Esztergom és Vidéke, 2006

2006-01-19 / 3. szám

2006. január 19. jgagtgrqom és ffitáeke 3 Szemszögek Városi tulajdonba került a Für dő Szálló épülete Az előzetes elképzelések sze­rint bontásra kerülne a hetvenes években épült traktus, s a strand felé konferenciaterem, a művelő­dési ház mögötti parkolóban pedig mélygarázs létesülhet. Az orszá­gos tervpályázatot a legjobb terv, a legjobb ötlet megtalálása végett ír­ja ki majd az önkormányzat, mely­nek eredményét már a tavasz vé­gén vagy a nyár elején nyilvános­ságra hozhatják. Ezt követően pe­dig sor kerülhet a kiválasztott terv, elképzelés megterveztetés­ére. (Addig a műemlék épület tető­zetének helyreállítását, a modern szárny elbontását igyekszik elvé­gezni az önkormányzat.) Mert en­nél több forrással nem rendelke­zik, a város a tervpályázati ered­mény kivitelezésének finanszíro­zásához megfelelő, igényes, tisz­tességes szakmai befektetőt keres. Egy kis múltidézés A sajtótájékoztató második ré­szében dr. Horváth István régész, a Balassa Múzeum igazgatója (fo­tónkon) ismertette a hajdan volt fürdő és az épület történetét, szólt a leghíresebb lakóiról, Széchenyi István és Kossuth Lajos itt tartóz­kodásáról. Rövid előadásából kide­rült, a város kulturális életében egykor meghatározó szerepet be­töltő színházterem és az 1920-30-as években pezsgő helyi fürdőélet ugyancsak okot ad az eredeti funkciók visszaállításához, az esztergomi Fürdő Szálló re­konstrukciójához. Az épület helyén a helyi termál­források táplálta melegvizű tó volt, amelyen III. Béla felesége nyitott meg nyilvános közfürdőt. A káptalani területen 1840-ben határozták el szálloda létesítését. Ezt követően a tavat lecsapolták, medrét föltöltötték, a forrásokat kiboltozták, és vizüket vezetéken csatlakoztatták az 1842-ben négy­kerekessé, amerikai rendszerűvé alakítva modernizált vízimalom­hoz. A Hévíz-tó helyén 1600 vörösfe­nyő cölöpre állítva építette meg Gr amiing Ignác esztergomi ács- és építőmester Zofahl Lőrinc pesti építész tervei alapján vidékünk egyik első szállodáját, a Fürdő Szállót. A szálloda a mögötte lévő, vele kapcsolatban álló gőz- és kádfür­dővel együtt klasszicista stílusban épült meg 1842-ben. Híres vendége volt 1848 szep­temberében Széchenyi István gróf, és október 18-án Kossuth La­jos. Az azóta elbontott hátsó épület­szárnyban színház is működött, ahol 1951-ben tartották az utolsó előadást, a János vitézt. (I. M.) Élményfürdő, igazi élményekkel... (dezső) Sz. Károly már törzs­gárdatagnak számít a fürdőben: - Először ingyen kipróbáltam. Tényleg nagy élmény volt! Azóta rendszeresen, általában hetente járok ide lubickolni, mely után szinte élmény a munka! - Nagyon sok budapesti vendégünk van ­mondja az egyik ott dolgozó. De so­kan jönnek a városunkból és kör­nyékünkről is. Egyelőre tudjuk tartani a várt látogatási létszámot, és ez nagy öröm! Persze az esztergomi látvány­fürdő igazi „próbája" tavasszal, il­letve nyáron lesz! Akkor dől majd el, hogy beváltotta-e a reményeket a sokak által bírált, vagy éppen agyondicsért létesítmény... Január 20-án 16 órakor a városi könyvtárban az Eszter­gomi Városszépítő Alapítvány Kuratóriuma nyilvános ülést rendez. A fórumon köszöntőt mond Tétényi Éva, a Kuratóri­um elnöke, Tóth Franciska, az EVA titkára pedig beszámol az Egyesület gazdálkodásáról és a 2005. évi felújítási pályázatról. Ezt követően dr. Horváth Ist­ván, a Balassa Bálint Múzeum igazgatója tájékoztatót tart a városban folyó régészeti feltá­rásokról és az új városi múze­umról, majd Meggyes Miklósné, kuratóriumi tag összegzése hangzik el a virágosítási akció­ról és az ifjúsági városvédő tá­borról, végül dr. Prokopp Mária művészettörténész professzor a Bazilika felszentelésének em­lékéve alkalmából tart előadást. „A kamera megörökíti a dolgo­kat, s ha kellő türelemmel figye­lünk, a világ képei ipögött egy­szercsak elkezdünk LÁTNI." (Róbert Bresson) A Dobó Galéria idei első kiállí­tását nyitotta meg január 13-án Kovács Ildikó. Vendégkiállítónk Szekeres tanár úr ismerősei, a „le­sipuskás" fotózásban régi, kedves társai. Békéscsabáról jöttek (földi­jeim!) és két, valóban sajátos szemszögű alkotó-fotóst ismerhet­tünk meg személyesen és kiállított képeik láttán. Kalmár Zsolt képi-nyelvi gon­dolkodónak vallja magát. Megért­jük miért, ha katalógusa mottóját értelmezzük és összevetjük vele fényképeit. „Verseket is ír. Vizuális gondolkodás alatt azt érti, hogy egyszerre van jelen a képi élmény és a hozzá tartozó asszociáció. A kettőt nála nem lehet elválasztani, ezért helyez nagy súlyt a címadás­ra" - és az alcím-adásra, mert nemcsak természeti, hanem szo­ciofotókat és életképeket is készít. De a képre-pillantás másodpercei­ben, annak megörökítésében csak­nem mindig humor vagy kitörő ne­vetés bujkál. „Kedvenc időtöltése az utazás, amely számára fizikai értelemben is a képi élmény megszerzése, átvitt értelemben pedig az adott jelenség lehetséges üzenete és az ezt kifejező nyelvi árnyalatok szinte kimeríthe­tetlen tárháza." Öt földrész ötven­öt országában készített felvétele­ket. A tárlaton igen távoli tájakat is felfedünk, ezek: Nairobi, Rio de Janeiro, Havanna, Bahama-szige­tek. Európa rejtett szépségeit Olasz-, Spanyol-, Német-, és Gö­rögország különleges „szögei", zegzugai idézik meg. Kalmár Zsolt 1957-ben szüle­tett és 1979 óta fényképez. Civil­ben többdiplomás tanárember és háromgyermekes édesapa. Békés­csabán él és dolgozik, több neves és országos fotóművészeti alkotó­csoport tagja. Itthon és külföldön állítja ki diáinak reprodukcióit. Az utánpótlás-neveléséről a Vá­rosi Fotóklubban és országjáró diavetítésein gondoskodik. Képei „nemcsak látvány, ha­nem rejtett üzenet" hordozói is, melyek megfejtését városunk tár­latlátogatóinak szíves figyelmébe ajánlom. Másik kiállítónk Szőke Péter természetfotós 1970-ben szüle­tett, 1988-tól fotós. Eredeti foglal­kozása fényképész. Ifjúkorában Homoki Nagy István természet­szeretete és filmjei hatottak rá. A lakóhelyéhez közeli, szelíd békési tájak - a Körös vidéke, holtágai, erdői, a puszták - megismerése és természeti szépségeinek felisme­rése szülői háttérből, családi hor­gászatokból és kirándulásokból ered. Ezek az élmények nyitották fel a szemét és ösztönözték az újabb és újabb természeti élmé­nyek megszerzésére és megörökí­tésére. A Madáregyesületi közös érdeklődés és munkásság, a sok­éves megfigyelés (les-sátorban, akár 20 fokos hidegben vagy 50 fo­kos melegben) igen eredményes tudományos ismereteket adott és kiadói munkákat is hozott: rangos bel- és külföldi kiadványokban, madárhatározó szakkönyvekben jelennek meg honos és „átutazó" madaraink „portréi". A kiállított képek „modelljei": gulipán, fattyúszerkő, szarka, háziveréb, szürkegém, kis lile, sordély, barátcinege, kanalasgém, füstös cánkó, nyárilúd, fekete és fehér gólya, tőkésréce, kiskócsag, darvak, jégmadár, kanalasgém, tengelic, gólyatöcs, dankasirály, sárga billegető, fácán, holló, nagygoda, piroslábú cankó, ugar­tyúk, csuszka, kékcinke és túzok a dévaványai rezervátumból. Ter­mészetesen mindegyikük más­más szemszögből, élettevékenysé­geik közepette megragadott vagy éppen hogy hosszasan, türelmesen meglesett pillanatokban. Jó lenne, ha nemcsak a tár latlá­togatók, hanem városunk biológia szakos pedagógusai tanítványaik­kal egyetemben tekintenék meg ezt az igen hasznos, természet- és környezetismereti tudásanyagot bővítő, harmonikusan rendezett és szép kiállítást, amely január 27-éig tart nyitva. Horváth Gáborné dr. Evangélikus könyvbemutató (d.) December végén rendezték meg az evangélikus templom gyülekezeti termében Molnár Gyula hajdani evangélikus lelkész posztumusz könyvbe­mutatóját, melynek címe „A reformáció nyomai Esztergomban és környé­kén". Misura Tibor nyugalmazott lelkész - Molnár Gyula egykori barátja és lelkész-kollégája - ismertette a lelkész-író életútját, valamint a könyvet, mely kilenc fejezetből áll és ismerteti széles történelmi kitekintéssel az esz­tergomi evangélikus gyülekezet történetét. Molnár Gyula 1989. július 22-én halt meg, tehát 16 évig nem akadt a könyv kiadóra. Most viszont az egyház és a hívek adományának köszönhetően megjelenhetett a számos fotót és do­kumentumot tartalmazó kiadvány, melyet a más felekezet hívői is érdeklő­déssel forgathatnak. József Attila utolsó napjai (-zső) Ónagy Zoltán, városunkban élő író-újságíró drámát írt József Attila utolsó napjairól, melyet december végén a Bajor Ágost Művelődési Házban a Klubszínpad tagjai színre vitték, mintegy negyven percben. József Attilát élethűen és kellő alázattal, szerénységgel Bakos Norbert alakítja. Testvérét, Jolánt pedig Tácsik Zsófia jeleníti meg, aki kiválóan mu­tatja be azt az önfeláldozó szeretet, mellyel a költőt próbálja megmenteni a tragédiától. Gyömrői Edit pszichiáternőt a darabban Bán Rita testesíti meg, nagyon jól eltalálva a doktornő rideg, de igazságos egyéniségét. József Attila nagy szerelmét - akiért töbjb mint valószínű, hogy a költő a vonat alá mene­kült - Bíró Nóra játssza. O Flóra, aki szerelem helyett csomagban almát küld az öngyilkosságra tudatosan készülő költőnek. Ónagy Zoltán drámája kiválóan tárja elénk azt a nyomasztó társadalmi és családi légkört, mely az egyik legjelentősebb magyar költő öngyilkosságához vezetett... Könyvespolc: A székely népi humor gyöngyszemei Karácsonyra egyik, irodalmi ízlésemet kiválóan ismerő rokonomtól stíl­szerű ajándékot kaptam. Egy vékony, de annál tartalmasabb könyvet, mely­nek címe: „Hargitán innen - Hargitán túl", avagy: Székely népi humor. A könyvet a Palatínus Könyvkiadó adta ki, az előszót Nagy Pál írta, és ő is vá­logatta össze a különböző néprajzi gyűjtések alapján a székely humor gyöngyszemeit. Vannak benne vidám elbeszélések, népi aranymondások, és természetesen rengeteg székely vicc - többek közt Kriza Jenő, Tiboldi Ist­ván, Duka János, Bözödi György és mások gyűjtése alapján. Befejezésül egy mondókát idézek a sok közül: „A szeretőm olyan jó, / este szamár, nappal ló / ha azt mondom cu, helyre / felszökik a tűzhelyre!". Dezső László MOZART - 250 Két öklét köntöse zsebébe süllyesztette. Az ablakhoz lépett és hosszasan nézte az őszi égbolt hunyorgó csillagait. Aztán elfor­dult az ablaktól, és járkálni kez­dett a szoba közepén álló asztal körül. A háromkarú gyertyatartó­ban idegesen rebbentek meg a lán­gok. A fiókos szekrénykéhez sé­tált, és a tetején álló kalitkában al­vó kanárit figyelte. A madár felri­adt, tollait zavartan felborzolta, és halkan pittyentett néhányat. To­vább lépett, és megállt a díszes ke­retű falitükör előtt. Egészen közel hajolt hozzá, és tűnődve vizsgál­gatta homályba vesző arcvonásait. Hirtelen úgy érezte, hogy az a pár nappal korábban nála járt álarcos idegen néz vissza rá, aki a gyász­misét rendelte tőle. Megborzon­gott. Elfordult a tükörtől, és szoro­sabbra fűzte köntösének övét. Le­hajtott fejjel tett néhány lépést. A csend szinte tapintható volt. Az asztalon álló korsóból bort töltött poharába. Ivott néhány kortyot, majd hosszasan elgyönyörködött a rubin színű italban táncoló gyertyafényen. Ekkor egy közeli toronyóra ér­ces hangja kettőt ütött. Letette a poharat. Gyors mozdulattal leült karosszékébe. Tollát a kalamáris­ba mártotta és az asztalon fekvő üres kottalap tetejére szépen for­mált betűkkel felírta a címet: "Requiem di me W. A. Mozart, mpr.1792". Pedig Bécsre ekkor még csak 1791 októberének ötödik hajnala köszöntött. K.E. Ökumenikus imahét (nati) Az ökumenikus nyolcna­pos imahét városi rendezvényei­nek első eseménye Kertvárosban, a Szent István királyunk tisztele­tére szentelt, katolikus templom­ban zajlott. A keresztények egységéért vi­lágszerte megrendezik január har­madik vasárnapjával kezdődően az ökumenikus imahetet immár több évtizede. Idén a január 15-£n kezdött nyolcnapos programot Ír­országban állították össze. A szo­kás szerint a különböző felekezetű gyülekezetek egymás templomai­ban, imaházaiban tartanak isten­tiszteleteket. Ilyenkor együtt imádkoznak a keresztények egysé­géért, a Krisztus-hívőkért. Bibliai szövegek, igemagyarázatok, imák és éneklés tölti ki az összejövete­lek idejét. Az idei bibliai idézet: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük" (Mt 18, 20). Magyarországon az imahetet a legmagasabb egyházi vezetők nyitják meg. A központi megnyitó Budapesten volt. A városi megnyi­tó-rendezvény Kertváros templo­mában zajlott. A szépen feldíszí­tett oltár mellett még két nagy ka­rácsonyfa világított. Szent István király domborműve egyik oldalán nemzeti trikolorunk, a másik olda­lán pedig a sárga-fehér színű pápai zászló díszítette a templomot. A kivilágított betlehemi jászol az ol­tár előtti térben emelte a templom ünnepi hangulatát. A városban működő egyházak papjai, lelkészei felváltva szolgál­tak az. Imahét nyitó rendezvé­nyén. Őket - dr. Paskai László bí­boros, ny. esztergomi érseket, Ágoston Csaba, Agostonné Apáti Gabriella, Révfalviné Budai Juli­anna református lelkészeket, Ferenczy Andrea evangélikus lel­készt és dr. Cselényi István görög katolikus paróchust, aki ezen az estén hirdette az igét - Kiss Maly László, a templom plébánosa kö­szöntötte. Az imahét nyitó rendez­vényének végén az egyházak kép­viselői megáldották a templomban lévő híveket, ők pedig a béke jelé­vel, kézfogással köszöntötték egy­mást és „Békesség neked" búcsú­zással zárult az Imahét első estéje.

Next

/
Thumbnails
Contents