. Bereczné Szállási Etelka Könyvtári hírek Június 2-án 17 órakor a Helischer József Városi Könyv­tárban a 77. Ünnepi Könyvhetet beharangozó rendezvényként „Két kötet Esztergomról" címmel rendez könyvbemutatót az in­tézmény és a Pont Kiadó (Buda­pest). Onagy Zoltán Babits eszter­gomi éveinek szentelt Tavasz iramlás ősszel című regényét és az Ötvenhat író esztergomról cí­mű antológiát Szávai Géza író, a Pont Kiadó főszerkesztője mél­tatja. * A szlovákiai magyar művé­szeti folyóirat, az Atelier váro­sunkban csak a könyvtárban vá­sárolható meg! * A könyvtár az '56-os forrada­lom 50. évfordulójára vetélkedőt hirdet középiskolások részére. A kiírás részleteiről az érdek­lődők a könyvtár honlapjáról (www.vkesztergom.hu), illetve a középiskolákban tájékozódhat­nak. * Az intézmény gyermekkönyv­tári nyári tábort hirdet 6-10 éves gyerekeknek. A részletek a www.vkesztergom.hu honlapon olvashatók, illetve a könyvtár te­lefonszámán (523-170, 401-919) kaphatnak felvilágosítást az ér­deklődők. Az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg Sárándi József, Leányváron élő költő Birtokviszony című új verseskö­tete, a karcagi Barbaricum Könyvműhely gondozásá­ban. A költeményekhez szervesen kapcsolódik Czirok Ferenc képzőművész ihletett grafikái. (a szerk.) Sárándi József: Fegyvered a toll Kinek, s minek akarsz megfelelni? Bábu holtan is lehetsz a férgek játszmájában. Úgy féled a mellőztetést, mintha üdvösséged múlna rajta, pedig Istent is csak képzeled, hogy léted ne hidd, akár az állatok, egészen oktalannak. A többség sorsába vágó rejtett fordulat árulkodik a világi tulajdonvisz onyról, s ha van szemed láthatod e látomás fontosabb privát bánatodnál. Hagyd a sikert az okosoknak, ők mindig tudják, mit miért adnak föl magukból. Fegyvered: a Toll, s amennyit gondolni mersz, akkora birodalmad. Sárándi József 1945-ben született Cserepesmajoron. Verset és prózát egyaránt ír. József Attila-díjas. * Megjegyzés Június 8-12. között - immáron 77. alkalommal ­rendezik meg az Ünnepi Könyvhetet, melyet az alapí­tó, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egye­sülése szervez. A központi rendezvény helyszínei - a hagyományokhoz híven - Budapest, Vörösmarty tér, továbbá az ide nyíló Deák Ferenc, Váci és Vigadó ut­cák. A könyvhetet június 8-án 16 órakor Parti Nagy Lajos író nyitja meg. A rendezvénnyel egyidőben - eh­hez szervesen kapcsolódva - rendezik meg az 5. Gyer­mekkönyvnapokat is. Felkészülés a Duna áradására, anno... Az időjárással kapcsolatban sok szörnyű dologgal ijesztgetnek a tudó­sok, pedig sok gondot okozott már a régi időben is. Árvíz és aszály rend­szeresen váltogatta egymást. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Levéltárban a vá­ros jegyzőkönyveit olvasgatva sok adatra bukkantam. Ezek tulajdon­képpen kisebb események voltak, amiket elődeink nem örökítettek meg vörös márványtáblákon, me­lyeket a figyelmes sétáló lép­ten-nyomon felfedezhet Eszter­gomban. Az 1838-as árvíz valóban nagy katasztrófa volt. 1799-ben a megáradt Duna jég­gel együtt érkezett. A Körtvélyes­szigeten álló kunyhó, amelyben a komp köteleit tartották, a ,jég ál­tal öszve rontatott", újraépítését elrendelte a város vezetése. A „sze­gény Tabániak", akiket az árvíz megkárosított, az erdő tisztításá­ból kaphattak karókat és vessző­kévéket építményeik megjavításá­Arvíz, anno 2006. (Fotó: Bencze Zsolt) hoz. Tíz év múlva ismét vízáradás volt Böjtelő (február) havának ele­jén. A város helyzetéről és a károk­ról Falk Bálint polgármester és Ju­hász János tanácsbeli úr számolt be. Gondot okozott, hogy a Buda (ma: Kossuth) utca és a Hosszú-so­ri (ma: Simor János) kertekből a víz nem tudott kifolyni. Jadtzig György földmérő felügyelete alatt végezték el a kiszivattyúzást. Ta­bán ismét nagy károkat szenve­dett, az összedőlt házak helyett a város szorgalmazta, hogy ne a régi helyen és erős alapra építsenek. A Helytartó Tanács felhívta a tégla­gyár figyelmét, hogy a „téglákat minden nyereség nélkül adassa". Több család kiköltöztetését kellett megszervezni. A feladat Szloboda Ferenc városi kapitányra hárult. A szűkölködő kárvallottak számára több alkalommal gabonát osztot­tak a „Királyi Élés házból", amit a következő évi aratáskor vissza kellett adni. A szűkölködőknek több településről küldtek élelmi­szert vagy pénzsegélyt. Az 1823-as év Szent András ha­vában (november) a Duna ismét áradt. Muzsik Ferenc polgármes­ter felkészítette a veszélyre a vá­rost. Utasításba adta, hogy a mol­nárok és a halászok hajóikat hoz­zák jó állapotba, hogy „segítségül lehessenek ". A strázsák őrködtek a veszedelmes helyeken, a város ala­csony pontjain. Ha a víz veszedel­mesen nőne, dobszóval kellett je­lezni. „A pékek pedig kenyér lisztet porciózzanak a károsodottak segít­ségére. " Eltelt hét év és a Duna március­ban ismét jeges árral fenyegetett. Krakovitzer Ferenc polgármester előzetesen a károk enyhítése céljá­ból az alábbi rendeleteket hozta: a marhatartó gazdák mentsék a ta­karmányt a Szérűskertből, állatai­kat hajtsák magasabb területre; a fakereskedők szintén helyezzék biztonságos helyre áruikat; a Ta­bán, a Teréz iánum területén élők, valamint a Hévíz utcai lakosok há­zaikat támasztékokkal erősítsék meg; a pékeket ismét felszólította liszt tartalékolására; a molnárok és a halászokat szintén utasította, hogy a csónakokat, hajókat tart­sák készenlétben. Hiába próbálkoztak a fagyos időben gátak építésével, mert a Körtvélyes-sziget „felső farkánál három helyen a határba szakadt a víz", ekkor a Hosszú-soron (Simor János) és az Árok utcában 88 há­zat döntött össze. A város utcáiban felvigyázó biz­tosok őrködtek: Tabán és Teréziánum: Krako­vitzer Ferenc polgármester; Duna utca (Deák F.): Tarkovits Basilius főbíró; a Lőrinci kaputól Hévíz ut­ca és Hosszú sor (Simor J.): Pinke István kapitány; Öreg utca (Jó­kai): Falk János tanácsbéli úr; Szent Anna utca (Mikszáth): Hor­váth Imre tanácsbéli úr. A Piacra (Széchenyi tér) pedig Heliser Jó­zsef tanácsbéli úr kapta a megbí­zást. A városban állomásozó gyalog­ezred katonái is járőröztek az ut­cákon, fáradozásukért a város fe­jenként „egy font Marha húst és egy itze bort utalt ki". Az árvíz lehúzódása után a há­zak felépítéséhez támogatást kap­tak a károsultak. A szűkölködőket az „ide való Gazdák" élelmiszer­rel, liszttel, vajjal, krumplival segí­tették. A jól szervezett védekezés eredményeként „Emberben, Bar­mokban semmi kár nem esett". Az árvizes területet Palkovics Károly főorvos utasítása szerint klórmésszel fertőtlenítették. A visszaköltözésre csak ezután ke­rülhetett sor. Az emberek mindig szívesen te­lepedtek le az éltető víz közelébe, de számolniuk kellett az időjárás kiszámíthatatlanságával. Hetvesné Barátosy Judit

Next

/
Thumbnails
Contents